Az Isteni Terv A Korszakokban

A KORSZAKOK TERVEZETÉT ÁBRÁZOLÓ RAJZ MAGYARÁZATA.

—A korszakok.
—Az aratások.
—Atényleges és az annak számitott alaponi helyzet.
—Urunk Jézus pályája.
—Követőinek pályája.
—A névleges egyház három osztálya.
—Különválasztás az aratás alkalmával.
—A felkent osztály kicsőitése.
—A nagy nyomoruságbeli osztály.
—Az elégetett konkoly.
—A megáldott világ. A dicsőségteljes vég.

A – A világ amely volt
„Amelyek által az akkori világ vizzel elorittatván, elveszett.“ 2 Péter 3:6

C – A harmadik Korszak
„Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak.“ Efézus 1:10

     Először is körvonalazva látjuk a három nagy Felmentési-korokat A. B. C.. Ezek elseje, A. tart az ember teremtésétől a vizözönig; a második, B. azon időtartamot foglalja magában, mely kezdetét veszi a vizözönnel és eltart Krisztus Millenniumi korszakának kezdetéig, azaz második megjelenéséig; a harmadik vagyis “az idők teljeségének eljövetele,” a C. tart Krisztus uralkodásának kezdetétől az “eljövendő idökig.” (Efez. 1:10-2:7.)

     A Szent irásban ezen hármas felosztásra több izben is találunk vonatkozást: A, azon “világ, mely volt;” B. a mi Urunk Jézus Krisztus által neveztetett “ezen világ,” Pál szerint pedig “ezen jelen gonosz világ,” mig Péter szerint a világ, mely most van. C. a jelen gonosz világgal ellentétben pedig “azon világ, mely eljövend és melyben igazság lakozik.” 

     Mig a jelenben a gonosz uralkodik és az igazság szenved, addig a következendő világban ez a sorrend meg lesz változtatva, azaz az igazság fog uralkodni és a (236) gonosz szenvedni, mind addig, mig minden gonosz ki nem lesz irtva.

„A világ amely volt“ a vizözönnel véget ért.

     Minthogy az első “világ” a menny és föld (vagyis azon dolgok rendje) a vizözönnel véget ért, önkénytelenül is következtethetjük, hogy az más volt, külömböző volt mint a “jelen gonosz világ,” melyről Urunk azt mondotta, hogy a Sátán a fejedelme. Nyilvánvaló az is, hogy a “jelen gonosz világ fejedelme” nem lehetett egyuttal a vizözön előtti világnak is a fejedelme, bár nincs kizárva az, hogy befolyását akkor is éreztethette. 

     A Szentirás több helyen is megvilágositja előttünk Istennek ez időbeni müködését és igy egész tiszta fogalmat alkothatunk magunknak az Ő erre vonatkozó tervezetéről is. Ezek szerint az első világban, vagyis a vizözön előtti időben, angyalok uralkodtak, a kiknek szabadjára állot mindazt elkövetni a mit célszerünek találtak arra nézve, hogy az elbukott és elfajult emberiséget megmentsék.

      Kétségtelen, hogy ezen angyalok Isten engedelmével iparkodtak is az embirséget megmenteni, mert a Teremtés munkája fölötti örömüknek énekeikben adtak kifejezést. (Job. 38:7.) Hogy az angyalok voltak az időben a felhatalmazott, de célt nem érő uralkodók, azt nemcsak az ezen időre kiterjedő összes vonatkozások igazolják, hanem következtethető az apostolnak erre vonatkozó megjegyzéseiből is, ki a jelen korszakot összehasonlitva a multtal és a jövővel, ezeket mondja: 

“Mert nem az angyalok birodalmokba vetette ama következendő világot, a melyről szólunk.” (Zsid. 2:5.) 

     Nem, ezen világ Jézus Krisztusnak és az ő örökös-társainak a fenhatósága alatt áll, és igy nemcsak, hogy kormányzása igazságosabb lesz mint “a jelen (237) gonosz világ” -é, hanem több eredményt is fog elérni, mint az első világ kormányzása az angyalok fenhatósága alatt, kiknek tehetetlenségét az emberi nem megmentését illetőleg legjobban mutatja azon tény, hogy az emberek gonoszsága oly nagy lőn, miszerint Isten az ő jogos haragjában vizözön által pusztitotta el az egész emberiséget nyolc személyt kivéve. (I. Móz. 7:13.)

     De ezen emberi önkormányzat a Sátán befolyása alatt véget fog érni és pedig oly háboruságos időben, a milyen még a világ fenállása óta nem volt. Ezáltal nemcsak az angyalok azon igyekezetének az eredménytelensége lett kimutatva mellyel az emberiség megmentésére törekedtek, de egyszersmind az emberek tehetetlensége is, mert képtelenek voltak kielégitő eredményeket elérni.

D – Patriarkák Korszaka  
Isten különleges érintkezése Ábrahámmal, Izsákkal, és Jákobbal.

     A D., korszak az, melynek tartama alatt Isten közvetlenül érintkezett a patriarkákkal, mint Ábrahám, Izsák és Jákóbbal.

     Az E, a zsidó korszakot jelenti, vagyis a Jákób halála utáni időt a mikor is Isten Jákób utódjait “az Énnépemnek” nevezte. Ezeket elhalmozta külön kegyeivel és kijelentette “csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül” (Ámos 3:2.). Ez a nép előképe volt a keresztyén egyháznak “a szent nemzetségnek,” “a kiválasztott népnek.” 

E – Zsidó Korszak
„Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül.“ Ámos 3:2

     Az ezek által bemutatott áldozatok csak képleges értelemben voltak kedvesek Isten előtt, mert a bikáknak és kosoknak vére nem veszi el a bünöket. (Zsid. 10:4.) 

     De az Evangyeliumi korszakban F, megtaláljuk “a jobb áldozatot,” mely tényleg és csakugyan kiengesztelő áldozat az egész világ büneiért. Itt találjuk a királyi papságot “a mennyei hivatalnak részeseit,” azaz mindazokat, kik lő áldozat gyanánt feláldozzák magukat Istennek Jézus Krisztus által ki vezérünk és “vallásunk főpapja.” (Zsid. 3:1.) 

     Az Evangyeliumi korszakban találjuk mindazt megvalósulva a mi a zsidó korszak istenitiszteletével és  törvényeivel csak árnyékolva volt. (Zsid. 10:1.)

F – Evangéliumi Korszak
„Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhivásnak részesei, figyelmezetek a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.“ Zsidó 3:1

     A gonosznak még mindig meg van engedve, hogy uralkodjék és hogy kormányozza e világot, de csakis azon célból, hogy nyilvánvalóvá legyen, vajjon ki hajlandó feladni emberi természetét, annak előnyeit és áldásait, ki haljlandó az élő áldozatra, mely hasonló Jézus halálához, hogy ezen hozzávaló hasonlatossághoz méltók legyenek a feltámadáskor. (Zsolt. 17:15.)

G – Millenniumi Korszak
„De új eget és új földet várunk az ő igérete szerint, amelyekben igazság lakozik.“
2 Péter 3:6

     Ezen korszak alatt végleg meg fog szünni a bün és a halál, mert “kell neki uralkodnia, mignem minden ellenségit az ő lábia alá veti Isten . . . Utolszor pedig a mi ellenségünk a halál is eltöröltetik (239) az Ádám által hozott halál. (I. Kor. 15:25,26.) 

     Ez lesz a helyreállitás  ujjáéápités nagy korszaka. Jézus Krisztussal ezen uralkodásban egyesülni fog a megdicsőült egyház, az ő teste, az ő menyasszonya a mint azt megigérte, mondván: 

“A ki győzedelmes lészen, együtt ültetem velem az én királyi székembe, mint én is győzedelmet vettem és ülök az én Atyámmal az ő királyi székében.” (Jel. 3:21.)

H – „Következendő idők“
„Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságból a Krisztus Jézusban.“ Efézus 2:7

     Meg kell elégednünk annak a tudatával, hogy azok a dicsőség, áldás és Isteni kegyelem korszakai lesznek.

Zsidó Korszak Aratása
„Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.“ János 4:35; Máté 3:11,12

     A zsidó korszak végével az aratás negyven évig tartott, kezdődött pedig akkor mikor Jézus fel lett kenve a Szentlélek által (Csel. 10:37,38.) K. u. 29-ben, végződött Jeruzsálem pusztulásakor K. u. 70-ben. 

     Ezen aratás idejében végződött a zsidó korszak és kezdődött az Evangyeliumi kor. Ezen negyven esztendő volt az átmenet a korszakok között, mint azt az ábra is mutatja.

     Ekkor ért véget a nagy áldozat a hét közepén három és fél évvel az emlitett szövetségi hetven hétnek a lejárata előtt, melyben kedvező alkalom (240) volt a zsidóknak. Amint aztán ilyképpen az igazi áldozat már megtétetett, mi sem természetesebb, minthogy a képleges áldozatokat Jehova többé nem ismerte el.

     A zsidó aratás ezen idejében vette kezdetét az evangyéliumi korszak. E korszak célja a hivatalosok kifejlődés és megpróbáltatása az Isten Krisztusának “Fej és test.” Vagyis ez a szellemi felszabadulási kor és igy joggal mondhatjuk, hogy az evangyeliumi korszak kezdődött akkor, mikor Jézust “az Isten megkente Szentlélekkel és hatalommal” (Csel. 10:38. Luk. 3:22, 4:1,18,) azaz Krisztus keresztelése idejében. Az egyházat az ő testét illetőleg ezen korszak csak három és fél évvel későbben kezdődött.

Evangéliumi Korszak Aratása
„ ... az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elöször a konkolyt és kössétek kévékbe … a búzát pedig takaritsátok az én csűrömbe.“ Máté 13:30

„Az aratás pedig a világ vége.“ Máté 13:39

     A mint a zsidó korszakban az aratás első hét esztendeje Izrael népének kedvezett és ez idő alatt Izrael népe Isten kegyeiben is részesült, igy találunk hasonló hét évet az evangyeliumi egyházban is, melyet szintén hárboruságos idők (tüz) fognak követni, mintegy a gonoszak megbüntetésére és az igazság uralkodásának előkészitésére—melyről még bővebben meg fogunk emlékezni. (241)

N – Emberi Tökéletességnek Alapja – Tényleges vagy Számitot
„Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla? ... Kissé alacsonyabbá tétetett az angyaloknál.“ Zsidó 2:6-9

K – Dicsőség Alapja
„Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel.“ Róm. 2:7

The Path to Glory

     K, L, M, N, P, R,  mindegyik egy különböző alapot képvisel. N, a tökéletes emberi természetnek az alapja. Ádám volt ezen az alapon mielőtt bünbe esett volna; de engedetlenségének pillanatában lekerült a R alapra, a bünös romlott alapra és ugyanazon az alapon születtek összes utódjai is. 

     Ez megfelel a széles utnak,” mely a megsemmisülésre vezet. P, jelképezi a képleges megigazulásnak az alapját, a törvény megtartása által elért tökéletességet. Ez még nem volt tényleges tökéletesség, mert “semmiben sem vitt tökéletességre a törvény.” (Zsid. 7:19.)

     N nemcsak az emberi tökéletesség alapját jelképezi, mint az annak idején jelképezve volt Ádámban, az egy időben tökéletes emberben, de jelképezi az összes megigazult emberek alapját is. 

     A Szentirás szerint “Krisztus meghalt a mi büneinkért” s igy következetesen mindazok, a kik Krisztusban hisznek, mindazok a kik elfogadják az ő tökéletes és bevégzett megváltási munkáját, hitük által épp oly mértékben megigazulnak, mintha sohasem estek volna bünbe. Isten előtt mindazok, kik elfogadták Krisztust mint Megváltót, az emberi tökéletesség alapján, az N. 

     Alapon foglalnak helyet. És ez az egyedüli kiinduló pont, melyről az ember megközelitheti Istent vagy összeköttetésbe léphet vele. Mindazon egyéneket, kik ezen az alapon állanak, Isten fiainak nevezi. 

     Ily értelemben volt Ádám is “Isten fia” Luk. 3:38, mielőtt bünbe esett volna. Mindazok, kik elfogadják Jézus Krisztus befejezett megváltási munkáját, számitva vannak az eredeti tisztasága, és ilyformán összeköttetésbe is jutnak Istennel.

Keresztség – a felszentelés jelképe

„ ... szánjátok oda a ti testeiteket élő ... áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.“ Róm 12: 1

     Némely hivők—megigazult egyének—közül sokan meg vannak elégedve azon örömökkel, melyet a bünbocsánat hite nekik nyujt és igy nem is figyelik meg azt a szózatot, mely őket magasabb alapra hivja. Mások ismét Istennek szeretete által indittatva mondják: “Urunk mit akarsz, hogy cselekedjünk.” 

     Ezeknek meg is adta a választ az Ur, Pál apostol által, ki mondja: “kérlek azért titeket Atámfiai az Istennek irgalmasságra, hogy állassátok a ti testeiteket élő szent és Istennek kedves áldozatul, ama ti okos tiszteleteteket.” (Róm. 12:1.) 

     Mit ért az apostol az alatt, hogy saját magunkat áldozzuk fel élő áldozat gyanánt? Azt érti az alatt hogy minden erőnkkel és minden tehetségünkkel szolgáljuk Istent, hogy ezentul ne magunknak éljünk, ne barátainknak ne a családunknak, ne a világnak, se semmiféle másnak, hanem csakis engedelmességgel ő szolgáljuk, ki megvett bennünket az ő drágavérén.

     Igaz hogy nem vagyunk szentek oly értelemben mint Jézus a ki nem ismert bünt, mert mi is az elkárhozott emberiségből vagyunk és azonkivül nem is értük még el lényünk tökéletességét, de nekünk meg van az a kincsünk, az a reményünk (e törékeny) földi edényben, hogy az Isten kegyelme- és nem a mi saját képességünk következtében el fogjuk érni a végső tökéletességet is. 

     Ekképpen a mi szent voltunk és ezzel kapcsolatban azon tény, hogy áldozatunk Isten által el lesz fogadva, csakis onnan származik, hogy Isten, Krisztusba vetett hitünk révén megigazitott és felmentett bennünket minden büntől.

M – Szellemi Nemzés Alapja
„És leszálla Őreá a Szent Lélek testi ábrázatban, mint egy galamb és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam …“ Luk. 3:22; Csel.10:38

     Ezek Istennek való felajánlásuk pillanatától kezdve már nem tekintetnek embereknek, mert az igazságnak szava által Istentől fogantattak, ők többé már nem emberi, de attól fogva ők szellemi gyermekek. Ők most már ismét közelebb jutottak egy lépéssel a jutalomhoz, mint mikor hinni kezdtek. De ezeknek a szellemi lénye még tökéletlen, mert szellemi lényük eddigelé csak fogantatva van, dee megszületve még nincsen. 

     Ők még csak (embryo) megfogamzott, de ki nem fejlődött szellemi gyermekek az M alapon. Minthogy a Szentélektől fogantattak, ők már nem   emberi lények, hanem szellemiek, mert megigazult emberi lényüket feláldozzák Istennek élő és szent áldozatul, melyet Isten el is fogadott. 

     Ők most uj teremtmények Jézus Krisztusban: a régi dolgok, (emberi vágyódások, akarat, kivánság) megszüntek és ezeknek mindenek megujultak, mert “ti nem vagytok a testben, hanem a lélekben, mert az Isten lelke lakik bennetek.” (2. Kor. 5:17, Róma 8:9.) Ha ti fogantattatok Szent Lélektől (mint emberi lények) meghaltatok és a ti életetek elrejtetett Krisztussal Istenben.

     Az L alap a tökéletes szellemi lényeket jelképezi, de mielőtt ezen L alap elérhető volna, be kell tartanunk frigyünk feltételeit. Istennel való frigyünk első feltétele az, hogy az összes földi dolgok részére meghaltak legyünk, második feltétele pedig, hogy földi pályafutásunk ideje alatt legyőzzük a testet, legyőzzük saját akaratunkat, és csakis Isten akaratának éljünk. Az L alapra való bejutást születésnek nevezik vagyis megszületünk szellemi lényeknek. 

     Az egész egyház helyet fog foglalni ezen alapon akkor, ha az aratás idejében, azaz az Evangyeliumi korszak végével a világból megtörténik majd a kiválasztás. Az a ki Krisztusban halt meg, fog feltámadni először, mi pedig kik élünk és megmaradunk egy pillanat alatt átváltozunk tökéletes szellemi lényekké, Krisztuséhoz hasonló fenséges testtel, mert szükség, hogy e halandóság halhatatlanságot (244) öltözzön magára. 

     És ekkor elérkezik a mi tökéletességünk a mi csak részben volt (a fogamzott állapot, a test az ő számos akadályaival, melyeknek most alá vagyunk vetve) meg fog semmisülni.

a – Ádám Tökéletességben
„És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra …” “És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, imé igen jó ...“ 1 Mózes 1:26,31

c – Ókor Érdemesei
„ ... Hitt pedig Ábrahám az Istennek és tulajdonittaték az őnéki igazságul.“ Róm. 4:3

d – Az Emberiség a Vizözöntől a Millenniumi Korszakig
„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.“ Róm. 5:12

e – Test szerinti Izrael mint Nemzet Jelképesen Megigazulva
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat.“ Zsidó 10:1

f – Zsidó Nyomoruság Ideje
„Kinek szórólapátja kezében van és megtisztitja szérűjét: és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.“ Lukács 3:17

g – Jézus 30 éves korában, egy Tökéletes Ember
„ ... Krisztus Jézus ... önmagát megüresité, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlová lévén.“ Filippi. 2:5,7

      De csak azután mikor már igy teljesen tökéletesek leszünk, azaz hasonlók Urunkhoz és Fejünkhöz, mi részeseivé leszünk az ő hatalmának és dicsőségének is—vele együtt fogunk ülni az ő trónusában, valamint ő is a feltámadás után tökéletes állapotban felmagasztaltatott Isten jobb keze mellé, csakis akkor fogjuk elérni az örökké tartó dicsőséget a K. alapon. 

     De most már tanulmányozzuk behatóan a rajzot és nézzük az Isteni tervezet különféle részeinek magyarázatát. Ezen magyarázatokban mi a tökéletesség jelképéül a piramist (kup oszlop) használjuk, mert először is az a legalkalmasabb, és mert arra a Szentirásban is bizonyos hivatkozás történik.

Ádám egy tökéletes lény volt, piramisa. Figyeld meg ennek a helyzetét az N alapon, mely az emberi tökéletességet ábrázolja. Az R alap, azaz a bün és tökéletlenség alapján a csucs nélküli piramis b, jelképezi Ádámot és utódjait romlottan, bünösen és elkárhozottan.

     Ez emelte őt fel a bünös világból az N alapra, és bár tényleg ő is tökéletlen lény volt, mégis ugyanazon kegyekkel lett elhalmozva, (245) mely kegyeket Ádám bünbeesése következteben elveszitett volt, t.i. Istennel egyesült “mint barátja” (Jak. 2:23.) Mindazok, kik a tökéletesség (bünnélküliek) alapján N vannak, azok barátai Istennek és Isten is barátja azoknak, viszont a bünösök (az R alapon levők) Isten ellenségei “ellenségek gonosz tettek által.”

     Az özönviz utáni emberiséget, melyet a d, betü jelképez még mindig az R alapon állot, még mint ellenség és ott is fog állani mindaddig, mig az Evangyéliumi Egyház ki lesz választva és meg nem kezdődik a Milleniumi korszak.

     A “testszerinti Izrael,” mely a bikák és bakok képleges áldozatai révén megtisztult (nem tényleg, hanem csak képelegesen, mert “semmiben sem vitt tökéletességre a törveny” Zsid. 7:9.) a zsidó korban mint képletileg megigazultak, a miért is ők (e) a P alapon foglalnak helyet, mely alap tudvalevőleg a képleges megigazult állapotot jelenti. 

     Ez állapot tartot az időtől, mikor a Sinai hegyen adatott a Törvény, mindaddig mig Jézus e törvénynek véget nem vetett az által, hogy azt a saját keresztjére szegezte. A jobb áldozatok, jobbak, mint a zsidókéi, vetettek véget a képleges megigazulásnak, mert ez áldozatok nemcsak képlegesen, hanem “tényleg is elveszik a világ büneit” és “a benne hivőket tényleg tökéleseké teszik.” (Zsid. 10:1.)

     Jézus 30 éves korában tökéletes érett ember volt (g), ki elhagyta mennyei lényének dicsőséges szellemi állapotát, hogy ember lehessen azon célból, hogy, (Isten kegyelméből) megkóstolja a halált mindnyájunkért. Az Isteni törvény igazságossága absolut, szemet szemért, (246) fogat fogért és életet életért. 

     Feltétlenül szükséges volt, hogy egy tökéletes ember haljon meg az emberiségert, mert az igazságszolgáltatás követeléseinek máskép nem lehetett eleget tenni. Egy angyalnak a halála épp oly kevésbbé fizethette meg a váltságdijat és menthette volna meg az emberiséget, mint a hogy a bikák vagy bakok vére nem veheti el az ember büneit. 

     Ennélfogva az lett emberré, az lett testté, kit az Isteni teremtés kezdetének nevez, hogy ő adja meg a váltságdijat, mely az emberiséget megváltsa. Neki tökéletes embernek kellett lennie, mert másképpen ő is épp olyan kevéssé tudta volna lefizetni a váltságdijat, mint a bukot emberiség bármely más tagja. Ő szent volt, ártatlan, tiszta és bünöktől “ment.” Ő magára vette a bünösök hasonlatosságát a bünös testnek hasonlatosságát, az emberi hasonlatosságot. 

     Alakjára nézve is (tökéletes) ember lévén, megalázta magát  és engedelmeskedett mind halálaig. Felajánlotta magát Istennek mondván: “Imhol vagyok én (a könyvnek kezdetén megirattatott én felőlem), hogy cselekedjem a Te akaratodat, ó Isten” és vizben való keresztelése által jelképezte az önfeláldozást. 

     Mikor ő ekép felajánlotta magát, feláldozta lényét, az ő felajánlása szent volt (tiszta) elfogadható Isten előtt, ki az ajánlat elfogadásának jeléül megtöltötte őt saját lelkével és erejével, mikor rászállott a Szentlélek és felkente őt.

h – Jézus Szellemi Fogamzása a Jordánnál
„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vizből; és imé az egek megnyilatkozának neki és ö látá az Istennek Lelkét alájőnni mintegy galambot és őreá szállani.“ Máté 3:16

i – Jézus Feltámadva mint egy Isteni Lény
„És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül …“ Kolossé. 1:18

     Ezen az alapon töltött Jézus három és fél évet életéből, mindaddig, mig emberi létezése a keresztfán véget nem ért. Három nappal halála után feltámadt ismét az életre—a lelki létének tökéletességére (i, alap L), “ki született a szellemtől, szellem az” Feltámadása után tehát Jézus szellem volt, szellemi lény és semmi értelemben sem emberi lény többé.

     De ő már nem mint ember jelent meg és nem volt többé  korlátozva emberi feltételek által, hanem jöhetett és mehetett, mint a szélvész, (még akkor is, amikor az ajtók be volatk zárva) és senki sem tudta megmondani, hogy honnan jött és hová ment. “Igy vagyon minden, aki Szent Szellemtől születtetik.” Ján. 3:8. Hasonlitsd össze 20:19,26.

k – Jézus, 40 nap mulva a feltámadása után, isteni dicsőségben
„Amelyet megmutatott Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben, felül minden fejedelmeségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik.“  Efézus 1:20,21

l – Jézus, az Evangeliumi Korszak ideje alatt, az Ő Atyájával ül az Ő tronján
„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyiszékében.“ Jelenések 3:31

     Negyven nappal feltámadása után Jézus felemelkedett arra a felséges magassá gra az Isteni dicsőség alapjára, K (piramis.) Az evangyeliumi kor tartama alatt is ő dicsőségben volt (I) “az atyával együtt ült az ő trónusában” és Feje lett Egyházának a földön—igazgatója és vezetője. 

     Az egész Evangyeliumi koron keresztül az egyház a fegyelem a megpróbáltatás és a kifejlődés állapotában volt, azon célzattal, hogy ezen korszak aratásának végével menyasszonya is vele (248) együtt közös örökös lehessen. Ennélfogva részt vesz az ő szenvedéseiben is, hogy igy vele együtt dicsőülhessenek a K alapon, mikor a kellő idő elérkezik.

     Az Egyház fokozatos előhaladása a dicsőség felé ép oly természetü, mint Vezetőjeé, Uráé és ki példát szolgáltatot nekünk, hogy haladjunk az ő nyomdokaiban, kivéve természetesen azt, hogy az Egyház alacso nyabb alapból indul ki. A mi Urunk—a mint azt láttuk—az emberi tökéletesség alapján jött e világra, N, mig mi és velünk együtt Ádám összes utódjai az alacsonyabb R alapon vagyunk, a bünnek és tökéletlenségnek az alapján, és ellenségei Istennek. 

     Ennélfogva legelső sorban is arra van szükségünk, hogy megigazulva legyünk és ezáltal elérjük az N alapot. Hogyan történhetik ez meg? Jótétemények által? Nem; bünösök nem vihetnek véghez jó tetteket. Mi magunk nem ajánlhatjuk fel magunkat Istennek, és ezért “Isten a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bünösök volnánk, a Krisztus mi érettünk meghalt.” (Róm. 5:8.) 

      És “megigazulván azért hit által, békességünk vagyon Istennel.” (Róm. 5:1.) ki bennünket többé nem ellenségeinek, hanem megigazult emberi fiainak tart, ugyanazon az alapon mint Ádám és Urunk Jézus, azzal a külömbséggel, hogy ők tényleg tökéletesek voltak, mig mi Isten által csak olyanoknak tekintetünk. Ezt a megigazulást észlelhetjük Isten igéjében, mikor ezt mondja: 

“Ti meg vagytok véve” váltva és “megigazulva ingyen mindenektől.” 

     Isten előtt ártatlanok, mocsoktalanok és szentek vagyunk Krisztus igazságosságának a palástjában, mely tulajdonittatik nekünk hit által. Ő magára vállalta minden büneinket, hogy igy megfizethesse érettünk a váltságdijat; és ő meg is halt érettünk, mintha &#