|
| |
12. Fejezet
Az
Isteni Terv A Korszakokban

|
|
A KORSZAKOK TERVEZETÉT ÁBRÁZOLÓ RAJZ
MAGYARÁZATA.
—A
korszakok.
—Az aratások.
—Atényleges és az
annak számitott alaponi helyzet.
—Urunk Jézus pályája.
—Követőinek
pályája.
—A névleges egyház három osztálya.
—Különválasztás az
aratás alkalmával.
—A felkent osztály kicsőitése.
—A nagy
nyomoruságbeli osztály.
—Az elégetett konkoly.
—A megáldott világ. A
dicsőségteljes vég. |
A
– A világ amely volt
„Amelyek által az akkori világ vizzel elorittatván,
elveszett.“ 2 Péter 3:6
B
– Jelen gonosz világ
„Akikben e világ istene megvakitotta a hitetlenek
elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliomának világosságát,
aki az Isten képe.“ 2 Kor. 4:4
C
– A harmadik Korszak
„Az idők teljességének rendjére nézve, hogy
ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a
mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak.“ Efézus 1:10 |
E könyv elején található egy rajz, mely Istennek a világ üdvözitésére
vonatkozó tervezetét ábrázolja. Ezen rajz által segitségére
akartunk lenni a szem által a felfogási képességnek, hogy legalább némileg
megértsük azon fokozatos lépéseket, melyeknek megtétele okvetlen szükséges
mindazoknak, kik megiksérlik azt az átváltoztatást, mely az emberi
természettől az isteni természethez vezet.
Először is körvonalazva látjuk a három nagy Felmentési-korokat A.
B. C.. Ezek elseje, A. tart az ember teremtésétől a vizözönig; a
második, B. azon időtartamot foglalja magában, mely kezdetét veszi
a vizözönnel és eltart Krisztus Millenniumi korszakának kezdetéig,
azaz második megjelenéséig; a harmadik vagyis “az idők teljeségének
eljövetele,” a C. tart Krisztus uralkodásának kezdetétől az
“eljövendő idökig.” (Efez. 1:10-2:7.)

A Szent irásban ezen hármas felosztásra több
izben is találunk vonatkozást: A, azon “világ, mely volt;” B. a mi
Urunk Jézus Krisztus által neveztetett “ezen világ,” Pál szerint
pedig “ezen jelen gonosz világ,” mig Péter szerint a világ, mely most
van. C. a jelen gonosz világgal ellentétben pedig “azon világ, mely
eljövend és melyben igazság lakozik.”
Mig a jelenben a gonosz uralkodik
és az igazság szenved, addig a következendő világban ez a sorrend
meg lesz változtatva, azaz az igazság fog uralkodni és a (236) gonosz
szenvedni, mind addig, mig minden gonosz ki nem lesz irtva.
|
 „A világ amely volt“ a vizözönnel
véget ért.

|
Ezen három időszakok vagy világok
mindegyikében Istennek tervezete az emberiséget illetőleg határozottan
van körvonalazva; mégis ezen körvonalak mindegyike csak egy-egy része
ama nagy tervezetnek, mely tervezet Isten bölcesességének a mélységét
csakis annak teljes befejezte után tünteti majd fel, mert ha külön-külön
fogjuk ezen egyes körvonalakat követni, ugy nem tüntetik fel annyira a
tervezet mélységes voltát.
Minthogy az első “világ” a menny
és föld (vagyis azon dolgok rendje) a vizözönnel véget ért, önkénytelenül
is következtethetjük, hogy az más volt, külömböző volt mint a
“jelen gonosz világ,” melyről Urunk azt mondotta, hogy a Sátán
a fejedelme. Nyilvánvaló az is, hogy a “jelen gonosz világ fejedelme”
nem lehetett egyuttal a vizözön előtti világnak is a fejedelme, bár
nincs kizárva az, hogy befolyását akkor is éreztethette.
A Szentirás
több helyen is megvilágositja előttünk Istennek ez időbeni müködését
és igy egész tiszta fogalmat alkothatunk magunknak az Ő erre
vonatkozó tervezetéről is. Ezek szerint az első világban,
vagyis a vizözön előtti időben, angyalok uralkodtak, a kiknek
szabadjára állot mindazt elkövetni a mit célszerünek találtak arra nézve,
hogy az elbukott és elfajult emberiséget megmentsék.
Kétségtelen,
hogy ezen angyalok Isten engedelmével iparkodtak is az embirséget
megmenteni, mert a Teremtés munkája fölötti örömüknek énekeikben
adtak kifejezést. (Job. 38:7.) Hogy az angyalok voltak az időben a
felhatalmazott, de célt nem érő uralkodók, azt nemcsak az ezen időre
kiterjedő összes vonatkozások igazolják, hanem következtethető
az apostolnak erre vonatkozó megjegyzéseiből is, ki a jelen
korszakot összehasonlitva a multtal és a jövővel, ezeket mondja:
“Mert nem az angyalok birodalmokba vetette ama következendő világot,
a melyről szólunk.” (Zsid. 2:5.)
Nem, ezen világ Jézus
Krisztusnak és az ő örökös-társainak a fenhatósága alatt áll,
és igy nemcsak, hogy kormányzása igazságosabb lesz mint “a jelen
(237) gonosz világ” -é, hanem több eredményt is fog elérni, mint az
első világ kormányzása az angyalok fenhatósága alatt, kiknek
tehetetlenségét az emberi nem megmentését illetőleg legjobban
mutatja azon tény, hogy az emberek gonoszsága oly nagy lőn,
miszerint Isten az ő jogos haragjában vizözön által pusztitotta
el az egész emberiséget nyolc személyt kivéve. (I. Móz. 7:13.)
|
 |
A “jelen gonosz világ” tartama alatt az
embernek szabadjára áll saját magát kormányozni, de bukása következtében
az ördög (ezen világ fejedelme) befolyása alatt áll, kinek titkos
cselszövényei elől nem tudott szabadulni önkormányzatának egész
ideje alatt vagyis a vizözöntől mostanáig.
De ezen emberi önkormányzat
a Sátán befolyása alatt véget fog érni és pedig oly háboruságos időben,
a milyen még a világ fenállása óta nem volt. Ezáltal nemcsak az
angyalok azon igyekezetének az eredménytelensége lett kimutatva mellyel
az emberiség megmentésére törekedtek, de egyszersmind az emberek
tehetetlensége is, mert képtelenek voltak kielégitő eredményeket
elérni.
|
D
– Patriarkák
Korszaka
Isten különleges érintkezése Ábrahámmal, Izsákkal,
és Jákobbal.

|
Ezen nagy Felmentési-korok másodika, B., ismét
három különálló időszakból áll, melyek mindegyike egy-egy lépéssel
előbbre visz bennünket Isten tervezetének a megismerésében. 
A D., korszak az, melynek tartama alatt Isten közvetlenül
érintkezett a patriarkákkal, mint Ábrahám, Izsák és Jákóbbal.
Az E, a zsidó korszakot jelenti, vagyis a Jákób halála utáni időt
a mikor is Isten Jákób utódjait “az Énnépemnek” nevezte. Ezeket
elhalmozta külön kegyeivel és kijelentette “csak titeket választottalak
magamnak e földnek minden nemzetségei közül” (Ámos 3:2.). Ez a nép
előképe volt a keresztyén egyháznak “a szent nemzetségnek,”
“a kiválasztott népnek.”
|
E
– Zsidó Korszak
„Csak titeket választottalak magamnak e földnek
minden nemzetségei közül.“ Ámos 3:2


|
Az ezeknek adott igéretei előjelei
voltak ama “jobb igéreteknek,” melyek nékünk tétettek. Ezeknek a vándorlása
a pusztából az igéret földjére előképe volt a mi vándorlásunknak
a bünnek pusztájából a mennyei Kanaánig. (238)
Az ezek által bemutatott áldozatok csak képleges értelemben voltak
kedvesek Isten előtt, mert a bikáknak és kosoknak vére nem veszi
el a bünöket. (Zsid. 10:4.)
De az Evangyeliumi korszakban F, megtaláljuk
“a jobb áldozatot,” mely tényleg és csakugyan kiengesztelő áldozat
az egész világ büneiért. Itt találjuk a királyi papságot “a
mennyei hivatalnak részeseit,” azaz mindazokat, kik lő áldozat
gyanánt feláldozzák magukat Istennek Jézus Krisztus által ki vezérünk
és “vallásunk főpapja.” (Zsid. 3:1.)
Az Evangyeliumi korszakban
találjuk mindazt megvalósulva a mi a zsidó korszak istenitiszteletével
és törvényeivel csak árnyékolva
volt. (Zsid. 10:1.)
|
F
– Evangéliumi Korszak
„Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhivásnak részesei,
figyelmezetek a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus
Jézusra.“ Zsidó 3:1
 |
Az Evangyeliumi korszak F azon időszak,
melynek tartama alatt Krisztusnak a tagjai kihivattatnak e világból és
nekik mutattatik meg hit által az élet koronája és mindazok a nagy és
drágalátos igéretek, melyek következtében ezek (ha engedelmesek
lesznek e meghivásnak és annak követelményeinek) részesei lesznek az
Isteni természetnek. 2 Pét. 1:4.
A gonosznak még mindig meg van engedve,
hogy uralkodjék és hogy kormányozza e világot, de csakis azon célból,
hogy nyilvánvalóvá legyen, vajjon ki hajlandó feladni emberi természetét,
annak előnyeit és áldásait, ki haljlandó az élő áldozatra,
mely hasonló Jézus halálához, hogy ezen hozzávaló hasonlatossághoz
méltók legyenek a feltámadáskor. (Zsolt. 17:15.) |
G
– Millenniumi Korszak
„De új eget és új földet várunk az ő igérete
szerint, amelyekben igazság lakozik.“
2 Péter 3:6


|
A harmadik nagy világ, C, sok korszakból fog állani—“a
következendő időkből.” Ezeknek elseje a Millenniumi
korszak, G, az egyedüli, a melyre nézve határozott értesüléseink
vannak. Ez azon ezer év, melynek tartama alatt Krisztus fog uralkodni,
megáldva e földnek minden népeit miáltal, “megépittetnek mindenek,
mely időkről szólott az Isten minden az ő szent prófétáinak
szájok által, kik eleitől fogva voltak.” (Csel. 3:19-21.)
Ezen korszak alatt végleg meg fog szünni a bün
és a halál, mert “kell neki uralkodnia, mignem minden ellenségit az
ő lábia alá veti Isten . . . Utolszor pedig a mi ellenségünk a
halál is eltöröltetik (239) az Ádám által hozott halál. (I. Kor.
15:25,26.)
Ez lesz a helyreállitás
ujjáéápités nagy korszaka. Jézus Krisztussal ezen uralkodásban
egyesülni fog a megdicsőült egyház, az ő teste, az ő
menyasszonya a mint azt megigérte, mondván:
“A ki győzedelmes
lészen, együtt ültetem velem az én királyi székembe, mint én is győzedelmet
vettem és ülök az én Atyámmal az ő királyi székében.” (Jel.
3:21.)
|
H
– „Következendő
idők“
„Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének
felséges gazdagságát hozzánk való jóságból a Krisztus Jézusban.“
Efézus
2:7 |
A “következendő idők,” H. melyek követik
a vissza-állitás eme nagy korszakát, a tökéletesség, az áldás és
boldogság ideje lészen, melynek munkájáról illetőleg a Szentirás
hallgat.
Meg kell elégednünk annak a tudatával, hogy azok a dicsőség,
áldás és Isteni kegyelem korszakai lesznek. |
Zsidó
Korszak Aratása
„Emeljétek fel szemeiteket és lássátok
meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.“ János 4:35; Máté
3:11,12
 |
Ezen korsazakok mindegyikének vannak külön időszakai
a munka kezdetét és kifejlődését illetőleg és mindegyiket
aratás fejezi be, mely aratás gyümölcseiben nyilvánul.
A zsidó
korszak végével az aratás negyven évig tartott, kezdődött pedig
akkor mikor Jézus fel lett kenve a Szentlélek által (Csel. 10:37,38.)
K. u. 29-ben, végződött Jeruzsálem pusztulásakor K. u. 70-ben.
Ezen aratás idejében végződött a zsidó korszak és kezdődött
az Evangyeliumi kor. Ezen negyven esztendő volt az átmenet a
korszakok között, mint azt az ábra is mutatja. |
 |
A zsidó korszak némi mértékben véget ért
mikor az Ur három és fél évi müködése után megvetette azon
nemzetet mondván: “Ime, azért a ti hazátok puszta lészen.” (Máté.
23:38.) De még ezután is kegyben tartotta őket három és fél
esztendeig, mely az Evangyelium hivásával határt szabott nekik és
ezzel teljes összhangzásban van a próféta jövendőlése. (Dan.
9:2-27,) ki kékpletben hetven hetet (évet) emlit, mely kegyelem adatott
a zsidóknak, mely utolsó hét kőzepén kivágattaték (meghal) a
Messias, de nem magáért. “Krisztus meghalt (nem magáért, hanem) a mi
büneinkért.”
Ekkor ért véget a nagy áldozat a hét közepén három
és fél évvel az emlitett szövetségi hetven hétnek a lejárata előtt,
melyben kedvező alkalom (240) volt a zsidóknak. Amint aztán ilyképpen
az igazi áldozat már megtétetett, mi sem természetesebb, minthogy a képleges
áldozatokat Jehova többé nem ismerte el. |

Evangélium a pogányoknak |
A hetven hét végével, vagyis három és fél
évvel a kereszt felállitása után kezdték az evangyeliumot a pogányoknak
is tanitani, még pedig Kornelius volt az első, a ki ily tanitásban
részesült. (Csel. 10:45.) Igy fejeződött be a zsidó korszak, igy
történt, hogy Isten megszünt őket kiválasztott népnek ismerni el
és nemzeti önállásuknak az azt követő háboruságos idők
vetettek véget.
A zsidó aratás ezen idejében vette kezdetét
az evangyéliumi korszak. E korszak célja a hivatalosok kifejlődés
és megpróbáltatása az Isten Krisztusának “Fej és test.” Vagyis
ez a szellemi felszabadulási kor és igy joggal mondhatjuk, hogy az
evangyeliumi korszak kezdődött akkor, mikor Jézust “az Isten
megkente Szentlélekkel és hatalommal” (Csel. 10:38. Luk. 3:22,
4:1,18,) azaz Krisztus keresztelése idejében. Az egyházat az ő
testét illetőleg ezen korszak csak három és fél évvel későbben
kezdődött. |
Evangéliumi
Korszak Aratása
„ ... az aratás idején azt
mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elöször a konkolyt és kössétek
kévékbe … a búzát pedig takaritsátok az én csűrömbe.“ Máté 13:30
„Az aratás pedig a világ vége.“ Máté 13:39 |
Az evangyeliumi korszak bevégzésénél is van
egy aratás, mely itt is átmenetet képez a két korszak között t. i.
az evangyeliumi korszak vége és a Millenumi korszak kezdete között. Az
evangyeliumi korszak is csak fokonkint záródik, a mint azt az előző
zsidó korszaknál észletük.
A mint a zsidó korszakban az aratás első
hét esztendeje Izrael népének kedvezett és ez idő alatt Izrael népe
Isten kegyeiben is részesült, igy találunk hasonló hét évet az
evangyeliumi egyházban is, melyet szintén hárboruságos idők (tüz)
fognak követni, mintegy a gonoszak megbüntetésére és az igazság
uralkodásának előkészitésére—melyről még bővebben
meg fogunk emlékezni. (241) |
N
– Emberi Tökéletességnek Alapja – Tényleges vagy Számitot
„Micsoda az ember, hogy megemlékezel
őróla? ... Kissé alacsonyabbá tétetett az angyaloknál.“ Zsidó
2:6-9
P
– Képleges Tökéletesség Alapja
„Minthogy a törvényben a jövendő
jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az
áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem
képes tökéletességre juttatni az odajárulókat.“ Zsidó 10:1
K
– Dicsőség Alapja
„Azoknak, akik a jó cselekedetben
való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot
keresnek, örök élettel.“ Róm. 2:7 |
The Path to Glory
K, L, M, N, P, R, mindegyik egy különböző alapot képvisel. N, a tökéletes
emberi természetnek az alapja. Ádám volt ezen az alapon mielőtt bünbe
esett volna; de engedetlenségének pillanatában lekerült a R alapra, a
bünös romlott alapra és ugyanazon az alapon születtek összes utódjai
is.
Ez megfelel a széles utnak,” mely a megsemmisülésre vezet.
P,
jelképezi a képleges megigazulásnak az alapját, a törvény megtartása
által elért tökéletességet. Ez még nem volt tényleges tökéletesség,
mert “semmiben sem vitt tökéletességre a törvény.” (Zsid. 7:19.)
N nemcsak az emberi tökéletesség alapját jelképezi,
mint az annak idején jelképezve volt Ádámban, az egy időben tökéletes
emberben, de jelképezi az összes megigazult emberek alapját is.
A
Szentirás szerint “Krisztus meghalt a mi büneinkért” s igy következetesen
mindazok, a kik Krisztusban hisznek, mindazok a kik elfogadják az ő
tökéletes és bevégzett megváltási munkáját, hitük által épp oly
mértékben megigazulnak, mintha sohasem estek volna bünbe. Isten előtt
mindazok, kik elfogadták Krisztust mint Megváltót, az emberi tökéletesség
alapján, az N.
Alapon foglalnak helyet. És ez az egyedüli kiinduló
pont, melyről az ember megközelitheti Istent vagy összeköttetésbe
léphet vele. Mindazon egyéneket, kik ezen az alapon állanak, Isten
fiainak nevezi.
Ily értelemben volt Ádám is “Isten fia” Luk. 3:38,
mielőtt bünbe esett volna. Mindazok, kik elfogadják Jézus Krisztus
befejezett megváltási munkáját, számitva vannak az eredeti tisztasága,
és ilyformán összeköttetésbe is jutnak Istennel.
|

Keresztség – a felszentelés jelképe
„ ... szánjátok oda a ti
testeiteket élő ... áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.“ Róm 12: 1 |
Az evangyeliumi korszak alatt Isten egy különös ajánlatott tett a
megigazult emberi lényeknek, a menynyiben biztositotta őket, hogy
bizonyos feltételek mellett természetük átváltozhatik, azaz megszünhetnek
földi lények lenni és átváltozhatnak mennyei—szellemi—lényekké,
hasonlók Krisztushoz, Megváltójukhoz. (242)
Némely hivők—megigazult egyének—közül sokan meg vannak elégedve
azon örömökkel, melyet a bünbocsánat hite nekik nyujt és igy nem is
figyelik meg azt a szózatot, mely őket magasabb alapra hivja. Mások
ismét Istennek szeretete által indittatva mondják: “Urunk mit akarsz,
hogy cselekedjünk.”
Ezeknek meg is adta a választ az Ur, Pál apostol
által, ki mondja: “kérlek azért titeket Atámfiai az Istennek
irgalmasságra, hogy állassátok a ti testeiteket élő szent és
Istennek kedves áldozatul, ama ti okos tiszteleteteket.” (Róm.
12:1.)
Mit ért az apostol az alatt, hogy saját magunkat áldozzuk fel élő
áldozat gyanánt? Azt érti az alatt hogy minden erőnkkel és minden
tehetségünkkel szolgáljuk Istent, hogy ezentul ne magunknak éljünk,
ne barátainknak ne a családunknak, ne a világnak, se semmiféle másnak,
hanem csakis engedelmességgel ő szolgáljuk, ki megvett bennünket
az ő drágavérén.
|

|
De minthogy Isten csakis tiszta és tökéletes
áldozatot fogad el és mivel mi Ádám büne folytán mind bünösök
vagyunk elfogad-e bennünket Isten áldozat gyanánt? Pál apostol mondja,
hogy igenis, mi elfogadható áldozat vagyunk, de csakis azért mert
szentek vagyunk.
Igaz hogy nem vagyunk szentek oly értelemben mint Jézus
a ki nem ismert bünt, mert mi is az elkárhozott emberiségből
vagyunk és azonkivül nem is értük még el lényünk tökéletességét,
de nekünk meg van az a kincsünk, az a reményünk (e törékeny) földi
edényben, hogy az Isten kegyelme- és nem a mi saját képességünk következtében
el fogjuk érni a végső tökéletességet is.
Ekképpen a mi szent
voltunk és ezzel kapcsolatban azon tény, hogy áldozatunk Isten által
el lesz fogadva, csakis onnan származik, hogy Isten, Krisztusba vetett
hitünk révén megigazitott és felmentett bennünket minden büntől. |

K
– Dicsőség Alapja
„Azoknak, akik a jó cselekedetben
való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot
keresnek, örök élettel.“ Róm. 2:7
L
– Tökéletes Szellemi LényAlapja
„Monda néki Jézus: Ne illess engem;
mert nem mentem még fel az én Atyámhoz …“ János 20:17
M
– Szellemi Nemzés Alapja
„És leszálla Őreá a Szent Lélek
testi ábrázatban, mint egy galamb és szózat lőn mennyből,
ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam …“ Luk. 3:22; Csel.10:38

|
Mindazok, kik méltányolják és
engedelmeskednek e meghivásnak örvendeznek a fölött, hogy méltókká
váltak Krisztus nevéért szenvedhetni és nem nézik a dolgokat, melyek
láthatók, hanem csak azokat, melyek (243) nem láthatók, “az élet
koronáját” Krisztus Jézusban való mennyei hivatala jutalmát és
“a dicsőséget, mely nekünk megjelentetik.”
Ezek Istennek való
felajánlásuk pillanatától kezdve már nem tekintetnek embereknek, mert
az igazságnak szava által Istentől fogantattak, ők többé már
nem emberi, de attól fogva ők szellemi gyermekek. Ők most már
ismét közelebb jutottak egy lépéssel a jutalomhoz, mint mikor hinni
kezdtek. De ezeknek a szellemi lénye még tökéletlen, mert szellemi lényük
eddigelé csak fogantatva van, dee megszületve még nincsen.
Ők még csak (embryo) megfogamzott, de ki nem fejlődött
szellemi gyermekek az M alapon. Minthogy a Szentélektől fogantattak,
ők már nem emberi
lények, hanem szellemiek, mert megigazult emberi lényüket feláldozzák
Istennek élő és szent áldozatul, melyet Isten el is fogadott.
Ők most uj teremtmények Jézus Krisztusban: a régi dolgok, (emberi
vágyódások, akarat, kivánság) megszüntek és ezeknek mindenek
megujultak, mert “ti nem vagytok a testben, hanem a lélekben, mert az
Isten lelke lakik bennetek.” (2. Kor. 5:17, Róma 8:9.) Ha ti
fogantattatok Szent Lélektől (mint emberi lények) meghaltatok és a
ti életetek elrejtetett Krisztussal Istenben.
Az L alap a tökéletes szellemi lényeket
jelképezi, de mielőtt ezen L alap elérhető volna, be kell
tartanunk frigyünk feltételeit. Istennel való frigyünk első feltétele
az, hogy az összes földi dolgok részére meghaltak legyünk, második
feltétele pedig, hogy földi pályafutásunk ideje alatt legyőzzük
a testet, legyőzzük saját akaratunkat, és csakis Isten akaratának
éljünk. Az L alapra való bejutást születésnek nevezik vagyis megszületünk
szellemi lényeknek.
Az egész egyház helyet fog foglalni ezen alapon
akkor, ha az aratás idejében, azaz az Evangyeliumi korszak végével a
világból megtörténik majd a kiválasztás. Az a ki Krisztusban halt
meg, fog feltámadni először, mi pedig kik élünk és megmaradunk
egy pillanat alatt átváltozunk tökéletes szellemi lényekké, Krisztuséhoz
hasonló fenséges testtel, mert szükség, hogy e halandóság
halhatatlanságot (244) öltözzön magára.
És ekkor elérkezik a mi tökéletességünk
a mi csak részben volt (a fogamzott állapot, a test az ő számos
akadályaival, melyeknek most alá vagyunk vetve) meg fog semmisülni.
|
a
– Ádám Tökéletességben
„És mondá Isten: Teremtsünk embert
a mi képünkre és hasonlatosságunkra …” “És látá Isten, hogy
minden amit teremtett vala, imé igen jó ...“ 1 Mózes 1:26,31
b
– Bukott Ádám és Utodjai a Vizözön előtt
„És látá az Úr, hogy
megsokasult az ember gonoszsága a földön …“ 1 Mózes 6:5
c
– Ókor Érdemesei
„ ... Hitt pedig Ábrahám az
Istennek és tulajdonittaték az őnéki igazságul.“
Róm. 4:3
d
– Az Emberiség a Vizözöntől a Millenniumi Korszakig
„Annakokáért,
miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által
a halál és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.“
Róm. 5:12
e
– Test szerinti Izrael mint Nemzet Jelképesen Megigazulva
„Minthogy a törvényben a jövendő
jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az
áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem
képes tökéletességre juttatni az odajárulókat.“ Zsidó 10:1
f
– Zsidó Nyomoruság Ideje
„Kinek szórólapátja
kezében van és megtisztitja szérűjét: és a gabonát az ő csűrébe
takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.“ Lukács 3:17
g
– Jézus 30 éves korában, egy Tökéletes Ember
„ ... Krisztus Jézus ... önmagát
megüresité, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlová lévén.“
Filippi.
2:5,7
|
De még mindig hátra van egy további lépés, melyet a szellemi lénynek
meg kell tennie, t.i. azon dicsőség felé, mely a szenvedés után jön,
alap K. Mi nem értünk ez alatt személyi dicsőséget, hanem hatalmi
vagy hivatali dicsőséget. Az L alap magával hozza már a személyi
dicsőséget, t.i. dicsőséges szellemi létezést, mint Krisztus.
De csak azután mikor már igy teljesen tökéletesek leszünk, azaz
hasonlók Urunkhoz és Fejünkhöz, mi részeseivé leszünk az ő
hatalmának és dicsőségének is—vele együtt fogunk ülni az
ő trónusában, valamint ő is a feltámadás után tökéletes
állapotban felmagasztaltatott Isten jobb keze mellé, csakis akkor fogjuk
elérni az örökké tartó dicsőséget a K. alapon.
De most már tanulmányozzuk behatóan a rajzot és nézzük az Isteni
tervezet különféle részeinek magyarázatát. Ezen magyarázatokban mi
a tökéletesség jelképéül a piramist (kup oszlop) használjuk, mert
először is az a legalkalmasabb, és mert arra a Szentirásban is
bizonyos hivatkozás történik.
Ádám egy tökéletes lény volt, piramisa. Figyeld meg ennek a helyzetét
az N alapon, mely az emberi tökéletességet ábrázolja. Az R alap, azaz
a bün és tökéletlenség alapján a csucs nélküli piramis b, jelképezi
Ádámot és utódjait romlottan, bünösen és elkárhozottan.
Ábrahám és kortársai, kik hitük révén megigazultak (azaz tökéleteseknek
lettek elismerve) a c piramisban vannak feltüntetve az N alapon. Igaz
ugyan, hogy Ábrahám és kortársai is a romlott, a bukott Ádám utódjai
voltak és igy természetszerüleg a többiekkel együtt az R alapon
kellene, hogy álljanak, de Pál apostol szavai szerint Ábrahám
megigazulva lett hit által, azaz hite következtében Isten által
elismerve volt bünnélküli és tökéletes embernek.
Ez emelte őt
fel a bünös világból az N alapra, és bár tényleg ő is tökéletlen
lény volt, mégis ugyanazon kegyekkel lett elhalmozva, (245) mely
kegyeket Ádám bünbeesése következteben elveszitett volt, t.i.
Istennel egyesült “mint barátja” (Jak. 2:23.) Mindazok, kik a tökéletesség
(bünnélküliek) alapján N vannak, azok barátai Istennek és Isten is
barátja azoknak, viszont a bünösök (az R alapon levők) Isten
ellenségei “ellenségek gonosz tettek által.”
Az özönviz utáni emberiséget, melyet a d, betü jelképez még mindig az
R alapon állot, még mint ellenség és ott is fog állani mindaddig, mig
az Evangyéliumi Egyház ki lesz választva és meg nem kezdődik a
Milleniumi korszak.
A “testszerinti Izrael,” mely a bikák és bakok képleges áldozatai révén
megtisztult (nem tényleg, hanem csak képelegesen, mert “semmiben sem
vitt tökéletességre a törveny” Zsid. 7:9.) a zsidó korban mint képletileg
megigazultak, a miért is ők (e) a P alapon foglalnak helyet, mely
alap tudvalevőleg a képleges megigazult állapotot jelenti.
Ez állapot
tartot az időtől, mikor a Sinai hegyen adatott a Törvény,
mindaddig mig Jézus e törvénynek véget nem vetett az által, hogy azt
a saját keresztjére szegezte. A jobb áldozatok, jobbak, mint a zsidókéi,
vetettek véget a képleges megigazulásnak, mert ez áldozatok nemcsak képlegesen,
hanem “tényleg is elveszik a világ büneit” és “a benne hivőket
tényleg tökéleseké teszik.” (Zsid. 10:1.)
Az f betü jelképezi a megpróbáltatások és háboruságok tüzét,
melyet Jézus idejében a “testszerinti Izrael” szenvedett, ki megrostálta
és kiszemelte az ő névlges egyházukból a gabonát, a “valódi
Izraelitákat” és különösen akkor, mikor a gabona kiválasztása után
a “polyvát megégette” (azt a részét, mely el nem fogadta Krisztust)
“olthatatlan tüzzel.” Ez oly háboruságok ideje volt, melyet elháritani
képtelenek voltak. Lásd Luk. 3:17,21,22. I. Thes. 2:16.)
Jézus 30 éves korában tökéletes érett ember volt (g), ki elhagyta
mennyei lényének dicsőséges szellemi állapotát, hogy ember
lehessen azon célból, hogy, (Isten kegyelméből) megkóstolja a halált
mindnyájunkért. Az Isteni törvény igazságossága absolut, szemet szemért,
(246) fogat fogért és életet életért.
Feltétlenül szükséges volt,
hogy egy tökéletes ember haljon meg az emberiségert, mert az igazságszolgáltatás
követeléseinek máskép nem lehetett eleget tenni. Egy angyalnak a halála
épp oly kevésbbé fizethette meg a váltságdijat és menthette volna meg
az emberiséget, mint a hogy a bikák vagy bakok vére nem veheti el az
ember büneit.
Ennélfogva az lett emberré, az lett testté, kit az
Isteni teremtés kezdetének nevez, hogy ő adja meg a váltságdijat,
mely az emberiséget megváltsa. Neki tökéletes embernek kellett lennie,
mert másképpen ő is épp olyan kevéssé tudta volna lefizetni a váltságdijat,
mint a bukot emberiség bármely más tagja. Ő szent volt, ártatlan,
tiszta és bünöktől “ment.” Ő magára vette a bünösök
hasonlatosságát a bünös testnek hasonlatosságát, az emberi hasonlatosságot.
|
 |
De ezt a
hasonlatosságot is tökéletes állapotban vette magára, ő nem volt
részes az emberiség büneiben, sem annak tökéletlenségében, kivéve
mikor önkényesen magára vette annak fájdalmait és keserveit az ő
tanitásának tartama alatt, és helyébe életerőt, egészséget és
erőt adott, mint meg vagyon irva, hogy “a mi betegségeinket ő
viselte, és a mi fájdalminkat hordozta,” (Ézsa. 53:4.) és Ísteni
erő, élet, életerő és elevenség származik vala ő belőle
és mindeneket meggyógyit vala.” Mark. 5:30. Luk. 6:19. Máté. 8:16,17
Alakjára nézve is (tökéletes) ember lévén,
megalázta magát és
engedelmeskedett mind halálaig. Felajánlotta magát Istennek mondván:
“Imhol vagyok én (a könyvnek kezdetén megirattatott én felőlem),
hogy cselekedjem a Te akaratodat, ó Isten” és vizben való keresztelése
által jelképezte az önfeláldozást.
Mikor ő ekép felajánlotta
magát, feláldozta lényét, az ő felajánlása szent volt (tiszta)
elfogadható Isten előtt, ki az ajánlat elfogadásának jeléül
megtöltötte őt saját lelkével és erejével, mikor rászállott a
Szentlélek és felkente őt. |
h
– Jézus Szellemi Fogamzása a Jordánnál
„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a
vizből; és imé az egek megnyilatkozának neki és ö látá az
Istennek Lelkét alájőnni mintegy galambot és őreá szállani.“
Máté 3:16
i
– Jézus Feltámadva mint egy Isteni Lény
„És Ő a feje a testnek, az
egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül …“ Kolossé. 1:18 |
A Szentlélek által való megtelése következtében egy uj természetre
lett fogamzva—az isteni természetre, (247) mely akkor alakult ki
teljesen, illetve akkor született szent szellemmé, mikor önfeláldozásának
a munkája be volt fejezve, azaz a mikor feládozta emberi természetét.
Ez egy lépés volt az emberi mibenlététől, mint a hogy ki van
mutatva a h, piramisban az M, alapra, azaz a lelki fogamzás alapjára.
Ezen az alapon töltött Jézus három és fél évet életéből,
mindaddig, mig emberi létezése a keresztfán véget nem ért. Három
nappal halála után feltámadt ismét az életre—a lelki létének tökéletességére
(i, alap L), “ki született a szellemtől, szellem az” Feltámadása
után tehát Jézus szellem volt, szellemi lény és semmi értelemben sem
emberi lény többé.
És feltámadása után meg is volt neki a hatalom, hogy megjelenjen, és
meg is jelent, mint ember de csak azért, hogy oktassa tanitványait és
hogy bebizonyitsa, hogy ő többé
nem halott.
De ő már nem mint ember jelent meg és nem volt többé korlátozva emberi feltételek által, hanem jöhetett és
mehetett, mint a szélvész, (még akkor is, amikor az ajtók be volatk zárva)
és senki sem tudta megmondani, hogy honnan jött és hová ment. “Igy
vagyon minden, aki Szent Szellemtől születtetik.” Ján. 3:8.
Hasonlitsd össze 20:19,26.
|
k
– Jézus, 40 nap mulva a feltámadása után, isteni dicsőségben
„Amelyet
megmutatott Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból és ültette
Őt a maga jobbjára a mennyekben, felül minden fejedelmeségen és
hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely
neveztetik.“
Efézus 1:20,21
l
– Jézus, az Evangeliumi Korszak ideje alatt, az Ő Atyájával ül az
Ő tronján
„Aki győz, megadom annak, hogy
az én királyiszékembe űljön velem, amint én is győztem és ültem
az én Atyámmal az Ő királyiszékében.“ Jelenések 3:31
|
Attól a pillanattól kezdve, a mikor keresztelése alkalmával felajánlotta
magát az áldozatra, emberi lényének mivolta halottnak tekintetett, és
kezdetét vette benne az uj természet, mely feltámadásokor érte el tetőpontját,
mikor is felemelkedett a tökéletes szellemi alapra
Negyven nappal feltámadása után Jézus felemelkedett arra a felséges
magassá gra az Isteni dicsőség alapjára, K (piramis.) Az
evangyeliumi kor tartama alatt is ő dicsőségben volt (I) “az
atyával együtt ült az ő trónusában” és Feje lett Egyházának
a földön—igazgatója és vezetője.
Az egész Evangyeliumi koron
keresztül az egyház a fegyelem a megpróbáltatás és a kifejlődés
állapotában volt, azon célzattal, hogy ezen korszak aratásának végével
menyasszonya is vele (248) együtt közös örökös lehessen. Ennélfogva
részt vesz az ő szenvedéseiben is, hogy igy vele együtt dicsőülhessenek
a K alapon, mikor a kellő idő elérkezik.
Az Egyház fokozatos előhaladása a dicsőség
felé ép oly természetü, mint Vezetőjeé, Uráé és ki példát
szolgáltatot nekünk, hogy haladjunk az ő nyomdokaiban, kivéve természetesen
azt, hogy az Egyház alacso nyabb alapból indul ki. A mi Urunk—a mint
azt láttuk—az emberi tökéletesség alapján jött e világra,
N, mig mi és velünk együtt Ádám összes utódjai az alacsonyabb R
alapon vagyunk, a bünnek és tökéletlenségnek az alapján, és ellenségei
Istennek.
Ennélfogva legelső sorban is arra van szükségünk, hogy megigazulva
legyünk és ezáltal elérjük az N alapot. Hogyan történhetik ez
meg? Jótétemények által? Nem; bünösök nem vihetnek véghez jó
tetteket. Mi magunk nem ajánlhatjuk fel magunkat Istennek, és ezért
“Isten a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még
bünösök volnánk, a Krisztus mi érettünk meghalt.” (Róm. 5:8.) |

|
Ezután az az
állapot, a melylyel megigazultunk vagyis a tökéletes emberi alapra kerültünk azért
van, mert Krisztus a mi büneinkért
meghalt, megváltott és felemelt bennünket “az
ő vérébe vetett hitünk által”
arra a tökéletes alapra, a melyikről Ádám büne következtében leestünk,
“megigazulva (felemelve az N alapra) vagyunk hit által.”
És
“megigazulván azért hit által, békességünk vagyon Istennel.” (Róm.
5:1.) ki bennünket
többé nem ellenségeinek, hanem megigazult emberi
fiainak tart, ugyanazon az alapon mint Ádám és
Urunk Jézus, azzal a külömbséggel,
hogy ők tényleg tökéletesek
voltak, mig mi Isten által
csak olyanoknak tekintetünk. Ezt
a megigazulást észlelhetjük Isten
igéjében, mikor ezt mondja:
“Ti meg vagytok véve” váltva és “megigazulva ingyen mindenektől.”
Isten előtt ártatlanok, mocsoktalanok és szentek vagyunk Krisztus igazságosságának
a palástjában, mely tulajdonittatik nekünk hit által. Ő magára vállalta
minden büneinket, hogy igy megfizethesse érettünk a
váltságdijat; és ő meg is halt érettünk,
mintha | |