Nature10jHung

Egy természet tökéletesitése nem jelenti a természet megváltoztatását.

A tökéletességnek változatós formái vannak.

Flower11A.jpg (6170 bytes)

Az említett ásványok közül mindegyik lehet tiszta, és mégis az arany foglalja el a legmagasabb helyet. Bár az említett növények mindegyike elérheti (189) a tökélyt, azoknak a természete mégis különböző. Igy van ez az állatokkal is. Ha bármelyik faj el is érné a tökélyt, mégis volna különféleség, mert a természet tökéletesítése által maga a természet meg nem változik.*

* Ez a szó természet néha átvitt értelemben is van használva, például ha azt mondjuk, hogy egy kutyának vad természete van, vagy hogy a ló szelíd vagy rossz természetű. Ha ily értelemben használjuk ezt a szót, akkor tulajdonképpen csak az illetőnek a hajlamát akarjuk kitűntetni, összehasonlítva másokkal és nem jelent szorosan természetet.

A természetek között határozott különbségek vannak.

Az ásványvilág legmagasabb fokozata alábbvaló, vagyis valamivel alacsonyabb, mint a növényvilág legalacsonyabb foka, mert a növényvilágban élet van.

A szellemi lények fokozatai is, bár azok már elérték a tökéletességet mégis egymástól magasabbak és alacsonyabbak természetben vagy nemileg. Az isteni természet a legmagasabb és fölötte áll minden más szellemi természetnek. Krisztus, feltámadása után annyival méltóságosabb lett az angyaloknál, amennyivel az isteni természet magasabb az angyali természetnél. Zsid. 1:3-5.

Figyeld meg gondosan, hogy míg a fönti táblázatban az egyes osztályok egymástól teljesen különbözők, összehasonlítás mégis csak eszközölhető közöttük és pedig így: az ásványvilág legmagasabb fokozata alábbvaló, vagyis valamivel alacsonyabb, mint a növényvilág legalacsonyabb foka, mert a növényvilágban van élet.

Továbbá a növényvilág legmagasabb foka valamivel alacsonyabb, mint az állatvilág legalacsonyabb foka, mert az állatvilág még legalacsonyabb formájában is, létezésének tudatában van. Így az ember is. Bár ő a legmagasabb az állati vagyis a földi lények között, mégis ő “valamivel alacsonyabb, mint az angyalok”, mert az angyalok szellemi vagyis mennyei lények.

Egy nagy ellentét van a bünös és a helyreállitott emberiség között.

Kingdom2.jpg (3913 bytes)

Gyönyörű ellentét van a mostani ember, ki a bűn következtében le van alacsonyítva, és a tökéletes ember között, ahogy őt Isten teremtette saját képmása után. A bűn fokonként nemcsak a külső alakját változtatta át, hanem a jellemet is.

A sokszorozódott nemzedék tudatlansága, kicsapongásai (190) és általános romlottsága annyira beszennyezte és elrontotta az emberiséget, hogy annak legnagyobb részében az isteni hasonlatosság majdnem teljesen kiveszett. Az erkölcsi és szellemi tulajdonságok eltörpültek, míg az állatias ösztönök, illetlenül kifejlődve, felülmúlták a nemesebb érzéseket.

Az ember még a testi erejét is oly mértékben veszítette el, hogy minden orvosi tudomány dacára, életének átlagos hossza most körülbelül harminc év, holott az első ember ugyanazon büntetés alatt kilencszázharminc évet élt.

De bármennyire is elmocskosodott és lealacsonyodott bűne és bűnhödése a halál következtében, mégis az ember vissza lesz állítva testének és szellemének eredeti tökéletességére, elnyeri ismét dicsőségét, tiszteletét és uralkodását Kristus Urunk által, a milleniumi uralkodása alatt.

A dolgok melyeknek helyre kell állani Krisztus által, azok a dolgok, melyek az Ádám áthágása által elvesztek (Róm. 5:18, 19.). Az ember nem mennyei, hanem csakis a földi paradicsomot veszítette el.

A halálbüntetés következtében nem veszített el egy lelki, hanem csakis egy emberi létezést és mindaz, ami el volt veszítve, vissza lett ismét vásárolva Megváltónk által, aki kijelentette, hogy “azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett vala”.—(Luk. 19:10)

A tökéletes ember nem egy szellemi lény.

A fent mondottakat még azzal akarjuk megtoldani, hogy más bizonyítékunk is van arra, hogy a tökéletes ember nem szellemi lény. Azt tanuljuk, hogy Urunk mielőtt otthagyta dicsőségét, hogy emberré legyen, “isteni formában” volt, szellemi alakban, tehát szellemi lény.

De mivel, hogy Ő váltságdíj akart lenni mindnyájunkért kellett, hogy emberré legyen, ugyanazon természettel, mint a bűnösök, akikért meghalt és így kellett, hogy természete is megváltozzék.

És Pál apostol mondja nekünk, hogy nem az angyalok alakját vette magára, melyeknek természete egy fokkal alacsonyabb, mint az övé, hanem ő két fokkal lépett le (191) és magára vette az emberek alakját—emberré lett; “testté lett”;—(Zsid. 2:16; Fil. 2:7, 8; Ján. 1:14.)

Figyeld csak meg, hogy ez nem csak azt tanítja, hogy az angyali természet nem az egyedüli osztály a szellemi lények között, hanem azt is, hogy az angyalok természete valamivel alacsonyabb, mint Urunk akkor nem volt olyan magas fokon, mint most, “annakokáért Isten őt felmagasztalá” azon engedelmességéért, hogy az emberiség kész váltságdíja lett. (Fil. 2:8, 9.)

Ő most a szellemi lények legmagasabb fokán áll, és részese az isteni (Jehova) természetnek.

De mi nemcsak annak a bizonyítékát találjuk, hogy az isteni, angyali és emberi természet egymástól különbözik, hanem még az is be van bizonyítva, hogy a tökéletes ember még nem angyal, épp oly kevésbbé, minthogy az angyali természet tökéletessége még nem érthető az isteni természetnek vagy Jehovához hasonlóvá, mert Jézus nem az angyalok természetét vette magára, hanem egy más természetet, az emberek természetét, de nem a tökéletlen emberi természetet, mint ahogy azt mi bírjuk, hanem a tökéletes emberi természetet.

Ő emberré lett; nem oly elkorcsosult és majdnem halott lény, mint amilyenek mi vagyunk, hanem ember a tökéletesség teljes erejében.

Jézus, tökéletes ember lévén, képes volt a tökéletes törvényt megtartani.

Scales2B.jpg (16161 bytes)

És ismét, Jézus kellett, hogy tökéletes ember legyen, mert máskülönben nem tarthatta volna meg a tökéletes törvényt, mely a tökéletes emberi tehetség legjobb mértéke. Kellett, hogy ő tökéletes ember legyen, másképp nem lehetett volna váltságdíj (megfelelő ellenérték) (1.Tim. 2:6.) a tökéletes ember, Ádámnak elveszített életéért;

“Mert mivelhogy ember által vagyon a halál, a halottaknak feltámadása is ember által vagyon.” (1.Kor. 15:21.)

Ha ő csak a legkisebb mértékben is nem lett volna tökéletes, akkor ő is a kárhozottak között lett (192) volna és az ő feláldozása nem lett volna elfogadható. Sem az Isten törvényeit nem tarthatta volna meg tökéletesen. Egy tökéletes ember volt próbára téve és bukott el, az volt elítélve és csakis tökéletes ember fizethette le a megfelelő váltságdíjat, mint Megváltó.

Csak egy tökéletes ember tudta a tökéletes embernek megfelelő árát megadni.

Ez a kérdés egész tisztán áll előttünk egy másik formában—t. i., ha Jézus testre nézve tökéletes ember volt, amint a Szentírás arról meggyőz bennünket, nem annak a bizonyítéka-e az, hogy a tökéletes ember földi testből való lény—és nem angyal, hanem valamivel alacsonyabb, mint az angyalok?

Az elméleti következtetés nem téved, és azonkivűl itt vannak a Zsoltárok ihletett állításai, (Zsolt. 8:6-8.) valamint Pál apostolnak erre való vonatkozásai a Zsidókhoz írt levelének 2. rész. 7-9 verseiben.

Jesus35Baptism.jpg (8695 bytes)

De Jézus nem volt a két természetnek, a szellemi és emberi természetnek a vegyüléke sem. E két természet összevegyülése sem az egyiket, sem a másikat nem eredményezi, hanem egy tökéletlen korcs dolgot, mely az isteni tervezettel homlokegyenest ellenkezik.

Amikor Jézus testben volt, akkor ő tökéletes emberi lény volt; ezt megelőzőleg tökéletes szellemi lény volt és az ő feltámadása óta ismét tökéletes szellemi lény a legmagasabb fokozatban.

Az nem volt csak akkor, mikor magát haláláig feláldozván, harminc éves korában megkeresztelkedett, (a törvény szerint férfikor és a kellő idő magát feláldozni, mint ember) hogy az Isteni természet örökségének biztosítékát vette. (Máté 3:16, 17.)

Kellett, hogy az emberi természet feláldoztassék a halálra még mielőtt ígéretet is kapott volna az isteni természetre. És mindaddig míg ezen feládozás tényleg nem ment végbe, míg Ő az emberi természetet tényleg fel nem áldozta, míg meg nem halt, addig Jézus Urunk nem részesedett a teljes isteni természetben.

Azután, hogy emberré lett, * engedelmes volt mind halálig; “ennekokáért az (193) Isten is őt felmagasztalá és ajándékoza neki oly méltóságot, mely minden méltóság felett való méltóság”. (Fil. 2:8, 9.)

Ha ez a Szentírás igaz, akkor ebből az következik, hogy ő mindaddig nem lett felmagasztalva az isteni természtre, míg emberi természete tényleg fel nem volt áldozva,—azaz halott nem volt.

Jézus nem volt a vegyüléke a két természetnek.

Jézus kétszer tapasztalta a természet változását.

Jesus38BabeF.jpg (9282 bytes)

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett.“ Gal. 4:4

„És az Ige testé lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülötnek dicsöségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.“ Ján.1:14

Jézus az egyenértékét adta annak, amit Ádám elvesztett.

Jesus15SamaritanF.jpg (4397 bytes)

„Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott és aki az egeknél magasságosabb lőn.“ Zsidó 7:26

Ezekből láthatjuk, hogy Jézusban nem voltak vegyült természetek, de hogy Ő két ízben tapasztalta meg a természet változását: először, mikor szellemi természetét emberi természetre és azután mikor az emberi természetből ismét a legmagasabb szellemi természetre, az istenire változtatott át és mindegyik esetben az egyiket feladta a másik javára.

Az emberi tökéletességnek nagyszerű példájából, mely mocsoktalanul állott a világ előtt, míg annak megváltásáért fel nem áldoztatott, mi tisztán láthatjuk azt a tökéletességet, melyről az emberiség Ádám bűnbeesése következtében elesett, de melyre ismét vissza fog állíttatni.

Azáltal, hogy az emberiség váltságdíja lett, Urunk Jézus odaadta az egyenértéket mindezért, amit az ember elvesztett; és ezáltal mindenki Krisztusban való hite és követel- ményeinek teljesítése által ismét visszanyerheti, nem a szellemi, hanem a dicsőséges tökéletes emberi természetet, azt, “ami el volt vesztve.”

„És vannak mennyei testek és földi testek de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.“ 1Kor. 15:40

A tökéletes emberi lénynek tökéletes tehetségei fokozódhatók a végletekig, valamint tudása és ügyessége is fokozódhat; de tudásuknak vagy hatalmuknak a gyarapodása nem növekedhet annyira, hogy annak hatása átváltoztatná a természetüket, vagy azt feljebb mint tökéletes tehetné.

Az csak a tökéletes emberi hatalomnak kiterjeszkedése és kibővítése lesz. A tudomány és ügyesség gyarapodása kétségkívűl az embernek áldásos kiváltsága marad mindörökre, de azért az ember mindig csak ember marad és csak jobban fogja tudni azt a hatalmat felhasználni, melyet emberi természete már (194) amúgy is bírt. Ezeken a széles korlátokon túl nem remélhet és nem is fog remélni semmit, mert vágyakozásai korlátolva vannak hatalmának határai által.

Míg Jézus, mint ember, a tökéletes emberi természetnek volt a megtestesülése, melyre az emberiség is vissza fog állíttatni, addig feltámadása óta ő a dicső isteni természetnek a példánya, melyben a győzedelmes egyház, feltámadása napján vele együtt fog részesülni.

S hogy a jelenkor főképpen azon osztály kifejlődésére van szánva, kinek a természet átváltozása is fel lett ajánlva és mert az apostolok levelei is csak ennek a “kicsiny seregnek” az oktatására vannak szánva, abból nem szabad azt következtetni, hogy Isten terve ezen kicsiny sereg kiválasztásával már véget érne.

Nem kell az ellenkező végletbe mennünk, s azt tételezzük fel az isteni természetről, a szellemi testről stb., mely ennek a kicsiny seregnek lett ígérve, hogy Isten az egész emberiségnek szánta volna, csakis ennek a kicsiny seregnek szólnak a nagy és drága ígéretek, melyek minden más drága ígéretek felett állak, melyek az emberiségnek voltak szánva.

Ha igazán hasogatjuk az igazságnak beszédét kell, hogy megfigyeljük azt, hogy a Szentírás elismeri az isteni természetnek tökéletességét a”kicsiny seregben” és az emberi természetnek tökéletességét is a helyreállított világban, de mindkét teljesen különböző dolgot.

Mi egy szellemi lény?

SpiritF.jpg (1534 bytes)

De most tudakozódjunk csak bővebben: mik a szellemi lények? Milyen a hatalmuk? és milyen törvények által kormányoztatnak ők? Sokan, mert nem értik a szellemi lény természetét, azt gondolják, hogy az csak rege, és sok a babona ezen tárgy körül, de Pál apostolnak más fogalma van erről.

Bár ő is úgy adja értésünkre, hogy az emberi lény nem képes a magasabb, szellemi lény megismerésére (1.Kor. 2:14.) azért ő mégis mintha a babona és rege fogalomtól óvna minket, egész tisztán, határozottan állítja, hogy van szellemi test és van természetes emberi test, van mennyei (195) test és van földi test s hogy úgy a földi, mint a mennyei testnek van dicsőssége.

A földi lény dicsősége mint azt láttuk, el lett veszve Ádámnak első bűne következtében, és ez vissza lesz állítva Jézus Krisztus és menyasszonya (a Krisztus fej és test) által, az ő Milleniumi uralkodása alatt. A mennyei lény dicsősége eddig még nem látható, kivéve amint ez az Isten igéjében, a Szent Lélek által, a hit szemének megnyilatkozott. Ezek a dicsőségek különbözőek és el vannak egymástól választva(1.Kor. 15:38-49).

Egy bizonyos mértékig tudjuk, hogy mi az a természetes, földi test, mert mi is ilyennel rendelkezünk, de mégis mi csak hozzávetőlegesen becsülhetjük meg a tökéleletes test dicsőségét. A test, vér és csontokból áll, mert “ami testtől született test az”.

És minthogy két határozottan különböző test van, a mennyei és a földi, mi tudjuk, hogy a szellemi test, akármilyen legyen is, az nem állhat hús, vér és csontokból, hanem az mennyei, szellemi, mert “a mi a szellemtől született, szellemi az”.

De hogy tényleg mi az a szellemi test, azt mi nem tudjuk, mert “még nem jelentetett meg, mik leszünk; de . . . hasonlatosak leszünk ő hozzá, mint a mi Urunk Jézus. (Jan. 3:6; 1.Jan. 3:2.)

Nekünk nincsenek feljegyzéseink arra nézve, hogy ezek a lények akármelyike, akár a testi, akár a szellemi, átváltoztatta volna természetét, kivéve Istennek fia és ez is csak kivételes eset volt, kivételes célra.

Mikor Isten angyalokat teremtett, akkor kétségkívűl azon szándékkal teremtette őket, hogy azok mindvégig angyalok maradjanak. Így volt ez az emberekkel is, mindegyik tökéletes volt a maga természetében.

Legkevésbbé sem ad a Szentírás semmiféle adatot, hogy Istennek a szándéka más lett volna. Valamint az élettelen teremtményekben tetsző és majdnem végnélküli változatosság van, így az intelligens teremtményeknél is a tökéletességnek, ugyanazon változatossága lehetséges.

Tökéletességében minden teremtmény dicső, (196) de amint Pál apostol mondja, a mennyei lény dicsősége is más, és a földi lény dicsősége is más.

Szellemi lények jelen lehetnek, de láthatatlanul.

ElishaF.jpg (4630 bytes)
Illyés szolgája angyalokat látott harci szekerekben.

A szellemi lények emberi formát ölthetnek magukra.

GideonF.jpg (6148 bytes)
Egy angyal jelent meg Gedeonnak.

Ha vizsgáljuk Jézus Krisztusnak ténykedését feltámadása után, és az angyalokét is, melyek szintén szellemi lények, és ekképp “lelkieket összehasonlítunk lelkiekkel” (1.Kor. 2:13.) akkor nyerünk valami általános fogalmat a szellemi lényeket illetőleg. Először az angyalok jelen lehetnek és jelen is vannak igen gyakran, de nem láthatók.

“Tábort jár az Úr angyala az őt felők körül és megszabadítja őt.”

“Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, kik szolgálatra kiküldetnek azokért, akik az üdvösségnek örökösei lesznek”. (Zsolt. 34:8; Zsid. 1:14.)

Láthatóan vagy láthatatlanul szolgáltak-e ezek? Kétségkívűl láthatatlanul. Illyés körül volt véve az asszíriai seregtől; szolgája félt. Illyés imádkozott az Úrhoz, mire megnyíltak a fiatalember szemei és ő látta a hegyeket telve tüzes lovagokkal és szekerekkel. És ismét, míg Bálám részére az angyal láthatatlan volt, a szamár pedig, mert szemei nyitva voltak, látta őt.

Másodszor, angyalok magukra ölthetnek emberi testet és megjelenhetnek ember alakjában. Az Úr és két angyala ekképpen jelent meg Ábrahámnak, aki vacsorát is készített nekik, melyből ettek.

Eleinte Ábrahám embereknek gondolta őket, és csak mikor ők már menni készültek, akkor vette Ábrahám észre, hogy ezek egyike az Úr és a másik kettő angyal, mely utóbbiak később elmentek Sodomába és megmentették Lótot (1.Móz. 18:1,2.)

Egy angyal jelent meg Gedeonnak is ember alakjában, de ez később magát megismertette. Angyal jelent meg Sámson szüleinek, ők is embernek gondolták azt, míg nem látták őt felszállani a mennyekbe az oltárnak lángjaiban. (Bírák 6:11-22; 13:20.)

A szellemi lények dicsőségesek és fénylők.

Paul2.jpg (12026 bytes)
Saul Tarsusbol

„Délben látám az úton, király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatót, mely énhozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.“ Csel. 26:13,14

Harmadszor, a szellemi lények dicsőségesek az ő rendes állapotjukban. Sokszor emlékszik meg ezekről a Szentírás, hogy ők dicsőségesek és fénylők. Az angyalnak arca, ki eltávolította a követ a sír bejáratáról olyan volt, mint a “villámlás”.

Dániel is látott (197) egy ilyen szellemi testet és ezt a következőképpen írja: le: “Az ő szemei mint az égő szövétneknek, az ő orcája mint a villámlásnak ábrázatja, az ő karjai és lábai mint a tüzes ércnek ábrázatja és az ő beszédének szava mint a sokaságnak szava.”

Dániel őt látva földre esett, mint akárcsak egy halott ember. (Dán. 10:6. 10, 15, 17.) A Tarsusbeli Saulnak is egy ily hasonló jelenete volt, előtte megjelent Krisztus dicsőséges teste, mely nagyobb fénnyel fénylett mint délben a nap. Saul elveszítette látóképességet és leesett a földre.

Mindezekből tehát azt látjuk, hogy a szellemi lények alakja csakugyan dicsőséges, olyannyira, hogy azokat csak akkor láthatjuk, ha ők emberi lények alakjában jelennek meg vagy pedig ha erre a célra az ember szemei külön kinyittatnak.

Ez a következtetés megerősítést nyer, ha ezek a nyilatkozások részleteit megvizsgáljuk. Az Urat egyedül Saul látta, míg azok az emberek, kik Saullal együtt voltak, hallották ugyan az Úr szavát, de őt magát nem láthatták. (Csel. 9:7.)

Azok az emberek, kik Dániellel voltak, nem látták azt a dicsőséges lényt, melyet ő leírt, de már a jelenlétének a puszta érzete is annyira megfélemlítette őket, hogy elszaladtak és elrejtették magukat. Ismét erről a dicsőséges lényről ez van mondva:

“Perzsia országának a fejedelme álla én előttem huszonnégy napig.” (Dán. 10:13.)

Hát Dániel, az az ember, akit az Úr oly nagyon szeretett, mint halott esett a földre annak a láttára, és a ki előtt Perzsia fejedelme állhatott huszonnégy napig? Hogyan lehetséges ez? Minden bizonnyal az Úr nem a Perzsia fejedelem fényében jelent meg. Nem; akár láthatatlanul volt jelen; akár pedig emberi alakban.

Szellemi és emberi természet teljesen különböznek egymástól.

A feltámadás óta Urunk szellemi lény; természetes dolog, hogy ugyanazon szellemi erők, melyekkel az angyali lények bírtak, ő benne is meg voltak. És hogy csakugyan így van a dolog, azt bővebben a következő fejezetben fogjuk látni.

(198) Ekképpen az eddigiekben azt találtuk, hogy a Szentírás szerint a szellemi természet és az emberi természet egymástól teljesen különbözik, s nekünk nincs is adatunk arra nézve, hogy ez a két természet valaha is egybe olvadna.

Sőt ellenkezőleg, azt mutatja, hogy csakis egy néhány ember fog az emberi természetről átváltozni az Isteni természetre, melyre Jézus, mint az ő feje, máris fel van magasztalva.

És ez a különös és megjegyzésre méltó Jehova tervében csakis azt a különös és nevezetes célt szolgálja, hogy Isten ezekből külön segítőket és eszközöket nevel, kik magukra vállalják majd az egész mindenség megújításának nagy munkáját.

De hadd vizsgáljuk most meg e szavakat.

A halandóság azt jelenti hogy a halál lehetséges.

Grave1.jpg (10620 bytes)

HALANDÓSÁG ÉS HALHATATLANSÁG.

Ezen szavaknak valódi jelentőségét teljes összhangzásban találjuk a Biblia állításainak összehasonlításában, melyben tanultunk az emberi és szellemi lényt, a földi és mennyei igéreteket illetőleg. Ezen szavaknak rendesen igen bizonytalan értelmet adnak.

Úgy általánosan, mint Szentírati használatban, és ezek a helytelen fogalmak idézik elő azokat a téves nézeteket a tárgyról, mellyel összeköttetésben állnak.

“Halandóság” azt az állapotot jelenti, amelyben ki vagyunk téve a halálnak, nem egy halott állapotot, de azt az állapotot, melyben a halál lehetséges.
“Halhatatlanság” azt az állapotot jelenti, melyben a halál nem lehetséges; nem csupán azt jelenti, hogy a haláltól szabad, hanem azt az állapotot, melyben a halál lehetetlen.

A halhatatlanság azt jelenti, hogy a halál lehetetlen.

A halandóság és a halhatatlanság fogalmai zavarosan vannak megértve.

A halandóság általános, de téves fogalma az, hogy ezt oly állapotnak tüntetik fel, melyben a halál elkerülhetetlen. A halhatatlanságnak közönséges fogalma, körülbelül megközelíti a valót.

E szó “halhatatlan” a nem- halandóságot jelképezi: és így maga a szó egyszersmind annak a helyes meghatározása is. Mivel e szóról, hogy halandó, annyi téves (199) fogalom kering, azért van az, hogy összezavarodnak, mikor megpróbálják eldönteni, vajon Ádám bűnbeesése előtt halandó volt-e vagy halhatatlan.

Így okoskodnak ők: ha Ádám halhatatlan lett volna, akkor Isten nem mondhatta volna neki, hogy “amely napon abból eszel, halálnak halálával halsz meg” mert egy halhatatlan lényre nézve lehetetlen volt hogy meghaljon. Ez logikus következtetés.

De másrészről ők azt állítják, hogy ha Ádám halandó lett volna, akkor miben állt volna ama büntetés, hogy a halálnak halálával haljon meg; hiszen ha halandó (az ő téves magyarázatuk szerint) akkor úgy sem kerülhette volna el a halált.

Halandó élet külső tényezök által van fenntartva.

A nehézséget mindjárt észrevesszük, hogy csakis abban van, hogy a halandóság fogalmat helytelenül értelmezik. Hogyha annak a helyes értelmét alkalmazzuk, akkor egyszerre világos lesz előttünk minden. Ádám halandó volt—azaz abban az állapotban, melyben a halál nem tartozott a lehetetlenségek közé.

Neki meg volt az életnek teljes és tökéletes mértéke. Mégsem volt élete önnmagában. Az ő élete csak fenn lett tartva “a kertnek minden fája által” kivéve azt az egy fát, melytől el volt tíltva; és ameddig engedelmeskedett, összhangzásban volt Teremtőjével, addig biztosítva volt az élete.

Ekképpen az élet fenntartó nem volt tőle megtagadva. Látjuk tehát, hogy Ádámnak volt élete, és ő a halált teljesen elkerülhette volna. Mégis a halál maga nem tartozott a lehetetlenségek közé—ő halandó volt.

A kérdés ismét felmerül, hogyha Ádám halandó volt és próbán volt, a halhatalanságért volt-e ő próbán? Az általános válasz bizonyára az volna, hogy: igen. Mi pedig azt mondjuk, hogy: nem.

Az a próba, amelynek ő alá volt vetve, csak annak a megtudására volt, hogy vajon méltó-e vagy méltatlan-e annak az életnek a folytatására és áldásokra, amelyet már amúgy is bírt.

Minthogy sehol sem lett neki megígérve, miszerint ha megmarad engedelmességben, hogy akkor halhatatlan lesz, azért kell, (200) hogy minden ilyféle okoskodást figyelmen kívűl hagyjunk.

Neki csak az volt megígérve, hogy mindaddig, amíg megmarad az engedelmességben, élvezni fogja az akkor is élevezett áldások folytatását, és őt csak azzal fenyegették, hogy ha engedetlen lesz, akkor ezeket az áldásokat mind elveszíti—azaz meghal.

A halandóság fogalmának téves magyarázata arra a gondolatra bírta a sokaságot, hogy mindaz ami nem hal meg az már halhatatlan. Ebbe az osztályba sorozzák ők tehát a mennyei Atyánkat, Urunk Jézust, az angyalokat és az emberiséget.

Persze az csak tévedés, mert az emberek nagy sokasága, kik a megsemmisüléstől megmenekednek is, valamint a mennyei angyalok mindig halandók maradnak; ők tehát, bár a tökéletes boldogság állapotában vannak, mégis csak oly halandó természetűek, kik elszenvedhetik a halált is, a bünnek zsoldját, ha bűnt követnek el.

Létezésük biztonsága feltételekhez van kötve, úgy mint az Ádámé volt, a mindenható bölcs Istennek engedelmeskedni, azon Istennek, akinek igazságossága, szeretete és bölcsessége, kinek hatalma azt cselekszi, hogy mindenek egyformán javukra van azoknak, akik őt szeretik és őt szolgálják, amely teljesen be van bizonyítva az ő cselekedetei által a jelen időben a bűnnel.

Egyedül az Isteni Természet halhatatlan. Az emberiség nagy tömege mindig halandó lesz.

Sátán meg lesz semmisitve, és ez azt bizonyitja, hogy az angyalok halandók.

Sehol a Szentírás nem mondja, hogy az angyalok halhatatlanok, vagy hogy a visszaállított emberiség halhatatlan lesz. Ellenkezőleg, a halhatatlanság csakis az isteni természetnek van tulajdonítva.

Eredetileg csakis Jehovának kizárólag, és későbben Jézus Urunknak, az ő jelenlegi felmagasztalt állapotában és végül az Egyháznak ígéret alapján Krisztus testének mikor ő vele együtt megdicsőíttetik. (1.Tim. 6:16; Ján. 5:26; 2.Pét. 1:4; 1.Kor. 15:53,54).

Nem csak arról van határozott bizonyságunk, hogy a halhatatlanság kizárólag csakis az isteni természetre vonatkozik, de bizonyítékunk van arra is, hogy az angyalok halandók, abban a tényben, hogy Sátán, ki egyszer az angyalok között fő volt, meg lesz semmisítve. (Zsid. 2:14).

Az a tény, hogy őt meg (201) lehet semmisíteni, eléggé mutatja, hogy az angyalok is a halandók csoportjába tartoznak.

Ekképpen tekintve a dolgot, látjuk, hogy mikor a javíthatatlan bűnösök ki lesznek törölve, akkor mindkét, úgy a halandó, mint a halhatatlan természetűek örökké fognak élni boldogságban és szeretetben—az első osztály oly természettel lesz felruházva, mely a halálra képtelen, nekik életük van önmagukban (Ján. 5:26) az utóbbi osztály pedig a halálnak alárendelt természettel, akik azonban létük tökéletessége következtében ismerik a bűnt, a gonoszt és így a halálbüntetésre okot nem adnak.

Ők Isten törvénye által helyesnek találtatnak és így mindörökké el lesznek látva mindazzal a szükséges kellékekkel, melyekkel fenntarthatják életüket tökéletessségében, és sohasem halnak meg.

Az ember halandó – ez megsemmisiti az örök gyötrelem tanát.

„A lélek, amely vétkezik, meg kell haljon.“

A halandóság és halhatatlanság fogalmának helyes megismerése és azoknak a Szentírás szerinti értelme megdönti azonnal az örökös gyötrelmek elvének alapját. Mely azon a nem Bibliai teórián alapszik, hogy Isten halhatatlannak teremtette az embert és ennélfogva nem szünhet meg létezni és hogy Isten meg sem semmisítheti őt.

Ebből következtetik azt, hogy a javíthatatlannak is kell valahol és valahogyan élnie,és így arra a következtetésre jutnak, hogy minthogy ezek a javíthatatlanok nincsenek összhangzásban az Istennel, kell hogy örökkévalóságuk gyötrelem legyen.

De ezzel ellentétben áll persze Isten ígéje, mely szerint ő a bűnnek és bűnösségnek ily örökkévalósága ellen azt rendelte el, hogy az ember halandó és hogy a javíthatatlan bűnösnek a büntetés az akarattal elkövetett bűn és a teljes világosság és tudomány ellen ki vétkezik, nem örökkévaló gyötrelem lesz, hanem egy második halál.

“Azon lélek, mely vétkezik, annak meg kell halni.”

“KICSODA VAGY TE, HOGY ISTEN ELLEN VERSENGSZ?” (RÓM. 9:20.)

Sokaknak az a téves nézete, hogy az igazság megkívánná, hogy Isten kegyeinek kiosztásánál ne tegyen (202) különbséget teremtményei között, azaz ha egyet felmagasztal, az igazságosság szerint neki mindenkit fel kellene magasztalnia, hacsak egyik vagy másikról ki nem tűnnék, hogy ehhez való jogát valami úton-módon elveszítette, amely esetben az joggal valami alacsonyabb rangba osztható volna.

Ha ez az elv helyes volna, akkor az is kitűnnék, hogy Istennek tulajdonképp nem is volt joga ahhoz, hogy Jézust magasabbra teremtse, mint az angyalokat és így arra sem, hogy Jézust az isteni természetre felmagasztalja, hacsak a többi angyalokkal és az általános emberiséggel ugyanazt nem szándékozta volna.

Istennek joga volt ahhoz, hogy Jézust magasabbra teremtse mint az angyalokat.

Ha ezt az elvet tovább visszük, akkor Istennek, ha egy vagy egyes embereket részesévé akart volna tenni az isteni természetnek, akkor az összes emberiséget esetleg ugyanarra az isteni természetre kellett volna felemelnie.

És miért ne vigyük ezen elvet egészen a legvégsőkig, és ezen haladás törvényét alkalmazzuk a barmokra és rovarokra, és mondjuk azt, mivel hogy azok is Istennek teremtményei, ők is el kell érjék a létezésnek legmagasabb fokát—az isteni természetet?

Természetes, hogy ez képtelenség és épp annyi értelemmel bír, mint a többi ez elvből levont okoskodások.

Galalxy7.jpg (15555 bytes)

Valószínű, hogy ezt a téves felfogást senki sem fogja annyira a végletekig vinni. De ha mégis ez az elv csakugyan az igazságon alapulna, hol lehetne azt megrövidíteni, hogy mégis igazságos volna. És ha csakugyan ilyen volna Isten terve, hol maradnának az ő munkájának tetszetős változatosságai? Nem ilyen az Isten terve.

Az egész természet úgy az élő, mint élettelen teremtmények mutatják az Isteni hatalom, bölcsesége dicsőségét és változatosságait.

“És mint az egek hírdetik az Istennek dicsőségét és az Ő kezeinek munkáját hírdeti ama kiterjesztett erősség”, csodálatos változatosságban és szépségben mennyivel inkább kell, hogy intelligens teremtményei különbözőképpen mutassák az ő erejének hatalmának magasabb dicsőségét.

Mi az Isten igéjének tanításából és a természet hasonlatosságaiból ésszerűen így látjuk.

Igazságosság megértve.

(203) Nagyon fontos az, hogy nekünk az igazságosság fogalmáról megfelelő képünk legyen. Egy kegyelmet sohasem szabad olyan értékűnek tekinteni, mint a jogos érdem megjutalmazását. Egy egyszerű igazságszolgáltatás nem szolgáltat alkalmat különös háládatosságra, épp oly kevésbbé, mint az nem a szeretet bizonyítéka.

De Isten megmutatta az ő nagy szeretetét összes teremtményei iránt, meg nem érdemelt kegyeinek végnélküli láncolata által, mely megkívánja viszonzásul azoknak szeretetét és dicsőítését.

Istennek joga van ahhoz, ha Ő úgy akarja, hogy minket csak egy rövid ideig élő teremtményeket teremtsen, még akkor is, ha sohasem követtünk volna el bűnt. Mint ahogy az Ő alacsonyabb fokú teremtményeit. Neki jogában volt minket úgy teremteni, hogy csak egy évszakig élvezhessük az Ő áldásait, mely idő letelte után teljes joggal kitörölhetett volna bennünket a létből.

Valóban még az oly rövid ideig tartó lét is csak kegyelem lett volna. Mert hisz csak az Ő kegyelmének köszönhetjük, hogy egyáltalán van létünk. Mennyivel nagyobb az Ő kegye, mikor ismét visszaállít bennünket a létbe, melyet bűnünk következtében egyszer már elveszítettünk.

Lucifer vágyódása: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia! Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szivedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.“ Ézsaiás 14:12,13

Továbbá azt is csak Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy mint emberek jöttünk e világra és nem mint állatok; csakis Istennek kegye, hogy az angyalok természetüknél fogva csak valamivel feljebb valók, mint az emberek; és az is csakis Isten kegye, hogy Jézus Urunk és az ő menyasszonya részese lesz az isteni természetnek.

Ennélfogva az intelligens teremtmények köszönettel kell vegyék mindazt, amit Isten rájuk kimért. Bármily más észjárás megérdemli a kárhoztatást, és ha annak enged, bizonyára megaláztatásban és megsemmisülésben fog részesülni.

Az embernek nincs joga ahhoz, hogy angyal kívánkozzék lenni, mert ő sohasem volt arra a magaslatra kijelölve; de még az angyaloknak sincs joguk az isteni természetet kívánni, mert az nekik sem volt soha felajánlva.

(204) A Sátán gőgösségének is ez volt a vágyakozása, mely az ő lealáztatását eredményezte és amely az ő megsemmisülésével fog végződni. (Ésaiás 14:14) “Valaki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14:11) de nem szükségképpen a legmagasabb helyre.

Abraham

Részben az igazság fogalmának helytelen magyarázata, részben pedig más okok miatt, a kiválasztásnak a tárgya, amint azt a Szentírás tanítja, sok eszmecserére és helytelen magyarázatra adott alkalmat. Hogy a Szentírás csakugyan tanítja a kiválasztást, azt kevesen fogják tagadni; de hogy ez a választás, vagy kiválasztás milyen elven vagy milyen alapon alapszik, erre vonatkozólag nagyon is eltérnek a fogalmak.

Némelyek azt állítják, hogy az csak önkényes és nem feltételes választás, mások pedig, hogy az feltételes. Azt hisszük, hogy némi igazság mindkét felfogásban van. Isten részéről egy kiválasztás nem más, mint az ő választásának a kifejezése egy bizonyos célra, hivatalra vagy állapotra.

Isten, teremtményei közül kiválasztott némelyeket, hogy angyalok, némelyeket, hogy emberek, állatok, madarak vagy rovarok stb. legyenek és épp úgy kiválasztotta azokat is, kiket saját isteni természetével ruház fel.

És bár Isten bizonyos feltételektől függően kiválsztja azokat, kiket részesévé akar tenni isteni természetének, azért mégsem lehet azt mondani, hogy ezek talán inkább megérdemlik ezt a kegyet, mint mások; mert az csak tisztán Isten kegyelmének köszönhető, hogy bármely teremtésnek, akármilyen alapon is van létezése.

“Azért nem azé a választás, akinek arra akarata van, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Rom. 9:16)

Isten nem azért adta a meghívást a kiválasztottaknak az isteni természetre, mintha ők jobbak lettek volna, mint a többiek, mert hisz Ő figyelmen kívül hagyta az angyalokat is, akik pedig nem vétkeztek, és meghívott némelyeket a megváltott bűnösöket, az isteni természet dicsőségére. Istennek jógában áll, hogy az sajátjával úgy tegyen, (205) ahogyan ő akar és hogy tervét véghez vigye, ezt a jogát gyakorolja is.

Potter1.jpg (7009 bytes)

Nincsen-e a fazekasnak ereje az agyagon?

Potter2.jpg (6651 bytes)

Mivel tehát mindenünk, amink van, Isten kegyelméből van: “Kicsoda vagy te, ó ember, hogy Isten ellen versengesz? Avagy mondja-e a földedény annak, ki ezt formálja: Miért csináltak engem ilyen módon?