|
| |
|
14. Fejezet.
Az
Isten Országa. |
| Kiemelése a tárgynak.—Jelleme az országnak.—Az ország az Evangyéliomi
korban.—A hamis nézet helyreigazittatott Pál által.—Eredménye a
hamis nézetnek az országban.—Két részei az Isten országának.—A
szellemi rész és annak a munkája.—A földi rész és annak a munkája.—Azoknak
összeegyező müködése.—A földi résznek a dicsősége.—A
mennyei résznek dicsősége.—A szövetkezetnek gyökere, melyből
ezek az ágak kinőnek.—A földi része az országnak Izráelitás.—Az
elveszett nemzetségek.—A mennyei Jeruzsálem.—Izráel képleti nép.—Izráel
elveszése és felfedezése.—A választott osztály.—Az országnak örökösei.—A
vaskormányzat.—Magyarázata a tárgynak az ezer eves uralkodása alatt.—Az
ország az Atyának átadatik.—Isten kezdetbeni szándéka teljesen bevégeztetett. |
|
A
ki ezt a tárgyat szótárral és bibliával a kezében esetleg még nem
vizsgálta volna meg behatóan, és ha megteszi, az meg lesz lepve annak
fontosságáról. Az Ó-Testamentum telve van igéretekkel és próféciákkal,
melynek velejét Isten országa és annak királya, Messiás képezi.
Minden Izraelitának az volt a reménye, (Luk. 3:15) hogy Isten az ő népüket magasztalná fel a Messiás alatt; és
midőn Jézus hozzájuk jött, mint az ő királyuk, jött, hogy
Istennek ezt a rég igért országát a földön megalapitsa. |

Keresztelő
János, Jézus Előhirnöke
|
Jézus hirnöke és előhirdetője,
Keresztelő Szent János, küldetését azzal a jelentéssel nyitotta
meg: “Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa.” (Máte
3:2) Jézus hivatását ugyanezzel a hirdetéssel kezdte (Máté 4:17) és
az apostolok is azon célzattal küldettek szét, hogy ugyanezt az üzenetet
hirül adják. (Máté 10:7; Luk. 9:2)
Jézus nyilvános müködését
nemcsak hogy megkezdte Isten országának a tanitásával, hanem ez volt
az ő összes prédikálásának a főtartalma is (Luk. 8:1; 4:43;
19:11) és minden egyéb dolgok csak összekötetésben ezzel, vagyis
ennek a megmagyarázására lett felemlitve.
Az ő példázatai
nagyobbrészt (291) csakis ezen királyságot világitották meg több
oldalról, vagy anak a kimutatására szolgáltak, hogy az Istennek való
teljes felszentelésw okvetlen szükséges, ha részesedni akarunk az
ő királyságában, és hogy helyreigazitsa azt a zsidó fólreértést,
hogy a zsidók, mint természetes fiai ábrahámnak és örökösei a neki
adott igéreteknek, már természetszerüleg is biztosak lehetnek ez országról.
|
| Miért nem
állitotta fel Jézus az Ő országát első jelenléte ideje
alatt?

Jézus gyógyitó
munkája, egy izelitő az Ő országának a földön.

Az út Emáusba.
|
Urunk a követőivel
folytatott beszélgetéseiben csak megerősitette és bátoritotta a jövendőbeli
ország iránti reményeiket. Azt mondta nekik: “Én azért adok nektek,
miképpen az én Atyám adott nékem országot, hogy egyetek és igyatok
az én asztalomon az én országomban, és üljetek székeken, megitélvén
(uralkodván) az Izraelnek tizenkét nemzetségét. (Luk. 22:29,30)
És
ismét: “Ne félj kicsiny sereg: mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy
adjon néktek országot.” (Luk. 12:32) És midőn a király a koronázás
és trónraültetés helyett keresztre lett feszitve, tanitványai fájdalmasan
megcsalódtak. A mint közülük ketten az Emausba vezető uton egy
idegennek gondolt előtt kijelentették, ők “azt remélték,
hogy ő az, a ki megszabaditaná az Izraelt,” ki összetörve a római
rabigát, Izraelből fogja megalapitani Isten országat dicsőségel
és hatalommal.
De a legutóbbi néhány nap eseményei miatt ők
szomoruan meg voltak csalatva. Ekkor világositotta fel elméjüket Jézus
azáltal, hogy bebizonyitotta előttük a szent irásból, miszerint
az ő áldozata mindenek előtt szükséges volt, még mielőtt
az országot meg lehetett volna alapitani. (Luk. 24:21; 25:27)
|
| Miért előzi
meg az ember megváltása Isten országának áldásait? |
Isten oda adhatta volna Jézusnak
a föld feletti uralmat anélkül, hogy az emberiséget megváltotta volna:
mert a “felséges Isten uralkodik az emberek birodalmokon és annak adja
azt, a kinek akarja.” (Dan. 4:29) De Isten szeme előtt nagyobb cél
lebegett, mint a mely ilyen terv által el lehetett volna érve.
Egy ilyen
uralomnak az áldásai, akár mily nagyok lettek volna is azok, mégis
csak ideiglenes jellemüek lehettek volna, miután az egész emberiség a
(292) halál büntetése alatt álott. Hogy országának áldásai örökké
valók és teljesek legyenek ahhoz okvetlenül kellett, hogy az emberiség
először meg legyen váltva a halától, fel legyen oldva az elkárhoztatástól,
mely Ádám büne következtében mindnyájunkra szállott.
|
|
Hogy Jézus ezen proféciák
magyarázása által követőinek a jövendőbeli ország iránti
szeretetét és reményét ujból felélesztette, kiviláglik azon tényből,
hogy később mennybemenetelekor, mikor itt akarta hagyni őket,
megkérdezték tőle: “Uram: avagy nem ez időben épitetted-e
meg Izráelnek az országát?”
Jézus felelete, ha nem is volt egész
határozott, mégsem mondott ellen reményeiknek. Azt válaszolta: “ Nem
a ti dolgotok az időket tudnotok és az alkalmatosságokat, melyeket
az Atya a maga hatalmába helyeztetett.” (Csel. 1:6-7)
|
| Isten országa
földi vagy mennyei lesz?

|
Igaz, hogy eleinte ugy
tanitványainak, de az egész zsidó nemzetnek is csak halvány fogalma
volt Isten országáról, mert azt hitték, hogy az kizárólag földi
ország lesz, épp ugy, mint manapság igen sokan az ellenkező irányban
tévednek, mert azt hiszik, hogy Isten országa kizárólag csak mennyei
lesz. És Jézus igen sok példázatai és homályos kijelentései is csak
azon célból mondattak, hogy kellő időben ezen tévedés helyre
igazitassék.
De ő mindig ragaszkodott egy, a földön megállapitandó
országhoz és az emberek fölött uralkodó kormányzat gondolatához. És
ő nemcsak hogy azon reménynyel kecsegtette követőit, hogy
valaha ezen országnak részesei lesznek, hanem egyenesen arra tanitotta
őket, hogy ezen ország megalapitásáért imádkozzanak:—Jöjjön
el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, ugy itt a földön
is.”
|
| A világ
szerinti bölcseknek Isten Országát várni képtelenségnek látszott.
Jézus
tanitotta, hogy az Ő országa nem e világból való és nem lesz felállitva
csak az Ő szenvedése és halála után. De buzgó zsidók Róma ellen
lázadtak, kivánván hogy királyságukat idő előtt felállitsák.
|
A zsidók világi bölcseinek
Jézus egy csalónak vagy rajongónak látszott; azok pedig, kiket tanitványainak
tekintettek, megcsalatottnak. Jézus bölcsességét és csodáit nem tudták
ugyan letagadni, sem megmagyarázni, de mégis, hitetlenségüknél fogva,
Krisztusnak amaz állitása, hogy ő az örököse a vivlágnak és
hogy ő (293) alapithatja meg azt az ig ért királyságot, mely a világot
fogja uralni, és hogy az ő követői, kiket igen szerény életviszonyok
között vett magához, vele együtt fognak uralkodni, oly annyira képtelennek
látszott előttük, hogy arra sem tartották érdemesnek, hogy azzal
foglalkozzanak. Róma, edzett katonáival, tanult hadvezéreivel, tömérdek
kincseivel volt a világ ura és hatalma naponta növekedett.
De ki volt hát
ekkor ez a Nazarenus? Kik voltak ezek a halászok, pénz és befolyás nélkül,
kiknek kevés követői mind az alsóbb néposztályból kerültek ki?
Kik voltak ők, hogy merészkedtek beszélni a régen igért országnak
megalapitgásáról—oly birodalomról, a melyről mondva volt, hogy
az lesz a legnagyobb, a leghatalmasabb az egész világon?
|

Massada
Az
utolsó előőrs a zsidó fellázadásnak Kr.u. 73-ban a hires
hely ahol 960 buzgó zsidók inkább az öngyilkoságot választották,
mintsem alávessék magukat egy római rabszolga életnek. |
|
“Isten
Országa nem szemmel láthatólag jön el.”
– De
mindenhol jelen lesz és hatékony.
Előszőr
a szellemi Ország lesz felállitva és egy ideig felismerhetetlen marad. |
Azon reményben, hogy
csuffá tehetik Krisztus állitásainak látszólagos gyengéit és hogy
ezáltal követőit eltántoritsák, azt kérdezték tőle a
farizeusok: Mikor fog kezdődni ez az általad hirdetett ország?
mikor jönnek el katonáid? mikor jelenik meg ez az Isten országa? (Luk.
17:20-30)
Urunknak a válasza uj irányt adhatott volna gondolataiknak, ha
nem lettek volna annyira elvakitva saját bölcsességüktől.
Azt
felelé nekik, hogy az ő országa sohasem fog az általuk gondolt móldon
megjelenni. Azon ország, melyet ő hirdet és a melyben követői
ő vele, mint örökös társak lesznek, egy láthatatlan ország és
ők ne is várják, hogy azt látni lehetni lesz.
“És felelé nekik,
mondván: Nem jő el ugy az Istennek országa, hogy ember eszébe
vehetné. És nem mondják ezt: Ime, itt, vagy ime ott vagyon: mert ime
Istennek országa ti köztetek vagyon.”*
|
|
| *A diagolott és
Rotherham-féle forditás használja ezt a szót “bennetek, mely
egyenértelmü azzal, hogy “köztetek.”
Bizony nem lehet összeegyeztetni
semmiféle tannal, ha ragaszkodnánk ahoz, hogy Isten országa,
melyet Jézus prédikált és fel akart állitani, a farizeusok szivében
már meg lett volna, kiket Jézus maga is szineskedőknek és
fehéritett koporsónak nevezett el.
De ha meg lesz állapitva ez az
ország, akkor az minden osztály “között” lesz, kormányozni
és itélni fog mindenkit.
|
|
 |
Egy szóval, ő
megmutatta, hogy ha (294) elérkezik Isten országa, az mindenütt
hatalmas, de sohasem látható lesz Ekkép adott nekik fogalmat a szellemi
(lelki) országról, a melyet hirdetett, de mivel azok nem lévén előkészitve,
azt nem értették meg. Az igért országot illetőleg, a zsidók várakozásában
is volt egy kis igazság, mely a kellő időben el lesz ismerve és
látható lesz; de az, a mire az Ur itt vonatkozik, az ez országnak ama
szellemi része, mely láthatatlan lesz.
És minthogy ez országnak ez a része,
lesz először megalapitva, igy annak jelenléte láthatatlan lesz és
rövid ideig ismeretlen marad. Isten országának eme szellemi részében
örökösödési joggal birni, volt az az egyedüli ajánlat, mely csak
akkor tétett és az egyedüli remény a mi mennyei hivatalunknak az egész
Evangyeliumi kor idejében, mely kor azon időben vette kezdetét.
Természetes, hogy Jézus kizárólag csakis erre vonatkozhatott (Luk.
16:16), a mint azt későbben még tisztábban fogjuk látni.
|
 “Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók
főembere:
Ez jöve Jézushoz éjjel és monda néki:
Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél, mert senki sem teheti e
jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.“ János
3:1,2 |

Jézus gyógyit
|
Valószinü, hogy ezen, a
farizeusok által támogatott közvélemény és Krisztus tanitása közti
külőmbség, eltérés késztette Nikodemust arra, hogy éjnek idején
Jézushoz ellátogatott. Szeretett volna ennek a titoknak a nyomára jönni,
de szégyenkezett a nyilvánosság előtt bevallani, hogy Jézus
kijelentései elméjére bárminemü sulylyal birnak.
Azon beszélgetés,
melyet Jézus Nikodemussal folytatott (Jan. 3) bár kétségkivül csak részleteiben
lett feljegyezve, mégis némi világosságot derit Isten országának a
mibenlétére. Ezen beszélgetés főpontjai mindenesetre meg vannak
emlitve, ugy, hogy ezáltal könnyen magunk elé idézhetjük az egész
beszélgetést, melyet a következőkben irjuk körül:
Az Úr
és Nikodémus közötti beszélgetés
Nikodemus.—
Mester.
Tudjuk, hogy az Istentől jöttél tanitó Mesterül, mert senki sem
teheti e jeleket, a melyeket te teszel, “hanem, ha Isten leénd azzal,”
de mégis kijelentéseid oly összeegyeztethetetlennek látszanak nekem és
igy jöttem, hogy felvilágositást kérjek tőled. Például, te és
tanitványaid körüljártok (295) és azt tanitjátok: Elközelitett a
mennyeknek országa, de nektek sem hadseregtek, sem gazdagságtok, sem
befolyástok nincsen, miért is állitástok valótlan: és ebben a
tekintetben ugy látszik, hogy megcsalod a népet.
A farizeusok majdnem
mind csalónak tartanak téged, de én meg vagyok arról győződve,
hogy tanitásaidban kell, hogy igazság legyen, mert senki sem müvelheti
azokat a csodákat, mint a melyeket te müvelsz, kivéve, ha Isten van
vele. Látogatásom célja az hogy megkérdezzelek, milyen lesz, mikor és
honnan jön az a királyság, melyet ti hirdettek? mikor és hogyan lesz
az megalapitva?
|
| “Fogantatott” és a Szellem által “Születve” |
Jézus:—
Kérésedre, a
mennyeknek országát illetőleg, hogy teljesen megértsed, most még
kielégitő választ adni nem lehet: nem azért, mintha magam sem tudnám
egészen, hanem csakis azért, mert te, a te jelenlegi állapotodban meg
nem értenéd, azt felfogni nem tudnád, ha azt bárhogy is megmagyaráznám.
Kivéve, ha valaki onnan felülről nem fogantatott* (296) (genao) nem
láthatja (görögül (eidon** tudni vagy ismerős lenni) az Istennek
országát.’
|
| *A görög
szó genao és az ezekből eredt szavak néha fogamzást, néha
pedig szülést jelent, és tulajdonképpen mindkét fogalmat foglalja
magában.
Leforditandó tehát azon magyar szavak egyikével, mely az
értelemnek az összefüggésben jobban meg felel.
Ez a két fogalom,
fogamzás és születés, mindig benn foglaltatik e szóban, ugy, hogy
ha az egyik adva van, a másik is hozzá értetődik, mert hiszen
a születés csakis természetes következménye a fogamzásnak, és a
fogamzás természetesen megelőzi a születést.
Ha a cselekvő
személy, mely genao-val van kapcsolatban, himnemü, akkor fogamzás
használandó, ha pedig nőnemü, akkor a születés szó fog
jobban megfelelni.
Igy 1. Jan. 2:29; 3:9; 4:7; 5:1. és 18-ban a genao
szó fogamzásnak forditandó, mert a cselekvő személy Isten
himnemü.
Néha azonban a forditást a cselekvés természetével kell
összhangzásba hozni, akár him, akár nőnemü. És ha ek szócskával
van összekapcsolva, a mi tól—től jelent, ugy kell forditani,
hogy született. Ján 3:5-6-ban a genao születésnek forditandó,
mert ott van az ek szócska, “viztől,” “testtől,”
“szellemtől,” |
| **Ugyanezen
görög szó Csel. 15:16 versben “végezni” van forditva.
Összegyülekeztek
az apostolok és az Atyák, hogy a dolgok felől végezzenek.” (hogy
tudják és megismerjék) Ugyancsak Róm. 11:22 versben
“tekinteni” van használva.
“Tekintsd meg azért Isten
kegyelmességét,” valamint 1. Ján. 3:1 versben “Lássátok (tekintsétek,
értsétek meg) minémü szeretet adott nekünk az Atya.”
|
Mimódon fogantattik az ember ha vén?
A bűnbánat
nem jelenti az ujraszületést.
A szellemi
fogamzás megelőzi a szellemi megszületést. |
Még tanitványaimnak is
csak határozatlan fogalmaik vannak annak az országnak a létéről,
melyet hirdetnek. Ugyanezen okból, hogy neked nem mondhatom meg, őket
sem világosithatom fel; és e miatt nem érthetik meg sem.
Mert azt
tudd meg Nikodemus, hogy az Isten cselekedeteinek egy különlegessége
az, hogy Ő, az adott világosság iránti engedelmességet követel,
mielőtt több világosságot adna; és azoknak a kiválasztásánál,
kik méltóknak tekintetnek az uralkodásban részt venni, Ő megköveteli,
hogy hitüknek tanujelét adják.
Kell, hogy azok Isten vezetését lépésről-lépésre
kövessék, még akkor is, ha előttük csak egy lépés is tisztán
kivehető. Ők hit átal járnak és nem látás által.
Nikodemus.—
De én nem
értelek. Mit gondolsz Te? Mimódon fogantathatik az ember, mikor már vén;
nemde be mehetne az ő anyjának méhéber másodszor, hogy születhessék?
Vagy talán azt gondolod, hogy a Ker. Szt. János átal hirdetett megtérés,
mely a vizbemártás által volt jelezve, valamiképpen egy uj születésnek
a jele? Vettem észre, hogy tanitványaid is ugyanezt prédikálják és
ők is keresztelnek. Ez azon ujjászületés, mely szükséges
mindazoknak, kik látni vagy részesedni akarnak a Te országodban?
Jézus:—
A mi nemzetünk
egy megszentelt nemzet, mely frigyet kötött Istennel. Ők mind
keresztelve lettek Mózes által a tengerben és a felhőkben,
mikor elhagyták Egyptomot, Isten elfogadta őket közbenjáróik,
(297)
Mózes által a Sinai hegyen; de ők meg elfelejtkeztek a kötött
frigyről, és némelyek egész nyiltan ugy élnek, mint a publikánusok
és bünösök, mig igen sokan pedig magukat igaznak tartó képmutatókká
váltak, innen van az, hogy János is, tanitványai is megtérést
hirdetnek, vagyis visszatérést Istenhez éz az elismerését az Istennel
kötött szövetségnek; a János keresztsége jelezte ezen megtérést a
szivnek és az életnek megujitását, de nem az uj születést.
De azok részére,
a kik látni akarják Isten országát, ez még nem elegendő. Ha csak
a János keresztelése által jelképezett megujhodáson kivül meg nem
leszel fogamzva és szülve a szent lélek által, nem fogad látni az én
királyságomat.
A megtérés vissza fog téged állitani a megigazult állapotra,
mely állapotban könnyen leszel engem képes megismerni Messiásnak; és
a Mózes valódi jelképének, ha nekem feláldozod magad, az Atya által
fogamzva leszel egy uj életre, és az isteni természetre, mely ha kifejlődik
és élővé leszen biztositva lényed, hogy egy uj teremtménnyé
fogsz születni, szellemi lénynek az első feltámadás alkalmával:
és mint ilyen, te nemcsak látni fogod az országot, hanem abban részt
is fogsz venni.
A változás, melyet ezen
szellemi ujjászületés előidéz, valósággal nagy, Nikodemus! mert,
“Ha mi testtől született,
test az, de a mi a szellemtől (lélektől) született, az szellem.”
Ne csodálkozzál azért azon első kijelentésem fölött, hogy először
kell felülről fogamzva lenni, mielőtt mind azon dolgokat megérthetnéd
és megismerhetnéd, a mit kérdeztél, ne csu dálkozzál, hogy azt mondám
néked, szükség nektek ujjonnan születnetek.
A külömbség a te
jelenleg testtől született állapotod és azoknak az állapota között,
kik a szellemtől (lélektől) születtek és a kik el fogják érni
vagy képezni fogják az általam hirdetett országot, igen nagy. Hadd
adjak még egy felvilágositást, melynek alapján legalább fogalmat
alkothatsz magadnak azon lényekről, kik mikor a szellemtől (lélektől)
születtek, fogják alkotmányozni ezen (298) országot.
A szél, a hová
akar fujni, fuj és annak zugásat hallod, de nem tudod, hogy honnan jön
és hová megy. Igy van ez mindenkivel, a ki a szellemtől (szent lélektől)
születik. Bárhol fuj is a szél, te nem vagy képes őt meglátni,
ámbátor mindenütt érezheted a hatását, még sem tudod, hogy honnan jön
és hová megy.
Ez a legjobb fölvilágositás, melyet adhatok neked azokról,
kik a feltámadás alkalmával a szellemtől (lélektől) születnek
és a kik eljutnak és alkotmányozni fogják azt az országot, a melyet
én hirdetek. Láthatlanok lesznek, mint a szél és az emberek, kik nem
ekképpen születnek, nem fogják tudni honnan jönnek, hová mennek.
|

Elizeus és szolgája
„A szél fúj ahová akar és annak zugását hallod,
de nem tudod honnan jőn és hová megy: igy van mindenki, aki Lélektől
született.“
János 3:8 |
Nikodemus.—
Hogyan
lehetséges az? Láthatlan lények!
Jézus:—
Te
mester vagy Izraelben és nem tudod ezeket? Te nem tudod, hogy szellemi
lények lehetnek és mégis láthatlanok? Soha sem olvastál te, a ki
arra vállalkozol, hogy másokat tanits Elizeusról vagy szolgájáról
vagy Bálám szamaráról?
Vagy a Szentirás ama számtalan helyéről,
melyek mind azt bizonyitják, hogy szellemi lények jelen lehetnek az
emberek között és mégis láthatlanok? Továbbá Te azon
farizeusokhoz tartozol, kik hisznek az angyalokban, mint szellemi lényekben.
De éppen ez mutatja annak az igazságát, a mit annak előtte
emlitettem, hogy csakis azok, kik felülről lettek fogamzva, láthatják,
érthetik és tudhatják Isten országát és mindazt, a mi ezzel összefügg.
Ha te el akarsz jutni az általam hirdetett országba
és velem együtt annak örököse akarsz lenni, akkor lépésről lépésre
követned kell a világosságot. Ha megteszed ezt, akkor mind több és
több világosság fog reád áradozni oly mértékben, a mily mértékben
magad erre előkészitetted.
Én prédikáltam ezen dolgokról és
ezek hiteléül csodákat is müveltem, te el is ismered bennem, hogy
Istentől küldött tanitó vagyok, de te mégsem cselekedtél hited
szerint és nem lettél nyilvánosan is az én tanitványommá, az én követőmmé.
|
| *Ezen
szavak: “ki a menyben vagyon,” hiányzik a legrégibb és megbihatóbb
kéziratokból. |
Mit jelent
a szellemi fogamzás?
|
(299) Te nem várhatod,
hogy többet lássál, mig mind annak, a mit már láttál, meg nem
feleltél; ha ezt megteszed, akkor Isten a következő lépésedre több
világosságot is fog adni.
“Bizony-bizony, mondom néked, a mit
tudunk, azt mondjuk: és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot, de
a mi tanubizonyságunkat ti (farizeusok) nem veszitek be.”
“Ha földi
dolgokat mondottam néktek és nem hiszitek: mi módon hiszitek, ha
mennyei dolgokat mondándok néktek?” Hiába volna, ha megpróbálnám
neked mennyei dolgokról beszélni, mert téged mégsem győznélek
meg, és tanitásom csak annál balgábbnak tünnék fel előtted.
Ha az, a mit nektek a földi dolgokról tanitottam és a mit földi
dolgokkal meg is magyaráztam, ha az nem győzött meg téged és
nem birt rá arra, hogy nyilvánosan is tanitványom és követőm légy,
akkor annál kevésbbé tudnálak meggyőzni menynyei dolgokról, a
melyekről amugy sem tudsz semmit, mert senki sem ment föl még a
mennyországba és ezért senki sem tudja szavaimat megerősiteni.
Csak én egyedül, ki a mennyből szállottam alá a földre, értem
a mennyei dolgokat. “Mert senki sem ment föl a mennybe, hanem az, ki
leszállott a mennyből, tudni-illik az embernek fia.”*
Csak akkor leszünk képesek
a mennyei dolgok megismerésére, ha fogamzva lettünk a szellemtől
(lélektől); és a mennyei dolgokat csak akkor érthetjük meg, ha
a szellemtől (lélektől) már születve vagyunk, mint szellemi
lények.
|
Jézus egy
földi királyságrol tanitott.
|
Ekképpen türelmet kivánt
az Urtól, hogy azoknak megmagyarázza annak az országnak a lényegét,
kiket az előitélet és a nevelés meggátolt abban, hogy valamit is
meglássanak abból, kivéve a földi résznek öszszezavart nézeteit,
mely a Messiás országában előbbre halad. A mint Isten azt előre
látta, ugy történt.
Nem voltak reá elkészülve, az eléjükbe
terjesztett (300) fel tételeket nem fogadták el és igy történt, hogy
ők, mint nép, elvesztették az Isten országára vonatkozó előjogaikat.
Csak egy maradék lett közülök kiszemelve és azután az alkalom a pogányoké
lett,” hogy azok közül népet választana ő magának.
“És még
azok közül is csak egy töredék, egy “kicsiny sereg” tudja kellőképpen
méltatni ezt az előjogot, miáltal méltókká lesznek arra, hogy ez
országnak és dicsőségének örökösei legyenek.
|
| Isten Országa
még nem uralkodik a földön. |
Sulyos hiba volt az,
mikor azt a tévedést osempészték be a névleges keresztyén egyházba,
hogy az igért ország nem más, mint a jelenlegi egyház jelenlegi állapotában
és hogy az ő munkája egyedül a kegyelet munkája a hivők szivében.
Annyira a legvégsőig ment ez a tévedés, hogy sokan azt gondolják,
hogy e névleges egyháznak szentségtelen egyesülése a világgal, máris
Isten országának uralkodása e földön.
Tény az, hogy az egyház egy
bizonyos értelemben már most is Isten országa, tény az is, hogy a hivők
szivében már most is a kegyelet munkája érezhető, de hogy az egészet
ennyinek tekinteni és tagadni azt, hogy Isten jövendőbeli valóságos
országa, mely az egész ég alatt még csak meg lesz alakitva, a hol
Isten akarata mindenben ugy fog lenni a földön, mint a mennyben, nem
jelent egyebet, minthogy Jézus Krisztus az apostolok és próféták
legerősebb és legtisztábban érthető igéreteit, melyek a mi bátoritásunkra
és segitségünkre irattak, hogy e világot meggyőzzük, semmibe sem
vennők.
|
| Keresztyén
hüség
Kriszuts földi
Királysága betölteni fogja az egész földet.
|
Urunk példabeszédeiben
az egyházat gyakorta nevezte Isten országának, és az apostol is e felől
mint olyan országról szól, melyen Krisztus uralkodik, mikor mondja:
Isten által vitt bennünket a sötétség országából az ő
szerelmes fiának országába. Mi, a kik elfogadtuk Krisztust, elismerjük
az ő megvett uralkodási jogát is és hálásan és önkénytelenül
engedelmeskedünk neki már akkor is, mielőtt még megalapitotta
volna e világon az ő hatalmát.
Mi ismerjük a külömbséget, mely
létezik az ő általa hirdetett (301) igaságnak törvényei között
és a sötétség zsarnoksága között, melyet a jelenben e világ
“fejedelme, istene” a bitorló támogat. Az Isten igéretében vetett
hitünk megváltoztatja alattvalói helyzetünket és ugy mi magunkat már
az uj fejedelem alattvalónak, az ő kegyelme folytán, közös örököseinek
tekintjük a jövendőbeli országban, a mely még csak fel lesz állitva
hatalomban és dicsőségben.
Ez a körülmény azonban
semmiképpen sem semmisiti meg azt az igéretet, hogy végül Krisztus
uralkodása “egyik tengertől a másik tengerig és az Eufrates
folyamtól a földnek határáig” fog terjedni. (Zsolt. 72, 8)
És hogy az
összes nemzetek fogják szolgálni és neki engedelmeskedni; és hogy
“nevére minden térd meghajol, mennyeieknek, földieknek és föld
alattvalóknak térde.” (Dan. 7:2. Fil. 2:10) És ezt az igéreteket annál
is inkább az éppen most végbemenő “kicsiny seregnek” a kiválasztása
megerősiti.
|
| „Monda
azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen
magának, aztán visszatérjen.“ Lukács 19:12 |
Ha figyelemmel kisérjük.
Urunk példabeszédeit, azt fogjuk találni, hogy azok egész határozottan
tanitják azt, miszerint Isten országának hatalomban való megállapitása
csak a jövő munkája és természetesen csak akkor fog meglenni, ha
eljön a király stb.
Ime a nemes emberről való példabeszéd, ki
messze tartományba megy vala, hogy venne magának országot és megtérne
(Luk. 9:11-15) az ország megalapitásának idejét tisztán arra az időre
helyezi, mikor Krisztus ismét eljön. És az üzenet, melyet Jézus küldött
az egyháznak, igy hangzik: “Légy hiv mindhalálig és neked adom az
életnek koronáját.” (Jel. 2:10)
Ebből következik az is, hogy
mindazon királyok, kik Jézussal együtt uralkodni fognak, nem ez életben
koronáztatnak meg és nem ez életben fognak uralkodni.
|
| Isten Országa
most nincs felállitva dicsőségben és hatalomban.

|
Az Egyház a jelenben azért
nem a hatalomban és dicosőségben felállitott Isten országa, hanem
annak csakis kezdetleges állapota, és igy tanitják tényleg az Uj
Testamentumnak minden erre vonatkozó kifejezései azt. A menyeknek országa
jelenleg háboruságot (302) szenved a világtól, ennek királyát bántalmazták
és keresztre feszitették és a ki az ő nyomdokain halad, annak is
el kell, hogy valami uton-módon üldöztetést és bántalmazást
szenvedjen.
Ez azonban, a mint azt észre is fogjuk venni, csak az igaz
Egyházra vonatkozik és nem a nagy tömegre, mely csak névleg tartozik
az egyházhoz. Az igéret elénk tétetett, hogy ha mi (az igaz egyház)
most Krisztussal együtt szenvedünk, akkor vele együtt fogunk uralkodni
és deicsőülni a kellő időben, mikor magához veszi az
uralkodói nagy hatalmát.
|

Példázat a farizéus és a vámszedőről.
„Ismét
mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni,
hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.“
Máté 19:24 |
Jakab (2:5) mondja Urunk
tanitásával összhangzásban, hogy Isten e világ szegényeit és
megvetetteit választotta ki magának, nem hogy ők uralkodjanak,
hanem hogy örökösei legyenek annak az országnak, melyet igért.”
Az
Ur pedig mondja: “Mily nehezen mennek az Isten országába, a kiknek
gazdagságok vagyon.” (Mark. 10:23) Nyilvánvaló, hogy ő ezzen nem
a mostani világgal uralkodó névleges egyházat érti, mert mostanában
a gazdagok, ugyszólván, bele vannak ölelve.
Péter ez országnak az örököseit
türelemre, kitartásra, bátorságra és hitre inti, mondván: “annak
okáért atyámfiai igyekezzetek inkább a ti hivataltokat s választástokat
megerősiteni, mert ha ezeket cselekszitek, soha meg nem ütköztek.
Mert ilyen módon adatik nékik bőséggel a mi Urunknak és megtartó
Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.—2. Pet. 1:10-11)

Kapú
mint Tűnek Foka
–
Emberek könnyen át tudnak menni rajta, de nagy állatok, mint a teve,
le kell legyenek üresitve a tehertől és le kell térdepelniük,
ahhoz hogy átmehessenek. |

Jaffa
Kapú
–
Jeruzsálem nyugati részén található, a Jaffa Kapú egy “tűnek
fokával” rendelkezik, egy kis nyilás, amely mint egy biztonságos
bejárat van használva mikor a nagy kapú biztonságosan be van zárva. |
|
| Keresztyéni
szabadság |
Pál kijelentése a rómaiakhoz
irt levelének 14. rész, 17. versében némelyek véleménye szerint egy
képleges országra vonatkozik, de ha ezt a szöveget behatóan tanulmányozzuk,
akkor mindjárt látjuk, hogy ezen rész egyszerüen a következőket
tartalmazza:
Mi testvérek, a kik most az ő szerelmes fiának országába
által vitettünk, mi élvezzünk bizonyos szabadságot az eledelre
vonatkozólag, mely szabadságot mi, mint zsidók törvényeink értelmében
nem élvezhettük (vs. 14) de inkább ne éljünk ezzel a szabadsággal,
ha egyik testvéünk ezáltal megbotránkozna és megsértenők (303)
az ő lelkiismeretét, ne engedjük meg, hogy ezen szabadságaink által
testvérünk, a kiért Krisztus meghalt, elvesszen, hanem inkább azt vegyük
eszünkbe, hogy az ország áldásai és előjogai ugy most, mint a jövőben
is sokkal nagyobb áldást tartalmaz, mint az élelemre vonatkozó szabadság,
azaz névszerint; szabadságunkban, mint jóltevők, a mi békeségünk
Krisztus által Istenhez és a mi örömünk, hogy Isten szent szellemének
(lelkének részesei lehetünk.
Ez országnak szabadságai (most és mindörökké)
oly nagyok, hogy az eledel iránti alárendelt szabadságot, testvérünk
jóléte érdekében, a jelenben bátran feláldozhassuk.
|

A keresztyének
gyözedelmeseknek kell lenniük, ahhoz hogy Jézussal üljenek az Ő
Atyja tronusán és hogy uralkodhassannak a nemzetek fölött a földön.
A gyözedelmeskedés
a halált követeli az Úr szolgálatába.
|
Eképpen
a Szentirás bármely szempontjából is nézzük a dolgot, annak a
gondolatnak mindenütt ellentmondását fogjuk találni, mintha ez országra
vonatkozó igéretek csak titkos ámitások volnának, vagy hogy a mi
jelenlegi állapotunkban ezen igéretek már beteljesedtek volna.
Ezen
országról szóló igéretek, a Krisztussali örökösség az első
Egyház idejében, annak üldöztetései és viszontagságai közepette erőt
nyujtottak a hüségre és kitartásra, mert arra előre intve voltak,
hogy várhatják, a hét gyülekezethez küldött vigaszthozó és bátoritó
szavak közül egyik sem fénylik erősebben és tisztábban, mint a következő:
“A ki győzedelmes lészen, együtt ületetem velem az én királyi
székemben (trónusomban), valamint én is győzelmet vettem és ülök
az én atyámmal az ő királyi székében” és “a ki diadalmas leénd,
annak hatalmat adok a pogányokon.”
Ezen igéret semmiképpen
nem magyarázható ugy, hogy jelenleg a szivekben véghez menő kegyelem
munkájára vonatkoznának, vagy hogy talán a jelen életben uralkodnának
a nemzetek fölött, mert hiszen azoknak, a kik győzedelmesek akarnak
lenni, halálig hivnek kell maradniok az Isten szolgálatában és csak akképpen
nyerhetik el annak az országnak méltóságait. (Jel. 20:6)
|
| Immár
beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra
jutottatok. Vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is
veletek egybe uralkodhatnánk.“ 1Kor. 4:8
Pál azt
prédikálta, hogy a jelen szenvedést a jövöbeli uralkodás fogja követni.
|
(304) Az emberi természet
azonban ki akarja kerülni a szenvedéseket és mindenkor kész megragadni
a hatalmat és tiszteletet; innen van az, hogy már az apostolok idejében
is némelyek erre az életre akarták vonatkoztatni a jövendőbeli
hatalom és dicsőseg jövendőléseit és ugy cselekedtek, mintha
már elérkezett volna annak az ideje, hogy a világ megtisztelje az Egyházat,
vagy pedig neki engedelmeskedjék.
Ezen tévtan terjedését meggátlandó,
irta Pál apostol a maga levelét, mert jól tudta, hogy mily káros következmények
fejlődhetnek ebből az Egyházra, mert ily gondolatok ébresztik
föl a gőgöt és téritik el az Egyház tagjait az önfeláldozástól.
Gunyosan mondja nekik: “Immár megteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk
nélkül országot vettetek,” majd komolyan hozzá teszi:
“Vajha pedig
uralkodnátok, hogy mi (üldözött apostolok) veletek egybe uralkodhatnánk.
(I. Kor. 4:8)
Örültök a keresztyénségünknek és igyekeztek annyi
tiszteletet szerezni, a mennyire csak szert tehettek; és az apostol
nagyon is jól tudta, hogy ők ha hü követői volnának
az Urnak, akkor nem lennének ilyen állapotban. Ezért figyelmezteti
őket arra, hogy ha a régen várt uralom már tényleg bekövetkezett
volna, akkor ő is uralkodna; és az a tény, hogy neki az igazsághoz
való ragaszkodása miatt annyit kellett volna szenvednie, a legjobb
bizonyiték arra nézve, hogy az ő uralkodásuk korai, hogy az
inkább csalétek volt, mintsem tisztelet vagy dicsőség.
Majd ismét
gunynyal szól: “Mi, az apostolok (és hü szolgák) bolondok vagyunk a
Krisztusért, ti pedig bölcsek vagytok a Krisztusban, mi erőtlenek,
ti erősek; ti dicséretesek, mi pedig gyalázatosak vagyunk.”
Nem
azért irom ezeket, hogy benneteket megszégyenitselek, sokkal jobb és
nemesebb az én célom—hogy benneteket figyelmeztesselek, mert nem a
jelenlegi tiszteletnek ösvénye vezet el a jövendőbeli tisztelet és
dicsőséghez, hanem a jelenlegi szenvedések és önmegtagadás
keskeny ösvénye az, mely a dicsőséghez és halhatatlansághoz és
az országban való közös örökösödéshez (305) vezet.
Kérlek ezért
titeket, legyetek az én követőim. Szenvedjetek most és türjétek
a szitkozódásokat és üldöztetéseket, hogy velem együtt részesedjetek
az élet koronájaban, “melyet megád nekem az Ur ama napon, amaz igaz
biró nemcsak nekem pedig, hanem mindeneknek is, kik várandják amaz
ő dicsőséges eljövetelét.” (I. Kor. 4:10-17; 2 Tim. 4:8)
|
| Az igaz
egyház még nem uralkodott a földön.

A Pápa megkoronázása
Charlemagne-be.
|
Miután azonban a korai
Egyház már sok üldöztetésen hüségesen keresztül ment, oly bibliai
ellenes tanitások kezdtek lábra kapni, mintha az volna az Egyház
feladata, hogy az Urnak még második eljövetele előtt meghóditsa a
világot, megállapitsa népe már e földön a menyországot és hogy
uralkodjék az összes nemzetek fölött.
Ez vetette meg alapját az Egyházban
a földi ármányoknak, fénynek, gőgnek és tartalomnélküli ceremóniáknak,
melyeknek csak az volt a céljuk, hogy a világot megfélemlitsék és
megijeszsék. Ez vezetett lépésről-lépésre a pápaság azon merész
önhittségéhez, hogy neki, mint Isten földi országa helytartójának
joga van az összes nemzetek és népek tiszteletét, engedelmességét az
ő törvényeivel szemben követelni.
Ezen hamis követelés alapján
(valószinüleg, hogy nemcsak másokat, hanem magukat is megcsalták) a pápaság
hosszu időn keresztül koronázta meg és fosztotta meg koronájuktól
Európa királyait és még a jelenben is megköveteli ezt a fölényt,
habár ma már képtelen annak kierőszakolására.
|
|

|
Ugyanezt
az eszmét átvette a protestantismus is a pápaságtól. Ő is azt állitja,
bár nem oly határozott módon, hogy valamiképpen az egyháznak hatalma
növekedőben van, ők is hasonlóan a korintusiakhoz, már
“megteltek, elgazdagodtak” és uralkodnak, mint a korintusiak,
“mint királyok,” a mint azt annak idején Urunk és apostolai egész
érthetően leirták. (Jel. 3:17-18. I. Kor. 4:8).
Innen van az, hogy
a kik az Egyháznak csak névleg tagjai, azok nem valódi megtérők,
ők nem az igazi gabona, hanem konkoly, a gabonának csak hamisitása,
kik számra nézve Krisztus valódi követőinek számát nagyban fölülmulják.
(306) Tényleges önfeláldozásról és önmegtagadásról
ezek semmit sem akarnak tudni és épp oly kevésbbé az igazság érdekében
üldözéseket szenvedni. E helyett ők a legjobb esetben a bőjt
formát tartják. Ők tényleg a világgal egyetemben uralkodnak és
nem készitik elő mugukat örökös társul arra az országra, mely föl
fog állittatni Urunk által az Ő második jelenlétekor.
|
| Nem létezhet
királyság király nélkül. |
Minden figyelmes
megfigyelőnek föl kell tünni egy nyilvánvaló ellentmondásnak, ha
ezt a tant Jésus és az apostolok tanitásaival összehasonlitja, kik azt
tanitották, hogy az ország nem létezhetik, mielött a király meg nem
jelenik. (Jel. 20:6; 3:21; 2 Tim. 2:12) És ennélfogva a mennyországnak
türnie kell mindaddig, mig dicsőségben és hatalomban föl nem lesz
állitva.
|
| „Aki győz,
megadom annak hogy az én királyiszékembe űljön velem, amint én
is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.“
Jelenések 3:21 |
ISTEN ORSZÁGÁNAK KÉT RÉSZE.
Habár igaz, hogy Urunk
határozottan kijelentette, miszerint Isten országa nem fog külsőleg
mindjárt a kezdetben föltünni, mégis a kellő időben
mindneki külsőleg is észre veszi, látható és félre nem magyarázható
jelek által. És mikor Isten országa végleg meg lesz alakitva, az két részből
fog állani: egy szellemi vagy mennyei részből és egy emberi vagy földi
részből.
A szellemi rész mindig láthatatlan lesz az emberiség előtt,
mert hisz azokból fog állani, kik az isteni a szellemi természethez
tartoznak, kiket ember még nem látott és nem is láthat. (Tim. 6:16; Jan.
1:18). Jelenlétük és annak hatalma azonban nyilvánvaló lesz, különösen
emberi képviselői által (Zsolt. 45:17) kik Isten országának a földi
részét fogják képezni.
|
|
|
Az ország szellemi (lelki)
része az Evangyéliumi korszak győzedelmes szentei, a megdicsőült
Krisztus, a fej és az ő testének tagjaiból fog állani. Az ő
feltámadásuk és hatalomra való felmagasztalásuk megelőz minden
mast, mert a többiek mind csak ez osztály (307) által lesznek megáldva
(Zsid. 11:39-40). Övék lesz az első feltámadás (Jel. 20:5.)*
A nagy munka mely ezen
megdicsőült seregre vár, megköveteli az isteni természetre valo
felmagasztalásukat, mert semmi más, csakis isteni hatalom képes e munkát
elvégezni. Munkájok nemcsak a földre vonatkozik, hanem minden dologra
mennyben és földön, szellemi és emberi lényekre (Máté 28:18; Kol.
1:20; Eféz. 1:10; I Kor. 6:3).
|
* Ebben
a versben e szavak: “A halottaknak pedig többé meg nem elevenednek,
mignem bételnek az ezer esztendők,” nem eredetiek. Nem találhatók
a legrégibb és legmegbizhatóbb görög kéziratokban, sem a Sinaiakban,
sem a Vatikánéban 1209 és 1160, sem pedig a Syriai kéziratokban. Nem
szabad elfelejtenünk azt, hogy az ujabb leirásokban található némely
helyek csak toldalékok.
|

Mit jelent a Feltámadás?

Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik
a kopórsókban vannak, meghallják az ő szavát.
És kijönnek, akik a jót
cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték,
az itélet (görögül „krisis”) feltámadására.” János 5:28,29
Jézus és
az egyház munkája Isten Országában.
Kik az „ókori
érdemesek“?

Ábrahám
|
Zsidó
remény –
Abban
a hitben, hogy Isten Országa Jeruzsálembe lesz felállitva és hogy
minden nemzet “Jákob háza Istenéhez” fog jönni, zsidó sirkővek
vastagon boritják be a lejtőket az Olajfák hegyén. Ez a zsidó
hitről tanuskodik, hit az Isten igéreteibe az Országáról és
a halottak feltámadásáról.
|
Muzulmán
remény –
Amikor
Messiás jönni fog, Ő az Arany Kapún fog Jeruzsálembe bemenni;
igy a feltámadás és az itélet itt fog elkezdődni.
Azok
akik nem tudnak az igazságosság vonalán járni alá fognak esni a
Halál Völgyébe. Muzulmán sirkővek körbeveszik az Arany
Kaput, várva a Messiást.
|
Keresztyén
remény –
Egy
keresztyén temető található a Kidron Völgyében a Zsidó
temető (az Olajfák Hegyén kelet felé) és a Muzulmán temető
(Moria Hegyén nyugat fele) között.
Mikor
Krisztus visszajön, igazságosságban fog uralkodni.
|
Az Isten országa földi
részének munkája e világon csakis az emberiségre szoritkozik. És a
ki abban a nagy tiszteletben fog részesülni, hogy e munkában részt
veszen, az az emberek között Isten által a legjobban meg lesz tisztelve
és fölmagasztalva.
Ez azon osztály, a melyről a 8-ik fejezetben szóltunk
és a kinek itéletnapja megelőzte az evangyeliumi kort. Mivel hogy
ők meg lettek próbálva és hiveknek találtattak, ennélfogva a
feltámadás alkalmával nem jönnek elő ismét itéletre, hanem
azonnal elnyerik hüségük jutalmát, egy azonnali feltámadást az
emberi tökéletességre.
A többiek, a szellemi osztálytól eltérőleg,
a millenniumi korban fokonkint fogják elérni a tökéletességet.
Igy ezen osztály az emberiség többi részének megáldását és
szellemi tökéletességének viszszaállitását, mint Krisztus müködői,
megkezdik. A mint a Krisztus munkájának keresztül vitelére szellemi
természet okvetlenül szükséges volt, ugy az emberek között a jövő
munkájának véghez viteléhez is megfelelő emberi természet szükséges.
Ezek láthatóan fognak müködni az emberek között, miáltal tökéletességük
(308) dicsősége állandó példánykép lesz az emberiségre nézve,
hogy ugyanazt a tökélyt ők is elérjék. És hogy ezen ókori érdemesek
azon ország földi osztályához fognak tartozni, eléggé bizonyitja Jézusnak,
az őt megvető hitetlen zsidókhoz intézett szava:
“Fogjátok
láthatni Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat
Istennek országában.”
Figyeljük meg, hogy a Mester arról nem emlit
semmit, miszerint őt is, meg az apostolokat is látni fogják Ábrahámmal.
Hisz magától értetődik, hogy az emberek ez országnak csakis a földi
részét fogják látni, nem a szellemi részét; és némelyek bizonyára
nagyon is fognak sopánkodni azon, hogy ezt a nagy kitüntetést megvetették.
|
| Hogyan fog
működni a Királyságnak két fázisa?

Mózes
|
Nincsen
kimeritő adatunk éppen arra, hogy mi módon fog a mennyországnak ez
a két része egymással összhangzásban müködni, de némi felvilágositást
mégis szerezhetünk azáltal, ha megfigyeljük miként bánt el Isten
Izraellel az ő képviselőjük Mózes, Áron, Józsua és a többi
próféták által, bár az isteni hatalom eme nyilvánulásai nagyban felül
fogják mulni azon képleti körét: mert hisz a jövendőbeli kornak
a munkája az összes halottak feltámadása, az összes emberiség, kik engedelmesek
lesznek, visszaállittatnak a tökéletes állapotban.
Ennek a munkának a
keresztülvitele egy tökéletes kormánynak a fölállitását teszi szüségessé
és ez ismét szükségképpen magával hozza azt, hogy az uralkodói
hatalomban tökéletes emberek üljenek, kik az állam ügyeket megfelelően
vezethessék. Ugy szintén szükségessé válik, hogy az emberi nevelés
mindenféle neme a leghelyesebben felállittassék, valamint az
emberszeretetnek több féle intézkedései is.
És a nemes munka, mely ekképpen az emberiséget
biztos állandósággal emeli fel, (annak a hasonló ország láthatatlan
szellemi tagjainak utasitása szerint) az a nagy megtiszteltetés, melyre
az ókori érdemesek kineveztettek és a melyre ők e világ
birodalmainak végső romba dőlte és a Sátánnak, mint a világ
fejedelmének (309) megkötözése után nemsokára elkészülve előjönnek.
És ők a mennyországnak, mint istenileg megtisztelt képviselői,
nemsokára meg is kapják ezt a megtiszteltetést és az összes emberek közremüködését.
|
| Amikor az
emberiség szentségben és igazságosságban fog állni az 1.000 év végén,
az Ország vissza lesz adva Istennek. |
A ki Isten országa eme földi
részében akar helyet nyerni, annak kell, hogy kedvtöltése minden kivánságai
és vágyai a tökéletes emberi szivhez méltónak találtassék. Gyönyörü,
szivet boldogitó sors vár rájok belépsök pillanatától kezdve és mégis
az idők multával és a munka előhaladásával ez a dicsőség
még csak fokozódni fog.
És mikor az ezer év végével a visszaállitás
nagy munkája Krisztus által be lesz fejezve (nagy részben ezen nemes
emberi közegek közremüködése által), mikor az egész emberi nem (kivéve
a javithatatlanok, Matt. 25:46; Jel. 20:19) helyesnek találva, folt vagy
más efféle nélkül áll Jehova előtt, akkor azok, kik részt
vettek a munkában, embertársaik, Isten, Krisztus és az angyaok előtt
fénylenek, “mikén a csillagok örökön örökké.” (Dan. 12:3).
Munkájok és szerelmük szolgálata hálás embertársai altal sohasem
lesznek elfelejtve. Örökös emlékezetben maradnak. Zsolt. 112:6.
|

|
De bármily
nagy legyen is ezen tökéletes emberek dicsősége, kik ez országnak
földi részét képezik, mégis a mennyeieknek dicsősége fölülmulóbb
lesz. Mig az előbbiek örökké fognak fényleni, mint a csillagok,
az utóbbiak pedig fénylenek, “mint az égnek fényessége,” “mint
a nap.”—Dan. 12:3; Mat. 13:43
Ugy a földi, mint a mennyei dicsőség
Krisztus lábai előtt lesz letéve. Az ember felfogó képessége
mind azt a dicsőséget, mely Krisztusban fog feltárulni az örökkévalóság
számlálhatatlan korszakain keresztül, csak megközelitheti, de azt
tisztán felfogni nem tudja.—Róm. 8:18; Eph. 2:7,12
|
| Ábrahámnak
adott igéretnek két része: földi mag és a mennyei mag


|
Az ország ezen két része
által fog megvalósulni Ábrahámnak adott igéret: hogy “Te benned és
a te magodban megáldatnak a földnek minden nemzetségei.”
“Megsokasitom a te magodat, mint az égnek csillagait és mint a tenger
partjain való homokot"— (310) egy földi és egy mennyei mag,
mindkettő Istennek eszköze a világ megáldásánál. Az igéret
mindkét része tisztán látható és Isten által eleitől fogva el
lett határozva, Ábrahám ezek közül csak a földi igéretet látta
meg.
Az igéret teljesitésekor Isten tehát még többet tett, mint a
mennyit Ábrahám látott. Ábrahám természetes magvából választotta
ki a szellemi (lelki) osztály legelsőit (az apostolokat és másokat)
és felajánlotta a fő áldást, a szellemit, annak az egész
nemzetnek, mely a mennyei hivatalra való hivatásakor élt, és ez pedig
sokkal több volt, mint a mennyit ő az ó-szövetségben látott—kegyelmet
kegyelem követte.
|
| A földi
(emberi) és a mennyei (szellemi) feltámadás |
Pál (Rom. 11:17) az Ábrahámi
szövetségről, mint egy gyökérről bexzél, melyből a
testi Izrael mintegy természetszerüen nőtt ki és melyből
mikor a természetes ágak hitetlenségük miatt levágódtak a pogány
hivők oltattak be. Ez mutatja az igéret kettős beteljesülését
mind két mag kifejlődésében, a földi (emberi és a mennyei
rész (szellemi), melyek képezni fogják az ország két osztályát.
Ezen szövetségi gyökér hajt két különböző ágat, melyek közül
mindegyik a feltámadás napján meghozza a maga különféle gyümölcsét,
az emberi és a szellemi osztályt királyi hatalomban.
A kifejlődést
illetőleg a természetes, vagyis (a földi) volt az első és
azután a mennyei, de a mi a rangfokozatot és a beiktatási időt
illeti, a szellemi lesz az első és azután a természetes, innen van
az, hogy “az elsők pedig utolsók, az utolsók pedig elsők.”—Máté
19:30; Márk 10:31; Luk. 13:30
|
| István prédikálása
mutatja, hogy Israel a földi igéretét kell megkapja. 

Ez a kapú
az a hely, ahol hagyományosan István meg volt kövezve miközben prédikált.
Csel. 7. fejezet |
Az Ábrahámnak adott igéret,
melyre István hivatkozik, (Csel. 7:5) és a melyben Izrael bizott, földi
volt, az a földre vonatkozott. Isten “igérete, hogy azt neki adná örökségül,”
mondá István. Az Ur pedig mondá Ábrahámnak: Emeld fel mostan a te
szemeidet és tekints a helyről, a holott vagy északra, délre,
napkeletre és napnyugatra.
Mert mind az egész földet, a melyet látsz,
neked adom és a te magodnak mindörökké. És olyanná teszem a te
magodat, mint (311) a földnek pora, hogy ha valaki megszámlálhatja a földnek
porát, a te magod is megszámláltathatik. Kelj fel és járd el ez országot
az ő hosszára és szélességére: mert neked adom azt.” (Móz.
13:14-17).
István mutatja, hogy ezen igéret, be kell, hogy
teljesedjék, mert kijelenti, hogy Isten Ábrahámnak nem adott abban örökséget,
még egy lábnyomot sem.”
 |
István
Kapuja –
Jeruzsálem
keleti oldalán van az István Kapuja, amely “Oroszlán Kapunak”
is van elnevezve, a kőben metszett oroszlánok miatt, amely felül
található.
 |
|
| Az egyház
számának beteljesedése meg kell előzze az igéretek beteljesülését
Israel számára.

Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak sirkőve Hebronba.
|
Az apostol, ki ezen ókori
érdemesek ugyanezen osztályáról—többek között Ábrahámról is szól,
csatlakozik István ama kijelentéséhez, hogy az Ábrahámnak adott igéret
még nincs beteljesedve, sőt még tovább is megy és kimutatja, hogy
ezen földi igéretnek előbb nem lehet és nem is lesz beteljesedve,
mig a Krisztusra vonatkozó nagyobb és magasabb igéretek, (Fej és test)
b | |