Az Isteni Terv A Korszakokban

A KORSZAKOK TERVEZETÉT ÁBRÁZOLÓ RAJZ MAGYARÁZATA.

—A korszakok.
—Az aratások.
—Atényleges és az annak számitott alaponi helyzet.
—Urunk Jézus pályája.
—Követőinek pályája.
—A névleges egyház három osztálya.
—Különválasztás az aratás alkalmával.
—A felkent osztály kicsőitése.
—A nagy nyomoruságbeli osztály.
—Az elégetett konkoly.
—A megáldott világ. A dicsőségteljes vég.

A – A világ amely volt
„Amelyek által az akkori világ vizzel elorittatván, elveszett.“ 2 Péter 3:6

C – A harmadik Korszak
„Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak.“ Efézus 1:10

     Először is körvonalazva látjuk a három nagy Felmentési-korokat A. B. C.. Ezek elseje, A. tart az ember teremtésétől a vizözönig; a második, B. azon időtartamot foglalja magában, mely kezdetét veszi a vizözönnel és eltart Krisztus Millenniumi korszakának kezdetéig, azaz második megjelenéséig; a harmadik vagyis “az idők teljeségének eljövetele,” a C. tart Krisztus uralkodásának kezdetétől az “eljövendő idökig.” (Efez. 1:10-2:7.)

     A Szent irásban ezen hármas felosztásra több izben is találunk vonatkozást: A, azon “világ, mely volt;” B. a mi Urunk Jézus Krisztus által neveztetett “ezen világ,” Pál szerint pedig “ezen jelen gonosz világ,” mig Péter szerint a világ, mely most van. C. a jelen gonosz világgal ellentétben pedig “azon világ, mely eljövend és melyben igazság lakozik.” 

     Mig a jelenben a gonosz uralkodik és az igazság szenved, addig a következendő világban ez a sorrend meg lesz változtatva, azaz az igazság fog uralkodni és a (236) gonosz szenvedni, mind addig, mig minden gonosz ki nem lesz irtva.

„A világ amely volt“ a vizözönnel véget ért.

     Minthogy az első “világ” a menny és föld (vagyis azon dolgok rendje) a vizözönnel véget ért, önkénytelenül is következtethetjük, hogy az más volt, külömböző volt mint a “jelen gonosz világ,” melyről Urunk azt mondotta, hogy a Sátán a fejedelme. Nyilvánvaló az is, hogy a “jelen gonosz világ fejedelme” nem lehetett egyuttal a vizözön előtti világnak is a fejedelme, bár nincs kizárva az, hogy befolyását akkor is éreztethette. 

     A Szentirás több helyen is megvilágositja előttünk Istennek ez időbeni müködését és igy egész tiszta fogalmat alkothatunk magunknak az Ő erre vonatkozó tervezetéről is. Ezek szerint az első világban, vagyis a vizözön előtti időben, angyalok uralkodtak, a kiknek szabadjára állot mindazt elkövetni a mit célszerünek találtak arra nézve, hogy az elbukott és elfajult emberiséget megmentsék.

      Kétségtelen, hogy ezen angyalok Isten engedelmével iparkodtak is az embirséget megmenteni, mert a Teremtés munkája fölötti örömüknek énekeikben adtak kifejezést. (Job. 38:7.) Hogy az angyalok voltak az időben a felhatalmazott, de célt nem érő uralkodók, azt nemcsak az ezen időre kiterjedő összes vonatkozások igazolják, hanem következtethető az apostolnak erre vonatkozó megjegyzéseiből is, ki a jelen korszakot összehasonlitva a multtal és a jövővel, ezeket mondja: 

“Mert nem az angyalok birodalmokba vetette ama következendő világot, a melyről szólunk.” (Zsid. 2:5.) 

     Nem, ezen világ Jézus Krisztusnak és az ő örökös-társainak a fenhatósága alatt áll, és igy nemcsak, hogy kormányzása igazságosabb lesz mint “a jelen (237) gonosz világ” -é, hanem több eredményt is fog elérni, mint az első világ kormányzása az angyalok fenhatósága alatt, kiknek tehetetlenségét az emberi nem megmentését illetőleg legjobban mutatja azon tény, hogy az emberek gonoszsága oly nagy lőn, miszerint Isten az ő jogos haragjában vizözön által pusztitotta el az egész emberiséget nyolc személyt kivéve. (I. Móz. 7:13.)

     De ezen emberi önkormányzat a Sátán befolyása alatt véget fog érni és pedig oly háboruságos időben, a milyen még a világ fenállása óta nem volt. Ezáltal nemcsak az angyalok azon igyekezetének az eredménytelensége lett kimutatva mellyel az emberiség megmentésére törekedtek, de egyszersmind az emberek tehetetlensége is, mert képtelenek voltak kielégitő eredményeket elérni.

D – Patriarkák Korszaka  
Isten különleges érintkezése Ábrahámmal, Izsákkal, és Jákobbal.

     A D., korszak az, melynek tartama alatt Isten közvetlenül érintkezett a patriarkákkal, mint Ábrahám, Izsák és Jákóbbal.

     Az E, a zsidó korszakot jelenti, vagyis a Jákób halála utáni időt a mikor is Isten Jákób utódjait “az Énnépemnek” nevezte. Ezeket elhalmozta külön kegyeivel és kijelentette “csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül” (Ámos 3:2.). Ez a nép előképe volt a keresztyén egyháznak “a szent nemzetségnek,” “a kiválasztott népnek.” 

E – Zsidó Korszak
„Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül.“ Ámos 3:2

     Az ezek által bemutatott áldozatok csak képleges értelemben voltak kedvesek Isten előtt, mert a bikáknak és kosoknak vére nem veszi el a bünöket. (Zsid. 10:4.) 

     De az Evangyeliumi korszakban F, megtaláljuk “a jobb áldozatot,” mely tényleg és csakugyan kiengesztelő áldozat az egész világ büneiért. Itt találjuk a királyi papságot “a mennyei hivatalnak részeseit,” azaz mindazokat, kik lő áldozat gyanánt feláldozzák magukat Istennek Jézus Krisztus által ki vezérünk és “vallásunk főpapja.” (Zsid. 3:1.) 

     Az Evangyeliumi korszakban találjuk mindazt megvalósulva a mi a zsidó korszak istenitiszteletével és  törvényeivel csak árnyékolva volt. (Zsid. 10:1.)

F – Evangéliumi Korszak
„Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhivásnak részesei, figyelmezetek a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.“ Zsidó 3:1

     A gonosznak még mindig meg van engedve, hogy uralkodjék és hogy kormányozza e világot, de csakis azon célból, hogy nyilvánvalóvá legyen, vajjon ki hajlandó feladni emberi természetét, annak előnyeit és áldásait, ki haljlandó az élő áldozatra, mely hasonló Jézus halálához, hogy ezen hozzávaló hasonlatossághoz méltók legyenek a feltámadáskor. (Zsolt. 17:15.)

G – Millenniumi Korszak
„De új eget és új földet várunk az ő igérete szerint, amelyekben igazság lakozik.“
2 Péter 3:6

     Ezen korszak alatt végleg meg fog szünni a bün és a halál, mert “kell neki uralkodnia, mignem minden ellenségit az ő lábia alá veti Isten . . . Utolszor pedig a mi ellenségünk a halál is eltöröltetik (239) az Ádám által hozott halál. (I. Kor. 15:25,26.) 

     Ez lesz a helyreállitás  ujjáéápités nagy korszaka. Jézus Krisztussal ezen uralkodásban egyesülni fog a megdicsőült egyház, az ő teste, az ő menyasszonya a mint azt megigérte, mondván: 

“A ki győzedelmes lészen, együtt ültetem velem az én királyi székembe, mint én is győzedelmet vettem és ülök az én Atyámmal az ő királyi székében.” (Jel. 3:21.)

H – „Következendő idők“
„Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságból a Krisztus Jézusban.“ Efézus 2:7

     Meg kell elégednünk annak a tudatával, hogy azok a dicsőség, áldás és Isteni kegyelem korszakai lesznek.

Zsidó Korszak Aratása
„Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.“ János 4:35; Máté 3:11,12

     A zsidó korszak végével az aratás negyven évig tartott, kezdődött pedig akkor mikor Jézus fel lett kenve a Szentlélek által (Csel. 10:37,38.) K. u. 29-ben, végződött Jeruzsálem pusztulásakor K. u. 70-ben. 

     Ezen aratás idejében végződött a zsidó korszak és kezdődött az Evangyeliumi kor. Ezen negyven esztendő volt az átmenet a korszakok között, mint azt az ábra is mutatja.

     Ekkor ért véget a nagy áldozat a hét közepén három és fél évvel az emlitett szövetségi hetven hétnek a lejárata előtt, melyben kedvező alkalom (240) volt a zsidóknak. Amint aztán ilyképpen az igazi áldozat már megtétetett, mi sem természetesebb, minthogy a képleges áldozatokat Jehova többé nem ismerte el.

     A zsidó aratás ezen idejében vette kezdetét az evangyéliumi korszak. E korszak célja a hivatalosok kifejlődés és megpróbáltatása az Isten Krisztusának “Fej és test.” Vagyis ez a szellemi felszabadulási kor és igy joggal mondhatjuk, hogy az evangyeliumi korszak kezdődött akkor, mikor Jézust “az Isten megkente Szentlélekkel és hatalommal” (Csel. 10:38. Luk. 3:22, 4:1,18,) azaz Krisztus keresztelése idejében. Az egyházat az ő testét illetőleg ezen korszak csak három és fél évvel későbben kezdődött.

Evangéliumi Korszak Aratása
„ ... az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elöször a konkolyt és kössétek kévékbe … a búzát pedig takaritsátok az én csűrömbe.“ Máté 13:30

„Az aratás pedig a világ vége.“ Máté 13:39

     A mint a zsidó korszakban az aratás első hét esztendeje Izrael népének kedvezett és ez idő alatt Izrael népe Isten kegyeiben is részesült, igy találunk hasonló hét évet az evangyeliumi egyházban is, melyet szintén hárboruságos idők (tüz) fognak követni, mintegy a gonoszak megbüntetésére és az igazság uralkodásának előkészitésére—melyről még bővebben meg fogunk emlékezni. (241)

N – Emberi Tökéletességnek Alapja – Tényleges vagy Számitot
„Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla? ... Kissé alacsonyabbá tétetett az angyaloknál.“ Zsidó 2:6-9

K – Dicsőség Alapja
„Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel.“ Róm. 2:7

The Path to Glory

     K, L, M, N, P, R,  mindegyik egy különböző alapot képvisel. N, a tökéletes emberi természetnek az alapja. Ádám volt ezen az alapon mielőtt bünbe esett volna; de engedetlenségének pillanatában lekerült a R alapra, a bünös romlott alapra és ugyanazon az alapon születtek összes utódjai is. 

     Ez megfelel a széles utnak,” mely a megsemmisülésre vezet. P, jelképezi a képleges megigazulásnak az alapját, a törvény megtartása által elért tökéletességet. Ez még nem volt tényleges tökéletesség, mert “semmiben sem vitt tökéletességre a törvény.” (Zsid. 7:19.)

     N nemcsak az emberi tökéletesség alapját jelképezi, mint az annak idején jelképezve volt Ádámban, az egy időben tökéletes emberben, de jelképezi az összes megigazult emberek alapját is. 

     A Szentirás szerint “Krisztus meghalt a mi büneinkért” s igy következetesen mindazok, a kik Krisztusban hisznek, mindazok a kik elfogadják az ő tökéletes és bevégzett megváltási munkáját, hitük által épp oly mértékben megigazulnak, mintha sohasem estek volna bünbe. Isten előtt mindazok, kik elfogadták Krisztust mint Megváltót, az emberi tökéletesség alapján, az N. 

     Alapon foglalnak helyet. És ez az egyedüli kiinduló pont, melyről az ember megközelitheti Istent vagy összeköttetésbe léphet vele. Mindazon egyéneket, kik ezen az alapon állanak, Isten fiainak nevezi. 

     Ily értelemben volt Ádám is “Isten fia” Luk. 3:38, mielőtt bünbe esett volna. Mindazok, kik elfogadják Jézus Krisztus befejezett megváltási munkáját, számitva vannak az eredeti tisztasága, és ilyformán összeköttetésbe is jutnak Istennel.

Keresztség – a felszentelés jelképe

„ ... szánjátok oda a ti testeiteket élő ... áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.“ Róm 12: 1

     Némely hivők—megigazult egyének—közül sokan meg vannak elégedve azon örömökkel, melyet a bünbocsánat hite nekik nyujt és igy nem is figyelik meg azt a szózatot, mely őket magasabb alapra hivja. Mások ismét Istennek szeretete által indittatva mondják: “Urunk mit akarsz, hogy cselekedjünk.” 

     Ezeknek meg is adta a választ az Ur, Pál apostol által, ki mondja: “kérlek azért titeket Atámfiai az Istennek irgalmasságra, hogy állassátok a ti testeiteket élő szent és Istennek kedves áldozatul, ama ti okos tiszteleteteket.” (Róm. 12:1.) 

     Mit ért az apostol az alatt, hogy saját magunkat áldozzuk fel élő áldozat gyanánt? Azt érti az alatt hogy minden erőnkkel és minden tehetségünkkel szolgáljuk Istent, hogy ezentul ne magunknak éljünk, ne barátainknak ne a családunknak, ne a világnak, se semmiféle másnak, hanem csakis engedelmességgel ő szolgáljuk, ki megvett bennünket az ő drágavérén.

     Igaz hogy nem vagyunk szentek oly értelemben mint Jézus a ki nem ismert bünt, mert mi is az elkárhozott emberiségből vagyunk és azonkivül nem is értük még el lényünk tökéletességét, de nekünk meg van az a kincsünk, az a reményünk (e törékeny) földi edényben, hogy az Isten kegyelme- és nem a mi saját képességünk következtében el fogjuk érni a végső tökéletességet is. 

     Ekképpen a mi szent voltunk és ezzel kapcsolatban azon tény, hogy áldozatunk Isten által el lesz fogadva, csakis onnan származik, hogy Isten, Krisztusba vetett hitünk révén megigazitott és felmentett bennünket minden büntől.

M – Szellemi Nemzés Alapja
„És leszálla Őreá a Szent Lélek testi ábrázatban, mint egy galamb és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam …“ Luk. 3:22; Csel.10:38

     Ezek Istennek való felajánlásuk pillanatától kezdve már nem tekintetnek embereknek, mert az igazságnak szava által Istentől fogantattak, ők többé már nem emberi, de attól fogva ők szellemi gyermekek. Ők most már ismét közelebb jutottak egy lépéssel a jutalomhoz, mint mikor hinni kezdtek. De ezeknek a szellemi lénye még tökéletlen, mert szellemi lényük eddigelé csak fogantatva van, dee megszületve még nincsen. 

     Ők még csak (embryo) megfogamzott, de ki nem fejlődött szellemi gyermekek az M alapon. Minthogy a Szentélektől fogantattak, ők már nem   emberi lények, hanem szellemiek, mert megigazult emberi lényüket feláldozzák Istennek élő és szent áldozatul, melyet Isten el is fogadott. 

     Ők most uj teremtmények Jézus Krisztusban: a régi dolgok, (emberi vágyódások, akarat, kivánság) megszüntek és ezeknek mindenek megujultak, mert “ti nem vagytok a testben, hanem a lélekben, mert az Isten lelke lakik bennetek.” (2. Kor. 5:17, Róma 8:9.) Ha ti fogantattatok Szent Lélektől (mint emberi lények) meghaltatok és a ti életetek elrejtetett Krisztussal Istenben.

     Az L alap a tökéletes szellemi lényeket jelképezi, de mielőtt ezen L alap elérhető volna, be kell tartanunk frigyünk feltételeit. Istennel való frigyünk első feltétele az, hogy az összes földi dolgok részére meghaltak legyünk, második feltétele pedig, hogy földi pályafutásunk ideje alatt legyőzzük a testet, legyőzzük saját akaratunkat, és csakis Isten akaratának éljünk. Az L alapra való bejutást születésnek nevezik vagyis megszületünk szellemi lényeknek. 

     Az egész egyház helyet fog foglalni ezen alapon akkor, ha az aratás idejében, azaz az Evangyeliumi korszak végével a világból megtörténik majd a kiválasztás. Az a ki Krisztusban halt meg, fog feltámadni először, mi pedig kik élünk és megmaradunk egy pillanat alatt átváltozunk tökéletes szellemi lényekké, Krisztuséhoz hasonló fenséges testtel, mert szükség, hogy e halandóság halhatatlanságot (244) öltözzön magára. 

     És ekkor elérkezik a mi tökéletességünk a mi csak részben volt (a fogamzott állapot, a test az ő számos akadályaival, melyeknek most alá vagyunk vetve) meg fog semmisülni.

a – Ádám Tökéletességben
„És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra …” “És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, imé igen jó ...“ 1 Mózes 1:26,31

c – Ókor Érdemesei
„ ... Hitt pedig Ábrahám az Istennek és tulajdonittaték az őnéki igazságul.“ Róm. 4:3

d – Az Emberiség a Vizözöntől a Millenniumi Korszakig
„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.“ Róm. 5:12

e – Test szerinti Izrael mint Nemzet Jelképesen Megigazulva
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat.“ Zsidó 10:1

f – Zsidó Nyomoruság Ideje
„Kinek szórólapátja kezében van és megtisztitja szérűjét: és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.“ Lukács 3:17

g – Jézus 30 éves korában, egy Tökéletes Ember
„ ... Krisztus Jézus ... önmagát megüresité, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlová lévén.“ Filippi. 2:5,7

      De csak azután mikor már igy teljesen tökéletesek leszünk, azaz hasonlók Urunkhoz és Fejünkhöz, mi részeseivé leszünk az ő hatalmának és dicsőségének is—vele együtt fogunk ülni az ő trónusában, valamint ő is a feltámadás után tökéletes állapotban felmagasztaltatott Isten jobb keze mellé, csakis akkor fogjuk elérni az örökké tartó dicsőséget a K. alapon. 

     De most már tanulmányozzuk behatóan a rajzot és nézzük az Isteni tervezet különféle részeinek magyarázatát. Ezen magyarázatokban mi a tökéletesség jelképéül a piramist (kup oszlop) használjuk, mert először is az a legalkalmasabb, és mert arra a Szentirásban is bizonyos hivatkozás történik.

Ádám egy tökéletes lény volt, piramisa. Figyeld meg ennek a helyzetét az N alapon, mely az emberi tökéletességet ábrázolja. Az R alap, azaz a bün és tökéletlenség alapján a csucs nélküli piramis b, jelképezi Ádámot és utódjait romlottan, bünösen és elkárhozottan.

     Ez emelte őt fel a bünös világból az N alapra, és bár tényleg ő is tökéletlen lény volt, mégis ugyanazon kegyekkel lett elhalmozva, (245) mely kegyeket Ádám bünbeesése következteben elveszitett volt, t.i. Istennel egyesült “mint barátja” (Jak. 2:23.) Mindazok, kik a tökéletesség (bünnélküliek) alapján N vannak, azok barátai Istennek és Isten is barátja azoknak, viszont a bünösök (az R alapon levők) Isten ellenségei “ellenségek gonosz tettek által.”

     Az özönviz utáni emberiséget, melyet a d, betü jelképez még mindig az R alapon állot, még mint ellenség és ott is fog állani mindaddig, mig az Evangyéliumi Egyház ki lesz választva és meg nem kezdődik a Milleniumi korszak.

     A “testszerinti Izrael,” mely a bikák és bakok képleges áldozatai révén megtisztult (nem tényleg, hanem csak képelegesen, mert “semmiben sem vitt tökéletességre a törveny” Zsid. 7:9.) a zsidó korban mint képletileg megigazultak, a miért is ők (e) a P alapon foglalnak helyet, mely alap tudvalevőleg a képleges megigazult állapotot jelenti. 

     Ez állapot tartot az időtől, mikor a Sinai hegyen adatott a Törvény, mindaddig mig Jézus e törvénynek véget nem vetett az által, hogy azt a saját keresztjére szegezte. A jobb áldozatok, jobbak, mint a zsidókéi, vetettek véget a képleges megigazulásnak, mert ez áldozatok nemcsak képlegesen, hanem “tényleg is elveszik a világ büneit” és “a benne hivőket tényleg tökéleseké teszik.” (Zsid. 10:1.)

     Jézus 30 éves korában tökéletes érett ember volt (g), ki elhagyta mennyei lényének dicsőséges szellemi állapotát, hogy ember lehessen azon célból, hogy, (Isten kegyelméből) megkóstolja a halált mindnyájunkért. Az Isteni törvény igazságossága absolut, szemet szemért, (246) fogat fogért és életet életért. 

     Feltétlenül szükséges volt, hogy egy tökéletes ember haljon meg az emberiségert, mert az igazságszolgáltatás követeléseinek máskép nem lehetett eleget tenni. Egy angyalnak a halála épp oly kevésbbé fizethette meg a váltságdijat és menthette volna meg az emberiséget, mint a hogy a bikák vagy bakok vére nem veheti el az ember büneit. 

     Ennélfogva az lett emberré, az lett testté, kit az Isteni teremtés kezdetének nevez, hogy ő adja meg a váltságdijat, mely az emberiséget megváltsa. Neki tökéletes embernek kellett lennie, mert másképpen ő is épp olyan kevéssé tudta volna lefizetni a váltságdijat, mint a bukot emberiség bármely más tagja. Ő szent volt, ártatlan, tiszta és bünöktől “ment.” Ő magára vette a bünösök hasonlatosságát a bünös testnek hasonlatosságát, az emberi hasonlatosságot. 

     Alakjára nézve is (tökéletes) ember lévén, megalázta magát  és engedelmeskedett mind halálaig. Felajánlotta magát Istennek mondván: “Imhol vagyok én (a könyvnek kezdetén megirattatott én felőlem), hogy cselekedjem a Te akaratodat, ó Isten” és vizben való keresztelése által jelképezte az önfeláldozást. 

     Mikor ő ekép felajánlotta magát, feláldozta lényét, az ő felajánlása szent volt (tiszta) elfogadható Isten előtt, ki az ajánlat elfogadásának jeléül megtöltötte őt saját lelkével és erejével, mikor rászállott a Szentlélek és felkente őt.

h – Jézus Szellemi Fogamzása a Jordánnál
„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vizből; és imé az egek megnyilatkozának neki és ö látá az Istennek Lelkét alájőnni mintegy galambot és őreá szállani.“ Máté 3:16

i – Jézus Feltámadva mint egy Isteni Lény
„És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül …“ Kolossé. 1:18

     Ezen az alapon töltött Jézus három és fél évet életéből, mindaddig, mig emberi létezése a keresztfán véget nem ért. Három nappal halála után feltámadt ismét az életre—a lelki létének tökéletességére (i, alap L), “ki született a szellemtől, szellem az” Feltámadása után tehát Jézus szellem volt, szellemi lény és semmi értelemben sem emberi lény többé.

     De ő már nem mint ember jelent meg és nem volt többé  korlátozva emberi feltételek által, hanem jöhetett és mehetett, mint a szélvész, (még akkor is, amikor az ajtók be volatk zárva) és senki sem tudta megmondani, hogy honnan jött és hová ment. “Igy vagyon minden, aki Szent Szellemtől születtetik.” Ján. 3:8. Hasonlitsd össze 20:19,26.

k – Jézus, 40 nap mulva a feltámadása után, isteni dicsőségben
„Amelyet megmutatott Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben, felül minden fejedelmeségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik.“  Efézus 1:20,21

l – Jézus, az Evangeliumi Korszak ideje alatt, az Ő Atyájával ül az Ő tronján
„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyiszékében.“ Jelenések 3:31

     Negyven nappal feltámadása után Jézus felemelkedett arra a felséges magassá gra az Isteni dicsőség alapjára, K (piramis.) Az evangyeliumi kor tartama alatt is ő dicsőségben volt (I) “az atyával együtt ült az ő trónusában” és Feje lett Egyházának a földön—igazgatója és vezetője. 

     Az egész Evangyeliumi koron keresztül az egyház a fegyelem a megpróbáltatás és a kifejlődés állapotában volt, azon célzattal, hogy ezen korszak aratásának végével menyasszonya is vele (248) együtt közös örökös lehessen. Ennélfogva részt vesz az ő szenvedéseiben is, hogy igy vele együtt dicsőülhessenek a K alapon, mikor a kellő idő elérkezik.

     Az Egyház fokozatos előhaladása a dicsőség felé ép oly természetü, mint Vezetőjeé, Uráé és ki példát szolgáltatot nekünk, hogy haladjunk az ő nyomdokaiban, kivéve természetesen azt, hogy az Egyház alacso nyabb alapból indul ki. A mi Urunk—a mint azt láttuk—az emberi tökéletesség alapján jött e világra, N, mig mi és velünk együtt Ádám összes utódjai az alacsonyabb R alapon vagyunk, a bünnek és tökéletlenségnek az alapján, és ellenségei Istennek. 

     Ennélfogva legelső sorban is arra van szükségünk, hogy megigazulva legyünk és ezáltal elérjük az N alapot. Hogyan történhetik ez meg? Jótétemények által? Nem; bünösök nem vihetnek véghez jó tetteket. Mi magunk nem ajánlhatjuk fel magunkat Istennek, és ezért “Isten a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bünösök volnánk, a Krisztus mi érettünk meghalt.” (Róm. 5:8.) 

      És “megigazulván azért hit által, békességünk vagyon Istennel.” (Róm. 5:1.) ki bennünket többé nem ellenségeinek, hanem megigazult emberi fiainak tart, ugyanazon az alapon mint Ádám és Urunk Jézus, azzal a külömbséggel, hogy ők tényleg tökéletesek voltak, mig mi Isten által csak olyanoknak tekintetünk. Ezt a megigazulást észlelhetjük Isten igéjében, mikor ezt mondja: 

“Ti meg vagytok véve” váltva és “megigazulva ingyen mindenektől.” 

     Isten előtt ártatlanok, mocsoktalanok és szentek vagyunk Krisztus igazságosságának a palástjában, mely tulajdonittatik nekünk hit által. Ő magára vállalta minden büneinket, hogy igy megfizethesse érettünk a váltságdijat; és ő meg is halt érettünk, mintha ő (249) lett volna a bünös. Természetesen igy az ő igazságossága felöleli mindazokat, kik elfogadják az általa való megváltást és igy ismét részesei lesznek mindazon jogoknak és áldásoknak, melyekkel birtak a bünbeesés előtt. 

     Az ő igazságossŕga visszatérit bennünket az életre és Istennel való egyesülésre. Ezt az egyesülést mi azonnal is elnyerhetjük hit által, még ez életben, mig a teljes egyesülésben és az örömökben csakis Isten kellő idejében fogunk részesülni.

     Az evangyeliumi kor alatt ő hivta “a közös örökösök” “kicsiny seregét” mondván: “Fiam add nekem a Te szivedet” vagyis add ide nekem magadat, minden földi hatalmadat, tehetségedet, mindenedet a mint Jézus jó példával járt elő, és én mint fiut magasabb alapra helyezlek az emberinél. Lelki fiuvá alakitlak át, lelki testtel, hasonlóvá a feltámadt Jézushoz “ki az Atya személyének képmása.” 

     Ha feladod mind a földi reményeket, vágyakozásokat, szándékokat, stb., ha teljesen fel fogod áldozni emberi természetedet és csakis az én szolgálatomnak fogsz élni, akkor én neked magasabb természetet adok, mint a milyennel a többi embertársaid birnak “te az Isteni természetnek részese (250) leszel,” Isten örököse és közös örökös Jézus Krisztussal, mert ha vele együtt szenvedtél, vele együtt fogsz dicsőülni is.”

*) [Ez a szó természet, csak átvitt értelemben lesz használva, ha azt mondjuk egy emberről ő rossz temészetü. Szorosan véve nincs ember, a ki természeténél fogva rossz volna. Az emberi természet nagyon jó, mert földi képmása az isteni természetnek. Igy minden ember jó természetü.  Az egyedüli nehézsésg csak abban áll, hogy az ember néha elvesziti jó természetét. Ennélfogva természetellenes az, ha valaki gonosz, durva, és csak természetes, ha valaki Istenhez hasonló.  És ebben az értelemben használjuk mi itt font ezt a szótt: természet. Felvagyunk jogositva Krisztus által emberi természetünknek—Isten földi képmásának—minden előnyeire és áldásaira. ]

     De most ha tovább akarunk haladni, akkor dolgoznunk kell. Igaz, hogy nem szabad elvesztenünk hitünket, sem, mert ezáltal elveszitenők megigazulásunkat is, de a mint már egyszer megigazultunk és megmaradunk továbbra is hitünkben, mi képesek vagyunk tovább is müködni és oly eredményeket érni el, melyek kedvesek Isten előtt. 

     És Isten meg is követeli ezt tőlünk, mert ez azon önfeládozás, melyre szövetségileg köteleztük magunkat. Isten megköveteli, hogy a nagy jutalom iránti hálánkat az által mutassuk ki, hogy mindenünket oda adjuk, de ne az embereknek, hanem Istenünknek,--egy áldozatot, szentet és Krisztus által elfogadhatót neki—a mi okos tiszteletünket.

Az Özvegy Fillérje – ábrázolja a Keresztyént, amely mindenét odaadja a felszentelésben.

      Ekkor a válaszért vizsgáljuk meg az Ő igéjét és halljuk meg az Ő felvilágositó szavát, mely arra szólitván fel bennünket, hogy kövessük ebben is Jézus példáját, hogy tegyünk jót minden emberekkel a mikor csak arra alkalmunk nyilik, különösen a hit háznépével — szolgáljunk azoknak szellemi vagy testi táplálékokkal, őket Krisztus igazságosságának palástjával vagy földi öltözettel ruházzuk, a mily mértékben az csak tőlünk telik vagy a mily mértékben azok szükséget szenvednek. 

     Midőn már mindenünket feláldoztuk, akkor fogantattunk a Szent Lélektől és elértük az M alapot. És ha most a belénk helyezett erőt felhasználjuk, (251) képesek leszünk az Istennel kötött frigyünk feltételeinek is eleget tenni, győzni fogunk sőt több mint győzedelmesek leszünk (az Ő lelkének ereje által) ki bennünket szeretett és saját drága vérével vásárolt meg. De csak akképen, ha Jézus nyomdokaiban haladunk:

Ne hidd hogy győzedelmet arattál
S munkátlanul egy pillanatig se pihenj
Iparkodásod vége csakis akkor lesz
Mikor elnyerted az égi koronát.

     A koronát csakis akkor nyerjük el, ha a mi hü Pál testvérünkhőz hasonlóan ama nemes harcot megharcoljuk, futásunkat bevégeztük, de nem előbb, Mindaddig önfeláldozásunk lángja kell, hogy lobogjon naponta, mert csak akkor lesz áldozatunk kedves Isten előtt és elfogadható Krisztus által.

     Ők nem fognak aludni egy pillanatig sem, bár az “átváltozás” szükségképpen főldi testünk feloszlását vonja maga után. Nem lesznek többé gyenge földi halandó, rothadandó lények, mert ők teljesen megszületnek a Lélektől és mennyei, szellemi, roghadatlan lényekké lesznek. I. Kor. 15:44,52.

     Mi azt hisszük, hogy a Krisztus egész testének az egyesülése a Fejjel és teljes dicsőülése lesz a “báránynak a menyegzőjén” a menyasszonyával a mikor is azok teljesen élvezni fogják Uroknak örömeit.

m – A Szellem által Fogamzott Osztály amely a Nagy Sokasságá válik
„ ... egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, ... és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.“ Jelenések 7:9

n – A Szellem által fogamzott Osztály amely Krisztus Menyasszonyá lesz
„Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.“ Lukács 12:32

     Ez a két osztály együttesen létezett az evangyéliumi korban, mindkettő élő áldozat gyanánt ajánlotta fel magát Istennek: mindkettőnek az áldozata el is lett fogadva ama Szerelmesben és a Lélek által uj teremtményekké fogantattak. 

     A különbség e kettő között az: hogy az n képviseli azokat, kik eleget tesznek Istennel kötött szövetségüknek, kik Krisztussal egyetemben meghaltak a földi akarat, szándék és vágyakozásnak, mig az m a Lélek által fogantatott gyermekek nagyobb seregét képviseli, kik megkötötték ugyan Istennel a frigyet, de sajnos!

      Visszariadnak ezen frigy véghezvitelének nehézségeitől. Az n osztály azokból a győzedelmesekből áll, kik Krisztus menyasszonyává lesznek, dicsőségben ülnek majd az Urral az ő trónusában—a K alapon. Ez azon “kicsiny sereg,” kik kedvesek az Atya előtt, hogy adjon nekik országot. (Luk. 12:32.) 

     Az M osztályhoz tartozók vissza riadnak ugyan, hogy az emberi akaratot halálra adnák, de azért Isten mégis szereti őket, azért nyomoruság és háboruság által elvezeti őket az L alapra, a tökéletes szellemi alapra. Természetes, hogy ők elveszitették jogukat a K alaphoz, a dicsőség trónusához, mert ők nem lettek győzedelmesek. 

     Ha mi meg akarjuk nyerni a mi mennyei Atyánknak a szeretetét, ha mi vágyakozunk Urunk akarata szerint járni, ha azt kivánjuk, hogy testének tagjai s hogy az ő menyaszszonya legyünk és vele együtt üljünk az ő trónusában, akkor nekünk hüen és odaadóan kell teljesitenünk az Istennel kötött szövetségünk feltételeit.

p – Hivők, de nem teljesen felszentelve
„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.“ Máté 22:14

q – Templomba Járok, de nem Hivők; Képmutatok
„Örizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.“ Máté 7:15

„Hagyjátok, hogy együtt nöjjön mind a kettő az aratásig és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takaritsátok az én csűrömbe.“ Máté 13:30

     De azért ők magasabb alapon vannak, mint a világ, mert ők elfogadták Jézust, mint büneik megváltóját; de ők nem fogadták el eme kornak azon mennyei meghivását, hogy Isten lelki családjának tagjai legyenek. Ha ezek megmaradnak. (253) A hitben és ha alávetik magukat Krisztus uralkodása igazságos törvényeinek, a Helyreállitás idejében ők is el fogják nyerni a tökéletes földi lényhez, Ádámhoz való hasonlatosságukat. 

     Ők is vissza fogják szerezni mindazt, a mit általa elveszitettek. Ők el fogják érni ugyanazt az emberi tökéletességet, szellemi, erkölcsi és testi értelemben és ismét Istennek képmása lesznek mint Ádám volt, mert hisz ez volt a Megváltás célja. És az ő helyzetük a megigazult N alapon olyan, mint, a kik hisznek a Krisztus által való megváltásban, mely már maga is egy különös áldás, mit ők hitük által sokkal korábban élveznek, mint az általános világ, mert a Milleniumi korszakban, mindenki el lesz vezetve a megigazulás megismeréséhez. 

     De ezeknek mindenesetre meg lesz azon előnyük is, hogy előbb kezdték meg az utat a helyes irányban. A p osztály elmulasztja a jelen időben elismert megigazulásnak vadódi jotéteményeit igénybe venni, melyek adattak azon határozott célzattal, hogy az elfogadható áldozatot bemutathassák és hogy az n osztályban tagjai lehessenek “Krisztus testének.” 

     A p osztályban levők Istennek kegyelmességét (megigazulásukat) “hiába vették” (2. Kor. 6:1.) Ők nem használják fel az alkalmat, hogy magukat elfogadható áldozat gyanánt felajánlják azon időben, a melyben ily áldozatok kedvesek Isten előtt. Ezen osztályhoz tartozókat, bár nem “szentek” és nem tagjai a felszentelt “testnek” az apostol “testvérek” – nek nevezi el. (Róm. 12:1.) 

     Abban az értelemben, hogy az egész emberiség midőn helyre lesz állitva, mindörökre testvérei lesznek Krisztusnak és gyermekei Istennek, csak a természetük lesz különböző. Isten az Atyja mindazoknak, kik vele egyezségben vannak, legyenek azok bármily természetüek és álljanak bármily alapon.

     A névleges egyházzal összeköttetésben állók egy másik csoportja, mely sohasem hitt Jézusban, mint büneik megváltójában, és igy következetesen nem is lettek megigazulva, fel van tüntetve az N alap alatt, nem magán az N alapon a q osztállyal. Ezek a “farkasok (254) báránybőrben,” de azért ők is Keresztyéneknek vallják magukat és a névleges Egyház tagjainak el vannak ismerve. 

     Ők nem hisznek hiven Krisztusban, mint az ő Megváltójukban, ők az R alapra tartoznak, ők a világnak egy része és az Egyházban nekik nincs helyük, sőt ottlétük csak sértés az egyházra. És ebben az öszszevegyült állapotban, ezekkel a különféle osztályokkal, n, m, p és q, kik mindannyian keresztyéneknek vallják magukat, az Egyház létezett az evangyéliumi korban. 

     A mint azt Urunk előre meg is mondotta, a mennynek névleges országa (a névleges egyház) hasonló egy mezőhöz, melyen gabona és konkoly is van. És ő mondotta “Engedjétek, hogy mind a kettő nevekedjék együtt az aratás idejéig, azaz ezen korszak végéig. Az aratás idejében pedig azt mondja, majd az aratóknak (angyalok, küldöncök) “szedjétek összve először a konkolyt és kössétek azt kévékbe, hogy megégettessék, a gabonát pedig takarjátok az én csürömbe.” (Máté 13:30,38,39,41,49.)

     “A jó mag az Isten országának a lelki Fijai,” n és m osztályok, mig a “konkoly ama Gonosznak fiai.” 

     Tehát az egész q osztály osztály és a p osztályból is sokan a konkolyhoz tartoznak, mert “két urnak szolgálni nem lehet,” mert a kinak adjátok magatokat szolgául annak lettetek szolgái. Minthogy azok a p osztályban levők nem szentelik szolgálataikat és tehetségeiket kizárólag Urunknak, a ki őket megvette, igy kétségkivül szolgálataik és tehetségeik (255) nagy részét Urunk akaratával ellenkezőleg használják fel, azaz a gonosz szolgálatában.

Az Aratás a különválasztás ideje ... a búza és a konkoly között.

     A zsidó Egyház a testi alapon árnyéka vagy mintája volt mindannak a mit az Evangyeliumi Egyház élvez a lelki alapon. Az a mi a testi Izraelt megbüntette saját korszakuk aratásának idejében, nem volt más, mint az igazság. Az igazság akkor mikor az idő elérkezett volt a sarló, mely a valódi Izraelitákat elválasztotta a névleges zsidó Egyháztól és sajnos, csak kevés volt a jó buza, a követők összességét véve tekintetbe. Ilyen lesz ezen korszaknak is az aratása. 

     Az Evangyéliumi kornak az aratása is hasonló a zsidókéhoz, a főaratónak, Urunk Jézusnak felügylete alatt fog végbemenni, kinek akkor jelen kell lennie. (Jel. 14:14.) Urunk első munkája ezen korszak aratásánál az lesz, hogy elválasztja majd az igazat a hamistól. 

     A névleges Egyházat annak vegyes állapotára való tekintettel Urunk Babylonnak, zürzavarnak nevezi. Ez az aratás a legjobb idő arra, hogy a névleges egyház különféle osztályai szétválasztassanak és hogy azon osztály megérleljen és tökéletesedjen. 

     A gabona el lesz különitve a konkolytól, az érett gabona az éretlentől stb. Azok, kik az N osztályban levők a gabonának “első terméke” lesznek kik különválasztásuk után a kellő ikőben Krisztus menyasszonyává válnak örök ikőkre, Urokhoz való hasonlatossággal.

r – Jézus, az Ő második jelenléténél
„És ha majd elmegyek és helyet készitek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.“ János 14:3

s – Kicsiny Nyáj, a névleges egyháztól elkülönitve
„És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő csapásaiból.“ Jelenések 18:4

S – A világ  nyomoruságának  ideje az Evangéliumi Korszak alatt. A búza és konkoly különválasztása

     A t, u, és v betük mutatják Babylont, a (256) névleges Egyházat bukásában a mint az darabokra törik “a nyomoruságok idejében” az Urnak napján. Bár ez valami rettenetes dolognak látszik, mégis nagy előnyére lesz az igazi gabonának. Babylon elesik, mert nem az, aminek magát állitja. 

     A névleges és jelenlegi Egyháznak sok képmutató tagja van, kik vele csak azért vállalnak közösséget, mert az, előkelő állást foglal el a világ szemében, de, kik magaviselet­ükkel Babylont, csak mint büzt tüntetik fel a világ orrai előtt. Urunk eleitől fogva ismerte azoknak igazi jellemét, de az ő szándékához hiven nem bántja őket az aratás idejéig, mikor is ki fogja választani az ő országából (az igazi Egyházból) és kévébe köti mindazt, kik háboruságot szereznek és gonoszságot cselekszenek. Bedobja őket az égő kemecébe (háboruságok az ő állitólagos rendszerük és hamis hitvallásuk megsemmisitése) . . . Akkor az igazak (az N osztály) fénylenek, mint a nap az Ő Attyuknak országában. (Máté 13:41-43.) 

     A háboruságok, a melyeket az Egyház el fog szenvedni, nagyrészt a különböző formákban elterjedő hitetlenség és spiritizmus által lesznek előidézve, a mely bizony elég szigoru próba lesz, mert Babylon sok hamis tant hisz, mely ellenkezik az Isten igéjével. Mint a zsidó korszak aratásában Krisztus keresztje nem volt más a dicsősegre, s hatalomra vágyakozó zsidónak, mint egy botránykő, a világ szerinti blocs görögöknek pedig bolondság ismét csak botránykő és megütközésnek a kősziklája lesz.

t – Nagy Sokaság
„Ha pedig valaki …  fát, szénát, pozdorját, épit rá erre a fundamentomra; kinek-kinek munkája nyilván leszen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.“ 1Kor. 3:12,13

u- Babilon Bukása
„És a nagy város három részre szakada és … elesének; és a nagy Babilon megemlitteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.“ Jelenések 16:19

v – Babilon, Képmutató Elem
„És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és minden tisztátalan és gyülölséges madárnak tömlöcévé.“ Jelenések 18:2

w – Megdicsőült Krisztus, Fej és Test
„És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet ... elkészitve mint egy férje számára felékesitett menyasszony.“ Jelenések 21:2

     Azok, akik megfelelően épitettek és ennélfogva a helyes jellemmel birnak, azok az s betüben vannak jelképezve, mig t azt a nagy sokaságot jelképezi, kik fogantattak ugyan a lélektől, de akik csak fa, széna, és pozdorjára épitettek, gabona ugyan, (257) de még nem teljesen megérve, mikor az első termés (s) össze lesz gyüjtve. Ezek (t) elvesztik a trónus és az isteni természet jutalmat, de végül mégis megszületnek, de csak mint alacsonyabb rendü lelki lények, és nem isteni természetüek. 

     Bár ők valódi felszenteltettek, mégis erőt vett rajtuk a világi szellem oly mértékben, hogy nem ajánlják fel életüket áldozatnak. Még az aratás idejében is, mig a menyasszony élő tagjai az igazság által el lesznek választva, a többieknek a fülei a t osztályt is beleértve süketek a hallásra. 

     Ezek a külöválasztás idejében lassuak lesznek a hitben, és lassuak a cselekvésben. Kétségkivül ők meg lesznek rémülve, ha későn tudatára ébrednek annak, hogy a menyasszony már teljes, hogy már egyesitve is van az Urral, és hogy rájuk nézve gondatlanságuk, és tulságos követeléseik miatt a nagy jutalom el van veszitve; de az Isten tervezetének gyünyörüsége, melyet csak akkor fogják felismerni, hogy ugy a világnak, mint reájuk nézve a szeretet tervezete, lecsendesiti és meggyőzi az ő fájdalmukat és ők is fognak kiáltani: “Alleluja”—mert uralkodik ama Mindenható, a mi Urunk Istenünk! 

     Örüljünk és örevendezzünk és adjunk dicsőséget neki: mert eljött a Báránynak menyegzője, és az ő felesége elkészitette magát (Jel. 19:6,7.). Figyeld meg az Urnak bőséges előregondoskodását ezekhez is: Ezt az üzenetet küldte nekik: 

“Bár ti nem vagytok a báránynak menyasszonyai, mégis jelen lehettek a menyegzői vacsoránál.” 

“Boldogok azok, kik a Bárány menyegzőjének vacsorájához hivattak.” Vers 9. 

     Ez a csoport is az Ur fenyitése által a kellő időben teljes összehangzásba fog jönni ő vele, és végül is a menyasszony mellett fognak elhelyeztetni az y szellemi alapon, L. Jel. 7:14,15.

x – A megdicsőült Krisztus osztály uralkodik
„ ... lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai és uralkodnak ővele ezer esztendeig.“ Jelenések 20:6

     A háboruságok idejében a test szerinti Izrael, (e) mely meg van vetve, (258) mig a pogányok számok betelik, ismét vissza lesz állitva Isten kegyeibe, az Evangyeliumi Egyház pedig, vagyis a lelki Izrael teljes és dicsőitve lesz. A Milleniumi korszak alatt Izrael lesz a világ főnemzete és minden földi lények feje egységben és egyetértésben, kikhez az engedelmesek fokonkint csatlakoznak.

     Krisztus (x) lesz a feje mindennek. A nagy sokaságnak, angyaloknak, és embereknek—az Atya mellett; mellette lesznek, egy nagy csoport a lelki lények (y) s ezek mellett az angyalok; akkor következik a testi Izrael, (z) akik valóban izraeliták, mint a földi nemzetek feje; azután a világ emberisége (w) vissza állitva létének tökéletességére, mint volt az emberi nem feje Ádám, bünbeesése előtt. Ez a vissza állitás fokozatosan be lesz fejezve a Milleniumi korszak alatt “az időkig miglen megépittetnek mindenek.” (Csel. 3:24). 

     Természetes dolog, hogy a népek közül sokan meg lesznek semmisitve: először is azok, kik száz esztendőn keresztül, a teljes világosság és alkalom alatt visszautasitanák minden alkalmat arra nézve, hogy előre haladjanak a tökéletesség és igazság felé (Ezsa 65:20)

      Másodszor mindazok, kik elérték ugyan a tökéletességet, de a végső próbánál, a Milleniumi kor végénél, érdemteleneknek bizonyulnak (Jel. 20:9). Ezek egy második halállal halnak meg, a honnan visszatérités vagy fel támadás nincs többé, mert csak egy teljes egyéni próba adatott, mert csak egyszer adatott a váltságdij is, Krisztus többet nem hal meg.

     (259) Ha nézzük Atyánk nagy tervezetét, az Egyház felmagasztalásat, és Izrael, valamint az összes földi nemzetségek általa való megáldását, egy mindeneknek helyreállitásával, ez emlékeztet bennünket az angyalok énekére:

W – Az eemberiség helyreállitva a tökéletességre és Istennel való harmóniába
„ … Imé az Isten sátora az emberekkel van és velük lakozik és azok az Ő népei lesznek és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.“ Jelenések 21:3

"Glory to God in the highest; on earth, peace, good will toward men!"

     Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békeség, az emberekhez jó akarat. Az lesz Isten tervezetének vége “mindeneket egybegyüjteni a Krisztusban.” Ki fogja akkor mondani, hogy Isten tervezete balul ütött ki- Ki fogja akkor mondani, hogy ő a gonoszt nem győzte le jóra, vagy hogy az emberek és az ördögök haragját át nem változtatta őtet dicsérő énekké.

     Mindazok, kik részt akarnak venni az épitkezésben, kell hogy át legyenek hatva az Isten iránt valö engedelmesség szellemétől, kell, hogy szeressék őt és összes teremtményeit mint Jézus cselekedte, kell, hogy megtartsák a parancsolatot, mely igy hangzik: Szeresd Istenedet teljes szivedből, elmédből, lelkedből, erődből, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.

     És mindazok, a kik ezen mennyei alapban egyesittettek, alá vannak vetve a mennyei vonzódásnak, a mennyei törvénynek, és bár ezen épitési rendszer teljes ellentéte minden földi épikezésnek mégis teljesen érthető az, hogy azon kő, melyhez hasonló az egész épitmény, először lett lerakva. És mily megelégedéssel látjuk, hogy a mi alapunk felfelé és nem lefelé van lerakva. 

     És, hogy mint élőkövek mindenestül fogva felfelé növekedünk ékeskedünk ő benne. Az épitkezés ezen munkája eltart a Milleniumi korszakban mindaddig, mig minden teremtmény, minden mennyei és földi lény, egyformán fogja az Istent imádni és dicsérni, tökéletes engedelmességgel őt fogja szolgálni, az egész emberiség tiszta lesz, mert ama napon “valaki azt a prófétát nem hallgatandja, elveszti azt az ő népe közül´a második halálban.—Csel. 3:22,23.

A SZÖVETSÉGI SÁTOR A PUSZTÁBAN.

     Ugyanazon gondolatmenet, mely a korszakok rajzán végig huzódik, fel van tüntetve ezen a rajzon is, melyet későbben még behatóbban fogunk tanulmányozni. Mi hosszában helyeztük el azt, hogy ekképen a szentek szentéhez vezető fokozatok, még jobban megvilágitassanak, melyek megfelelnek azon fokozatoknak, (261) melyeket az előbbiekben már részletesen ismertettünk. 

     A szövetség sátorának udvarán kivül van az egész bünös világ, az elromlott erköcstelen R alapon. Be menve a “kapun” az “udvarba” mi hivők, vagyis megigazult lények leszünk az N alapon. Azok, kik még inkább előre haladnak közelednek a szövetség sátor ajtójához, és azon belépve (m alapon) popokká lesznek. 

     Ezek táplálkoznak a “szent kenyérrel” megvilágosittatnak a “gyertyatartó fényénel” és képesittetnek arra, hogy Jézus Krisztussal egyetemben az “arany oltáron” Istennek tetsző áldozatot mutassanak be. Végre az első feltámadás alkalmával elérik a tökéletes lelki állapotot t. i. a szentek szentét az L alapon és igy osztozkodnak Jézussal a királyság dicsőségében a K alapon.