|
| |
|
15.
Fejezet
Jehova
Napja |
|
|
|
Jehova napja, a “boszu napja”, a “harag napja”.—Egy nagy nyomoruság
ideje.—Annak okai.—A bibliának azt illető tanuskodásai.—Annak
tüze, szélvésze, megrázkódtatása és olvadása kimutatva, hogy képleges—Dávid
tanuskodása.—János Jelenése, tanuskodása.—A jelen helyzet és a
jövőre való kilátások, az egymással szemben álló felek, a tőkepénzesek
és a bérmunkások felfogása szerint.—Egy gyógyszer, mely sikert
nem igér.—A fátyol fellebbentve, világosság van bocsátva épp a
kellő időben.—Annak bizonyitéka.—A felszenteltek helyzete
a nyomoruságok idejében, és erre vonatkozó helyes magatartásuk. |
|

|
„És ha
azok a napok meg nem rövidittetnének, egyetlen ember sem menekülhetne
meg; de a választottakért megrövidittetnek majd azok a napok.“
Máté 24:22 |
Krisztus
Jehova Vezér-Örnagya lesz.

|
A “Jehova napjának
neveztetik azon időszak, melyben Krisztus alatt fokonkint fel lesz
állitva Isten országa itt e földön, melyben ezen világ birodalmai
megsemmisülnek és Sátán hatalma és befolyása az emberek felett meg
lesz kötve. E nap mindenütt
ugy van leirva, mint egy sötét inséges zavargások és bizonytalanság
napja az emberiségen.
Nem
is csodálkozhatunk hát a fölött, hogy oly nagy mérvü felfordulás,
melynél oly sok változásra van szükség, szomoruságot is hoz magával.
Bár kisebb lázadások is mindenkor szomorusággal jártak és ez mivel
sokkalta nagyobb lesz, mint bármely megelőző lázadás, mert
“az leend a nyomoruságnak ideje, melyhez hasonló nem volt attól
fogva, hogy a nép kezdett lenni”.
De még ezután is nem lészen. (Dán.
12:1, Máté 24:21, 22.)
“Jehova napjának”
neveztetik, mert Krisztus, mint Jehova helyettese, helytartója királyi
hatalomban és fényben lesz jelen ezen háboruság napján, az összes
ügyeket nem mint a béke fejedelme, ki mindeneket megáld hanem mint
Jehova hadvezére fogja vezetni, ki mindeneket leigáz. A hamis s tökéletlen
tévtanok [327] összeomlásával
kapcsolatban fel fog lobogni majd az uj király zászlaja, mig végül
ő mindenek által el lesz ismerve, mint királyok királya.
Ä próféták tehát Jehova munkájának tüntetik fel Kr. uralmának
a felálli tását :” “Adom neked a pogányokat örökségül
és a földnek határát neked birodalmul”. (Zsolt. 2:8). “Azon királyoknak idejében támaszt a mennyei Isten birodalmat” (Dan. 2:44.)
“A régi idejü (az örökkévaló) leüle, egy
embernek fia jő vlaa, és eleibe vivék őtet és adta néki hatalmat és dicsőséget és országot és minden népek
és nemzetek és nyelvek neki szolgálnak”.
(Dan.7:9, 13, 14, 22, 27).
Ehhez jön még Pálnak a kijelentése, hogy mikor Krisztus elérte uralkodásának
a célját — “akkor
maga a Fiu és annak alávettetik (az
Atya alá), a
ki neki mindeneket birodalma alá adott”. (I.
Kor. 15:28.)
|
|

Isten
bizonyos törvényeket létesitett amelyekkel Ő öszhangba dolgozik. |
Ez az időszak
az Isten boszuállás napjának a harag vagy a düh napjának neveztetik. (Ézsa.
61:2, 63:1-4, Zsolt. 110:5). De
a ki a mellett szószerinti haragra vagy isteni neheztelésre gondol, az
nagyon téved. Isten Megállapitott bizonyos törvényeket, melyek
szerint eltántorithatatlanul cselekszik és a ki most, bár mi okból
ellentétbe kerül ezekkel a törvényekkel, az csak saját engedetlensége
következtében nyeri el a büntetést vagyis Isten haragját.
Istennek jóakaró tanácsát az emberiség, kevés
kivétellel, álhatatosan elvetette, ő viszont a maga részéről
megengedte, hogy az emberiség a saját utján haladjon, megengedte,
hogy az ő szivükből kivessék az ő tanácsát. Róm.
1:28 Ezek után Isten Ábrohámot s magvát vette különös gondozásba,
kik hittek benne s vágyakoztak őt szolgálni.
Mint nép szivbeli
keménységük s Isten iránti kétszinüségük nemcsak természetszerüleg
tartották őket vissza Messiás elfogadásától, hanem ép oly
természetszerüleg belesodorták őket nagy viszályokba, mely
nemzeti létük elvesztését hozta magával.
|
|

A „nyomorúság
ideje“ az igazságtalan-
ságnak természetes fejleménye lesz.
|
És ugy ezen világosság,
mely Krisztus igaz Egyháza által (azon osztály által, kiknek nevei a
mennyben fel [328] vannak
irva) az Evangyéliumi korban fénylett, bizonyságot hozott a civilizált
világra a jó és a rossz, az igaz s gonosz közötti külömbségről,
valamint egy bekövetkezendő időről, melyben az egyik meg
lesz jutalmazva, a másik pedig megbüntetve. (Jan. 16:8-11. Csel. 24:
25.)
Ha az emberek
figyelembe vették volna Urunk tanitásait, akkor ezen tanitások messze
menő befolyást gyakoroltak volna reájuk.
De mint mindig akaratos, a Szentirás tanitásaiból csak kevés
hasznot huztak, azért ezen hanyagságuk következtében következik
majd az Ur napjának nyomorusága reájuk.
Tehát ujra is talán csak azt mondhatnók, hogy az Isten haragja
idézi fel e nyomoruságok napját, a mennyiben ezen nyomoruság Isten
tanácsainak semmibe vevése következtében száll az emberekre.
Mindazonáltal ezen háboruságok más szempontból tekintve,
csak a bünnek természetes következményei, melyeket Isten előre
látott és melyekről az ő tanácsát, amennyiben azt
megfogadták volna, őket meg is mentette volna.
|
|
A világ
figyelmen kivül hagyta Isten tanácsát.
A „fösvénység
szava“ --- Szerezz annyit amennyit csak tudsz ...

|
Mig Istennek az üzenete
az Egzházhoz ez volt : “Állassátok
a ti testeiteket élő áldozatul”
(Rom. 21:1) a világnak a következőket üzente : “Tartóztasd
meg nyelvedet a gonosztól és a te ajkaidat, hogy ne szóljanak csalárdságot.
Hajolj el a gonosztól és cselekedjél jót, keresd a békeséget
és kövesd azt”. (Zsolt. 34:14-15).
Csak kevesen figyelték meg akár
az egyik, akár a másik üzenetet.
Csak egy kicsiny sereg áldozta fel magát, és a mi a világot
illeti, ugy ez kérkedik ugyan ama jelszóval, hogy “becsületesség a
legjobb irányelv”, de általában ezt az elvet sohasem követi.
Inkább a fösvenység szavára hallgat : szerezz annyi vagyont
tiszteletet és hatalmat, a mennyit csak tudsz.
Hogy mily módon szerzed, az nem határoz, és az sem aggasszon téged,
hogy a te nyereséged által ki veszit.
Egy szóval az Ur ezen napjának a háboruságai nem jönnének
és nem jöhetnének, ha az emberiség Isten törvényeinek az alaptételeit
csak kevés is betartotta volna, mely törvény röviden összefoglalva
igy hangzik : Szeresd a te Uradat [329] Istenedet teljes szivedből,
szeresd felebarátodat, mint ten magadat.”
(Máté
22: 37-39).
És
mert az elromlott testi elme ellenkezik Isten eme törvényeivel és
ennek természetes következményeképpen a nyomoruság fog jönni reájuk,
a mint az aratás a vetés után.
|
Az ember
önző, kő-szive egy hús szivvé fog változni. |
A testi, vagyis az
elromlott elme messze állván attól, hogy felebarátját, mint önmagát
szeresse, mindig önző és kapzsi volt.
Sokszor erőszak és gyilkosságra is vetemedett, hogy azt mi
a másé, magának megszerezze. Bárhogyan
is nyilvánuljon az önzésnek elve, az mégis mindig ugyanaz marad és
csakis körülmények, születés, nevelés által lesz irányitva.
Ez
volt a dolgok folyása a világ minden korszakában és igy is fog az
maradni mindaddig, mig a Messiásnak vas uralmának ereje által,
nem hatalom, sem kapzsiság, hanem a szeretet fogja eldönteni mi a helyes,
és az fogja azt végre hajtani mindaddig, mig mindenkinek
meg lesz adva az alkalom, hogy az igazság és szeretet uralmának az előnyeit
az önzéssel szemben megismerje, mig az embernek önző és megkövesült
szive az igazság napfényének a sugarai alatt ismét azzá lesz, a
minek Isten valaha elnevezte : “nagyon jóvá” egy hus szivvé
(Ezék. 36:26).
|
|
Hogyan változott
át az Istenhez hasonló szeretet önzésre?

A fenntartás
az élet fő céljává és érdekévé lett. |
Ha visszapillantunk,
minden nehézség nélkül meg fogjuk látni, hogy mi módon ment végbe
azon átváltozás, melynél az istenihez hasonló szeretet és jóság
kemény önzéssé fajult el. Az
önzést előidéző viszonyok akkor keletkeztek, mikor az ember
engedetlensége által elveszitette az isteni kegyelmet és ki lett üzve
az ő paradicsomi otthonából, mely dusan gondoskodott minden szükségletéről.
Mikor elitélt szüleink a paradicsomból kivonultak és megkezdték
az élet harcát, és arra törekedtek, hogy életük határát lehetőleg
meghosszabbitsák, akkor mindjárt találkoztak tövisekkel, bogáncsokal
és terméketlen földdel és az ezekkel való küzdelem idézte elé a
fáradtságot és verejtéket, a hogy azt az Ur előre megjövendőlte
volt.
Fokonkint a szellemi és erkölcsi tulajdonságok is a gyakorlat
hiján el [330] korcsosultak, mig az alacsony tulajdonságok azoknak
folytonos gyakorlata következtében teljesen kifejlődésükre
jutottak. Az önfentartás
volt az életnek főcélja, és az ennek érdekében elhasznált
munkaerő lett azon mérték, mely szerint a többi érdekeket is
megbecsülték és eképen a gazdagság lett az embernek ura.
Csodálkozhatunk-e
azon, hogy az emberek ily körülmények között önzők, irigyek
és kapzsiak lettek és hogy mindenki a legtöbb után törekedett ?
Először
arra, a mi az életre és élvezetekre, mely mind a gazdagság által érhető
el ? Csak a természetes hajlam az, melyet a Sátán saját javára használt
ki.
|
|
A tudatlanság és babonaság fátyola
most felemelve van.
Gazdagság
sok gonoszt hoz és kevés áldást.

|
Az
elmult korszakban különféle befolyások alatt, többek között
(tudatlanság, faji előitéletek, nemzeti büszkeség) a világnak
gazdagsága általában egynehánynak—az uralkodók—kezeiben halmozódott
fel, kiknek a nagy tömegek, mint nemzeti képviselőjüknek
rabszolgai engedelmességet tanusitottak, sőt büszkék voltak
ezeknek a nagy gazdaságára és náluk keresték érdekeiknek megvédését.
De a mint közeledik azon idő, melyben a Jehova eltökélte
magát, hogy a világot a Messiás által megáldja, mindinkább
fellebbent a tudatlanság és a babona fátyola az ujonnan feltalált
segédeszközök és találmányok révén, mivel kapcsolatban a földi
uralkodók hatalma mindinkáb gyengült, mig a nép fokról-fokra
emelkedett, a világ gazdagsága már nincs kizárólag a királyok kezében,
hanem főképpen a nép között.
Bár a gazdagság sok bajnak az okozója, mégis
áldást is hozhat : a
gazdagok jobb nevelésben részesülnek és ezáltal szellemileg
felemelkednek a szegények fölött és igy többé kevésbbé összeköttetésbe
jönnek az uralkodókkal. Ennélfogva
létezik egy főnemesség, mely mindkettőt—pénzt is, nevelést
is—birja, ismét mely nagyravágyó törekvésében minden után
kapkod, a mi a lehetőség határain belül van, hogy saját magukat
minden áron előtérbe tolhassák.
|
|

Ahogy az
emberek az oktató lehetőségekkel élnek és ezeket felhasználják,
gondolkodni kezdenek saját magukért. |
[331] De most, mikor a
tudás és az ismeretek elterjedtek, mikor a nép is felhasználja a
nevelés minden eszközeit, már a nép is kezd saját magáért gondolni
: és a náluk sajátságos öntisztelet és önzés következtében—sarkalva
kevés tudományuk által, a mi néha igen veszedelmes dolog, azt
hiszik, hogy máris találtak utat és módot arra, hogy miképpen
lehetne az egész emberiség helyzetét, különös tekintettel a magukéra,
előmozditani, azon kisebbség élete árán, mely kisebbség kezében
van a gazdagság.
Kétségkivül—igen
sokan őszintén azt hiszik, hogy a gazdagságimádók ellentmondó
érdekei (az egyik oldalon ők, a másikon a gazdagok) egész könnyen
és igazságosan kiegyenlithetők, azt hiszik, hogy ha ők
gazdagok volnának, akkor jóltevők és örömest készek volnának
arra, hogy embertársaikat, mint önmagukat szeressék.
De ők is csak saját magukat ámitják, mert a jelenlegi álapotukban
csak igen kevesen vannak eltelve ezen érzelemtől, és a ki a kis
dolgokban nem hü (ezen világi javak használátában) azok nagy
dolgoknál—ha gazdagok volnának, sem volnának hüek.
Mit valóban a körülmények is bizonyitanak, mert hisz a
gazdagok közül azok a legkeményebb szivüek, azok a legönzőbbek,
kik az élet alacsony sorából hirtelen jutottak gazdagságukhoz.
|
|

Korházak

Könyvtár
|
Ellenkezőleg, a mig
mi semmi esetre sem bocsáthatjuk meg a tehetetlen önzést, a kapzsiságot,
hanem azt megróvjuk, másrészt csak jogos annak az elismerése, annak
a helyeslése, hogy a betegek szegények és a segélynélküliek ellátása,
menházak, kórházak, szegényházak, nyilvános könyvtárak, iskolák
és más intézetek felállitása által, mely intézetek csakis a tömegek
érdekeit szolgálják, főképpen az adókból és a gazdagok hozzájárulásai
és ajándékai által létesitetnek.
Ezen intézmények rendesen csak a gazdagok könyörületességének
köszönik létüket és oly intézmények, melyet sikeresen müködésbe
hozni a szegény osztálynak sem ideje, sem kellő képessége, sem
pedig érdeklődése nincs.
|
|
Egy növekedő
ellenkezés létezett a gazdagság és a munka között.
Tőke
Munka ellenébe

A tudás
és szabadság nővekedése elégedetlenséget hoz.
|
[332] Mind
ezek dacára a jelenben mindinkább kiélesedik a birtokos osztály és
a munkásnép közötti ellentétes viszony.
Mig a munkások elkeseredettsége nőttön nő, addig a
birtokosoknál is mindig nő ama tudat, hogy csak a törvénynek erős
keze tudja megvédeni azt, mit joguknak tekintenek.
Igy a gazdagok mindinkább a hatóságok köré gyülekeznek, mig
a napibérükért dolgozó munkásosztály agyában megfogamzik azon
gondolat, hogy a hatóságok és törvények csakis a gazdagok segitésére
és a szegények elnyomására szolgálnak, ami őket egyenesen a
communizmus (vagyonközösség) és anarkizmus karjaiba vetik, mert ettől
várják érdekeiknek megvédését.
De ők elfelejtik azt, hogy a legrosszabb hatóság is, bármily
költséggel járjon is az, még mindig jobb, mint semilyen.
A
Szentirás sok helyen mutatja, hogy ez lesz jelleme ama nyomoruságnak,
melyek alatt a jelenlegi állami és társadalmi és vallási rendszerek
el fognak pusztulni, hogy az emberiséget szellemi, erkölcsi és testi
tökéletlensége miatt erre fogja vezetni a növekedő tudomány és
a nagyob szabadság. Megfelelő
alkalommal hivatkozni is fogunk a Szentirás ezen helyeire, most azonban
csak egy kis töredékére fordithatjuk figyelmünket. Egyenlőre ez
is elég lesz.
Az Ó-Testamentum igen sok jövendőléseinél,
a melyekben Egyiptom, Babylon és Izrael oly nagy szerepet játszik,
nemcsak egy betüszerinti, hanem egy másodlagos, egy szélesebb
beteljesedése is volt szándékozva.
Igy pl. Babylon bukására vonatkozó jövendőlések
tulzottaknak tünnének fel, ha nem tudnók, hogy van egy képleges és
egy betüszerinti Babylon is.
A Jelenések könyve oly jövendőléseket
is tartalmaz, a melyek akkor lettek beirva, a mikor a betüszerinti
Babylon már rég romokban hevert és igy természetesen csakis e képleges
Babylonra értendők. És
ha mégis a próféták szavainak nagy hasonlatossága mutatja, hogy
azon szavak kétségkivül a betüszerinti Babylonhoz voltak cimezve, de
ekképpen mégis egy különös értelemben [333] csakis a képleges
Babylont illetik.
Ezen szélesebb értelmü beteljesedésnél Egyiptom
jelképezi a világot ; Babylon a névleges egyházakat, az ugynevezett
“keresatyénséget” ; mig, a mint azt már kimutattuk, Izrael képezte
az egész világot megigazult állapotában, a milyen csak lesz,
“királyi papsága szent Levitai, hivő és istenimádó népével,
kik mind az engesztelő áldozat révén igazultak meg és hozattak
az Istennel való megbékülés állapotába.
Izraelnek lettek igérve ez áldások, Egyiptomnak a csapások,
az erős Babylonnak pedig egy csodálatos, teljes és örökkétartó
bukás”, valamint egy malomkő a tengerbe vetetik”, (Jel. 18:21)
hogy soha többé fel ne emelkedjék, hanem fogva tartatik az
örök gyülöletében.
|
|

Egyiptom
= Világ,
amely csapásokat kell kapnia |

Babilon = Névleges
Egyház, amely megdöntve és megsemmisitve lesz
|

Israel = Megigazult
Világ, amely Istennel való kibékülési áldásokat kap
|
|
|

|
„Imé a
ti mezőiteket learató mukások bére, amit ti elfogtatok, kiált.
És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.”
Jakab 5:4 |
|
Már Jakab apostol is rámutatva
ezen nyomoruságok napjára, azt mondja, hogy az a tőke és a munka
közti ellentét kifolyása lesz. Azt
mondja : “No immár ti
gazdagok, sirjatok jajgatással, a ti reátok következendő
nyomoruságaitokon. A ti
gazdagságaitok megrothattak, a ti ruháitokat a moly megette.
A ti aranyaitokat és ezüstötöket a rozsda megfogta és
azoknak rozsdájuk teszen bizonyságot ti ellenetek, és megemészti a
ti testeiteket, mint a tüz.
Kincseket
gyüjtöttök magatoknak az utolsó napra.
Ime a munkásoknak bérek, kik a ti tartományaitokat megaratták,
melyet csalárdsággal megtartottak, kiált ; és azoknak kiáltások, a
kik arattak, a seregek urának fülébe bément”. (Jak. 5:1-4).
Még
hozzá teszi, hogy ezen osztály hozzá volt szokva a fényüzéshez,
mely fényüzést javarészt mások rovásán nyerték el, kik közül
voltak igazak is és ezekből, mert nem fejtettek ki ellentállást,
még az életet is kipréselték. Majd
arra inti az apostol az ő testvéreit, hogy bármi is történjék
velük, ők csak türjenek és várják meg szabaditásukat az Ur által.
A dolgok éppen ez a
helyzete fejlődik ki most óriási léptekkel, és a világon azok,
a kik ébredeznek, “az embereknek szivök elámulnak a félelem és
azoknak várások [334] miatt, melyek a föld kerekségére következnek”.
Mindenki tudja, hogy a mi időnk irányzata
csakis alacsony bérre van terelve, kivéve, ha az árak munkásegyesülések
vagy bérharc által mesterségesen fölemeltetnek ; és a tömegek
jelenlegi hangulata után itélve, mindenki láthatja, hogy csakis rövid
időnek a kérdése lesz az, hogy mikor lesz elérve a türhetésnek
legalsóbb pontja, mely után biztosan bekövetkezik a lázadás, a zendülés.
|
|

1930 sorba állás kenyérért NYC-ben
|

1931 4 Millió Munkanélküli
|

1933 sorba állás levesért
|
|
|
„Ezüstjöket
az utcára vetik és aranyuk szenny lesz előttük; ezüstjök
és aranyuk meg nem szabadithatja őket az Úr búsulásának
napján; lelküket azzal jól nem lakatják, s hasukat meg nem tölthetik;
mert csábitójuk volt az a vétekre.“ Ezékiel 7:19 |
|
Ez
nyugtalanitani fogja a tőkéseket. Ki lesz majd vonva a
kereskedelem és az ipar rendes csatornáiból és fel lesz halmazva
kincstárakba és biztonsági szekrényekbe, hogy ott a tulajdonosok,
nagy boszuságára magát tétlensége és a megőrzési költségek
révén felemészsze.
Ez ismét bukást és pénzügyi
zavarokat fog okozni, mert manapság minden nagyobb üzlet főképpen
hitel által van vezetve. Mindezeknek
természetes következménye az lesz, hogy százezrek, kik mindennapi
kenyerükért béreikre vannak utalva, elesnek a munkától és betöltik
a világot kóborlókkal és oly emberekkel, kiknek insége kigunyolja a
törvényt.
És olyan lesz a világ sorsa, mint azt a próféta leirta,
(Ezek. 7:10—19) hogy a
vevő nem fog örülni, sem az eladó szomorkodni, mert a harag jött
minden ő sokaságira és birtokuk biztonságban nem lesz.
Akkor minden kéz gyenge és tehetetlen lesz arra, hogy a
nyomoruságot megszüntessék. Az
utcára fogják dobni az ezüstöt és aranyat. Sem ezüstök, sem aranyuk nem lesz képes megmenteni őket
az Isten haragjának napján.
|
|

Jeruzsálem pusztitása –
Kr.u. 70. Egy kép a keresztyénségre bekövetkezendő nyomorúságról
|
Nem kell felednünk, hogy
az utolsó negyven év is Izraelnek, mint nép létezésének, a háboruság,
a boszuállás napja volt reájuk, mely nemzetiségük teljes bukásával
végződött, mégis az ő nyomoruságuk napja, egy sokkal
nagyobb, sokkal kiterjedtebb nyomoruságnak volt az árnyéka, az előképe,
mely utól fogja érni a névleges keresztyénséget éppen ugy, mint
elmult történelmünk mutatja azt a képleges kedvező korszakban,
jelképezve az Evangyéliumi kort, hogy ezt a következőkben [335]
határozott biztonsággal ki fogjuk mutatni.
Ekkor majd mindenki tisztán fogja látni, hogy miért kellett és
voltak az Ur boszuállásának napjára vonatkozó jövendőlések többé-kevésbbé
közvetlen Izraelnek vagy Jeruzsálemnek szánva, bár az összefüggés
nyiltan kimutatja, hogy a
teljes beteljesülés alkalmával az egész emberiség benn lesz
foglalva.
|
|
A baj minden osztályt belekever.

1917 Márciusában Oroszország Cárja 2. Nicolai
lemond tronusáról.

1917 Novemberben a bolsévik forradalom




1989, November 10-én, a Berlini Fal, a kommunista
elnyomás szimboluma, leesett.

1989, December 25-én, a kommunista diktátor
Nicolae Ceausescu kivégzése.
|
Minden Osztály Meg Lesz Büntetve
Vegyünk egy másik prófétai
bizonyitványt (Sof. 1:7-9,
14-18) . “Az Ur elkészitette
az áldozatot, és elrendelte az ő hivatalos vendégit. (Hasonlitsd össze Jelenések 19:17) és lészen az Ur áldozatjának
napján, meglátogatom a fejedelmeket és a király fiait és mind
azokat, kik idegen öltözetben öltöztek.
És meglátogatom mindazokat is, a ki tombol a más ember házának
küszöbén az napon, és a kik megtöltik az ő uraiknak házukat
erővel és csalárdsággal gyüjtött gazságokkal.
(Ez mutatja, hogy ezen háboruságok idejében nemcsak a gazdagság
és hatalom fog megszünni, hanem, hogy még azok is, kik ez időben,
mint mennyei dolgok eszközei szerepeltek, a jelenlegi rendszerek összetörésénél
bőségesen lesznek megbüntetve hasonlóan igazságtalan cselekményeikért,
mert a jövendő háboruságok erőt vesznek minden osztályokon,
és nyomort hoznak az egész emberiségre.)
“Közel
vagyon az Urnak nagy napja, közel vagyon, mondom és igen siet. Az Ur
napjának szava keserves, kiált azon a napon az erős férfiu.
“Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomoruságnak a
napja, háboruságnak és pusztulásnak a napja, sötétségnek és
homályosságnak a napja (bizonytalanság ugy a jelen, mint a jövendőbeli
viszontagságokat illetőleg) ködnek és felhőnek a napja.
“Trombitáknak és kiáltásoknak a napja, az erős városok
ellen és magas tornyok ellen. (A 7-ik képleges trombita
harsogni fog a viszontagságok egész napján, ezt különben Isten
trombitájának is nevezik, mert szoros összefüggésben áll Jehova
ezen napjának fejleményeivel), a magas tornyok itt az
elbizakodott hatóságok nagyszájaskodásai és ellentmondásait
[336] jelképezik).
“És
megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, csoportokban
verődve össze és nem tudják mily iránt vegyenek, mert az Ur
ellen vétkeztek. És kiömöl
az ő vérük, mint a por és az ő testük lészen, mint ganéj.
“Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadithatja mge őket az
Ur haragjának napján, (bár azelőtt a gazdagság minden kényelmet
és fényüzést szerezhetett) mert az ő busulásának tüze emérszti
meg az egész földet és hirtelenséggel való véget vet e földnek
minden lakosaiban (a gazdagokban)”.
Ezen
megsemmisülés igen sok gazdagot kétségkivül csak ugy fog érni,
hogy megszünnek gazdagok lenni, bár mindegyik osztály közül igen
sok élet is veszendőbe fog menni.
Nem fogjuk követni a prófétákat mind ama részletekben,
a melyekkel ezen nap viszontagságát leirják, mi csak röviden a prófétának
a következő gondolatát fogjuk taglalni. Hogy az Ur haragjának tüze emészti meg az egész földet.
Ugyanez a próféta vonatkozik ismét ezen tüzre, mikor ezt
mondja : “annak okáért várjatok engem mind a napig, ezt mondja az
Ur, melyen felkelek a prédálásra :
Mert az én végzésem ez, hogy egybegyüjtsem a népeket, hogy
egybegyüjtsem az országokat, hogy kiöntsem azokra az én haragomat,
az én haragomnak teljes busulását.
(A nemzetközi népmozgalom, a néptömegek egyesülése közös
célok érdekében és a jelen hatalommal való közös ellentállás érdekében
mindinkább nagyobbodik, ennek mintájára a birodalmak is saját
biztonságuk céljából egyesülni fognak, ugy, hogy a háboruságok
egyszerre fogják elérni az összes birodalmakat és ezek mind
egyszerre fognak elbukni.)
|
|
„Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává,
hpgy mind segitségül hivják az Úr nevét, hogy egy akarattal
szolgálják őt.“ Sofoniás 3:9 |

Isten buzgalmának tüze jelképes, és nem egy betűszerinti
tüz.
|
“Mert
az én haragomnak tüze miatt emésztetik meg az egész fold”.
“Mindazonáltal akkor (t. i. e birodalmak bukása után a
mostani szocialis intézkedések megszüntekor) változtatom a népeknek
ajakokat tisztává, hogy mindenek segitségül hivják az Urnak nevét,
hogy szolgáljanak neki egyenlő akarattal”. (Sof. 3:8, 9).
[337] Isten haragjának ez a tüze jelkép és
pedig nagyon is jellemző jelkép, jelképezi a háboruságok és
pusztulások jelképét, mely az egész földet el fogja emészteni.
Hogy ez nem betüszerinti tüz, mint azt némelyek hiszik, az
kiviláglik abból, hogy még e “tüz” után is maradnak meg emeberek,
“népek”, kik meg lesznek áldva.
Hogy ezen felmaradó emberek
nem szentek, (a hogy azt némelyek gondolják) bizonysága az, hogy
azoknak ajakukat át kell változtatni, hogy az urnak szolgálhassanak,
holott a szentek ajkai már most meg vannak változtatva és már most
is szolgálják az Urat. * |
|
Más jelképek a Szent Irásban. |
| *
Ezt csak azért emlitjük fel, hogy bebizonyitsuk azon
tanok helytelenségét miszerint ez a tüz, tényleges betüszerinti
tüz volna, és hogy ezért a föld tényleg elolvadna.
A kik tényleges tüzet hirdetnek, azt is állitják,
hogy itt az emlitett “népek” (az emberek) azok a szentek,
kik miután a föld már elolvadt és ismét lehült, vissza
fognak térni a földre, házakat épitenek, szőlőket
müvelnek s élvezik azok gyümölcsit stb.
Ők a mostani
létet csak tanulásnak, csak örökségre való előkészületnek
képzelik, elfelejtik azonban azt, hogy ez az örökség, az
ezer vagy több évig tartó levegő-tapasztalat után
teljesen elveszne —a saját tanaik szerint.
Ez nehéz egy tévedés, mely csak onnan származik,
hogy Jézus az apostolok és a próféták homályos beszédeit,
példabeszédeit, képleeit és képeit szószerint akarták
értelmezni.
Ugyanezen
a tévedésben tovább haladva, ők még azt is állitják,
hogy ezen tüz után
nem lesz se hegy, se tenger, mert nem látják, hogy ezek is,
valamint a tüz is csak képlet.
|
|
|

Hegyek = Országok
|
Az a szó, föld,
a Szentirásban, ha képlegesen lesz használva, mindig csak a rendezett
társadalmat jelenti, a hegyek a királyságokat jelképezik, a menny
a hatalmat, a szellemi uralomnak hatalmát, a tenger pedig az elégedetlen,
szüntelen nyughatatlan emberiség tömegjeit.
A tüz jelkápezi mindannak az elpusztitását, a mi el
fog égni : konkoly, salak, föld (társadalmi
intézkedések stb.)
És ha a tüz jelképéhez még a ként gondoljuk, akkor ez
csak megerősiti a pusztulás fogalmát, mert semmi sem öldöklőbb
minden életre egyformán, mint a kéngőz.
Ezzel a gondolattal elménkben, [338] ha Péter apostol jelképi
jövendőlésére forditunk ezen haragnapot, illetőleg azt találjuk,
hogy teljes összhangban van a próféták előbbi bizonyitásaikkal.
|
|

Menny = Szellemi Hatalmak |

Föld = Társadalom |

Tengerek = Nyugtalan Emberi Tömegek |

Tüz = Megsemmisités
Kénkő = Halálos Elpusztitás
|
|
|
Péter jelképes proféciája.

|
Ő azt mondja :
“A világ is, mely akkor vala vizzel elboritván, elvesze, (nem
a tényleges föld és a tényleges menny szünt itt meg, hanem csak
azon idők rendje, mely létezett a vizözön előtt, mult el).
A
mely föld pedig és a mely egek (a jelenlegi idők
rendje) most vannak, ugyanazon Isten beszéde által eltétetvén,
tartatnak tüzre.”
Az a tény, hogy a vizözönnél a viz tényleges viz volt, igen sokat arra
a föltevésre kényszeritett, hogy a jövendőbeli tüz is tényleges
tüz kell, hogy legyen, de ez semmiesetre sem helyes következtetés. Istnnek háza egyszer tényleges kövekből volt felépitve,
de ez még nem akadályoza meg azt a tényt, hogy az Egyház, mely az
igaz templom egy szellemi (lelki
épület, egy szent templom épül fel), nem pedig földi anyagból.
Noé bárkája is szintén tényleges volt és mégis Krisztust
jelképezte és a benne rejlő erőt, melylyel az emberi társadalmat
vissza fogja helyezni és rendezni.
|
|
„Világ amely vala“
=
Társadalmi rend az özönviz előtt. |
Isten Temploma
=
Igazi Egyház |
Noé Árkája
=
Krisztus |
Jelenlegi Mennyek és Föld
=
Jelenlegi Egyházi és Társadalmi Rend
|
|
 |
 |

|

|
|
|
A jelképes mennyek és a föld a nagy nyomorúságban
elmúlni fognak.
|
„De új eget és új földet várunk az Ő igérete
szerint, amelyekben igazság lakozik.“ 2Péter 3:13 |

“… a föld pedig mindörökké megmarad.” Prédikátor
1:4

Péter Apostol

János Apostol

Pál Apostol
Malakiás Próféta jelképei

|
“Eljön pedig, mint a
lopó éjszakán (észrevétlenül)
az Urnak ama napja, melyen az egek nagy csikorgással elmulnak (a levegőégnek jelenlegi hatalmasságai, kiknek vezére
vagy fejedelme a Sátán) az éltető állatok pedig hévség
miatt megolvadnak, e föld is (társadalmi rend) és
rajta való alkotványok (gőg,
rangkülömbség, főnemesség, királyi méltóságok) megégnek.
“Az egek megégvén, elolvadnak és az éltető állatok is hévség
miatt megolvadnak, uj eget pedig
(uj szellemi hatalmat—Krisztus királyságát) és uj földet
várunk az ő igérete szerint—(egy uj társadalmat uj alapon—a
szeretet és igazságosság alapján és nem pedig az elnyomatás
hatalmának alapján). (2.
Pet. 3:6, 7, 10-13.)
Nem szabad elfelejtenünk
azt, hogy az apostolok közül némelyek próféták is voltak, mindenek
előtt Péter, János és Pál.
És mig ők, mint apostolok Isten eszközei voltak korábbi
próféták jövendőléseinek a [339] megmagyarázásában, ők
Isten által mint próféták is alkalmaztattak, hogy jövendőbeli
dolgokat jövendőljenek, melyek teljesülésük idejében, a hitház
népének eledelül fog szolgálni, mely eledel kiosztására Isten a
neki tetsző időben alkalmatos szolgát vagy magyarázót küld.
(Hasonlitsd össze Máté 24:45, 46).
Mint próféták az apostolok oly dolgokat
jegyeztek fel, melyek előttük még nem voltak teljesen érthető,
ép ugy, mint volt az O-Testamentum prófétáival
(1. Pét. 1:12, 13),
bár mintkettőjük szavai különös gonddal vezettettek és
ezáltal oly gondolat mélzséget nyertek el, a melyről a profétáknak
fogalmuk sem volt akkor.
Igy
az Egyházat a hit háznépét tényleg mindig csak maga az Isten
vezette és táplálta bárkilett légyen is az ő szócsöve.
Ennek megismerése csak mindig nagyobbodó bizalomra fog vezetni
Isten igéje iránt, bármily tökéletlenek legyenek is némely szóvivői.
Malakiás próféta is (4:1) az Ur napjáról hasonló értelemben nyilatkozik.
Ezeket mondja: “Mert
ime eljő a nap, mint az égő kemence és megemésztetnek
minden kevély és minden álnokságok cselekvői, mint
pozdorja, és megégeti őket a jövendő nap annyira, hogy sem
gyökerek, sem ágak ne amradjon.”
A gőg és mindama okozatok, melyekből ujra is nagyravágyás
vagy elnyomatás származhatna, teljesen fel lesznek emésztve az Ur
napjának nyomoruságaiban és az ezt követő febyelem a
Millenniuim korban, mely fegyelemnek utolsója a Jelenések 20. 9. versében
le van irva.
|
|
Gőg és elnyomatás teljesen fel lesznek emésztve. |
De mig a büszkeség vagy
dölyf teljesen ki lesz gyomlálva és az istentelenek vagy gőgösek
teljesen meg lesznek semmisitve, ebből még mindig nem köevtkezik
az, hogy ezeknek javulására ne lenne remény.
Hála Istennek nem, mert mig égni fog Isten haragjának jogos tüze,
a biró alkalmat fog adni arra, hogy nemelyek ki lesznek
szabaditva a megemésztő tüzből (Jud. 23.) és csakis azok
fognak gőgjükkel együtt tönkre menni, kik e segélyt nem fogadják
el, mert náluk e gőg már jellemük kifolyása és ők
vonakodnak megjavulni.
|
|

|
[340] Ugyanez a próféta
e napnak még egy másik leirását is adja (Mal. 3:1-4), a melyben
ismet a tüznek képében megmutatja, hogy mitképpen lesznek az Urnak
gyeremekei tisztulva és megáldva, a mennyiben csak a tévedés
salakjai lesznek megsemmisitve : “Ime én elküldöm az én
angyalomat és megtisztitja az utat én előttem, azt mondja a
seregeknek ura.
És kicsoda
szenvedheti el az ő eljövetelének napjat ?
És kicsoda maradhat meg (állja meg a próbát) az ő megjelenésekor ?
Mert ő olyan, mint a tisztitótüz . . . Miképpen ül az ezüstnek
tisztitója, ugy megtisztitja a Lévi fiait
(a hivőknek jelképe, kik közül a kriályi papság a legfőbb)
és megfrisseli őket, mint az aranyat és ezüstöt és az urnak áldoznak,
igazságnak áldozatával”.
|
|
Jelképes tüz minden tévedést teljesen
megsemmisitteni fog.
Arany, Ezüst és értékes Kövek az isteni Igazságot
jelképezik és a megfelelő jellemet.







|
Pál ugyanerre a tüzre
és a hiveknek ugyanerre a tisztitási munkájára hivatkozik
(1. Kor. 3:12-15) és pedig oly módon, hogy most már többé kétséget nem
szenvedhet az, hogy a tüz csak jelkép, mely minden tévedést
el fog pusztitani és hogy ekképpen hatással lesz a hivők
megtisztulására is.
Azután
ő kijelenti, hogy csakis azokra vonatkozik, kik hitüket az egyedüli
elfogadható alapra, Jézus Krisztusra épitették.
Ezeket mondja : “Hogy
ha valaki épit e fundamentumra aranyat, ezüstöt, drágaköveket
(Isteni igazságok és azon értékü jellemek)
fát, szénát, pozdorját (átvett
tévtanok és azon értékü jellem) mindeneknek munkája nyilván lészen,
mert a nap megmutatja, mert a tüz által megjelentetik s mindeneknek
munkája minémü légyen tüz megpróbálja
(2. Pet. 1:5-11) “még a legelfogultabb is el fogja ismerni,
hogy azon tüz, mely kipróbálja a lelki dolgokat, nem lehet tényleges
tüz, ellenben, hogy a tüz nagyon is találós jelkép arra, hogy az állapotok
teljes elpusztitását jelezze, mely állapotok itt mint fa, pozdorja és
széna szerepel.
Ez a tüz
képtelen arra, hogy a hitnek és jelemnek igaz épületét
megsemmisitse, mely arany, ezüst és drágaköveken épül fel, mely
Krisztus váltságdij áldozatának szikláján alapszik.
[341] Az apostol ezt is
megmagyarázza, mondván : “Ha
megmarad valakinek a munkája, a mit erre (Krisztusra) épitett, akkor el is fogja nyerni a jutalmat”. (Jutalma
azonos arányban lesz az épités alkalmával tanusitott hüségével, ha
az igaz jellem kifejlődéséhez használja az igazságot—ha magára
veszi Istennek teljes fegyverét.)
“De
a kinek munkája megég, kárt vall”
(hütlensége
miatt el fogja vesziteni a jutalmat), de
maga megtartatik, de ugy mint tüz által—megperzseltetik.
A ki Krisztus váltságdijának sziklaalapjára épitett, az
biztos, mert senki, a ki az ő igazságában bizakodik, nem lesz
elvetve.
Csakis azok, kik
őt és munkáját tudva és akarva vetik meg, már annak bár
teljes és tiszta tudatára ébredtek azok, a második halál veszélyében
vannak (Zsid. 6:4-8, 10:26-31.)
|
|
A vihar a nyomorúságot jelképezi az Úr Napjának
ideje alatt.

  
|
De még máskép is van képlegesen
magyarázva Istennek eme napja. Az
apostol mutatja (Zsid. 12:26-29), hogy a Sinai hegyen kötött szövetségi
törvény előképe amaz Uj szövetségnek, mely a világgal a
Millenniumi kor kezdetén köttetik, vagyis Krisztus királyságának a
hatalmakor.
Azt mondja,
hogy Isten, kinek szava akkor megrázkódtatta a szószerinti földet,
most pedig hirdeti, azt mondván :
Még egyszer utoljára én megmozditom nemcsak a földet, hanem
az eget is.
Ezt megmagyarázva
az apostol, még hozzá teszi : “Hogy
pedig ezt mondja : Még egyszer (végleg,
azaz utoljára) jelenti az álhatatlan dolognak, tudnillik a
teremtetteknek (hamisaknak,
nem az igazságon épült dolgok) elvételeket, hogy megmaradjanak,
amelyek állhatatosak (csakis
igazságos dolgok).
Annakokáért
a mozdithatatlan országot felvévén, tartsuk meg a kegyelmet, melynek
általa ugy szolgáljunk Istennek, hogy neki kedvesek is legyünk, félelemmel
és tisztelettel. Mert (mint
irva vagyon) a mi Istenünk megemésztő
tüz.”
A mint l | |