15. Fejezet
Jehova Napja

Krisztus Jehova Vezér-Örnagya lesz.

     Nem is csodálkozhatunk hát a fölött, hogy oly nagy mérvü felfordulás, melynél oly sok változásra van szükség, szomoruságot is hoz magával. Bár kisebb lázadások is mindenkor szomorusággal jártak és ez mivel sokkalta nagyobb lesz, mint bármely megelőző lázadás, mert “az leend a nyomoruságnak ideje, melyhez hasonló nem volt attól fogva, hogy a nép kezdett lenni”.  De még ezután is nem lészen.  (Dán. 12:1, Máté 24:21, 22.)

     “Jehova napjának” neveztetik, mert Krisztus, mint Jehova helyettese, helytartója királyi hatalomban és fényben lesz jelen ezen háboruság napján, az összes ügyeket nem mint a béke fejedelme, ki mindeneket megáld hanem mint Jehova hadvezére fogja vezetni, ki mindeneket leigáz. A hamis s tökéletlen tévtanok  [327] összeomlásával kapcsolatban fel fog lobogni majd az uj király zászlaja, mig végül ő mindenek által el lesz ismerve, mint királyok királya. 

     Ä próféták tehát Jehova munkájának tüntetik fel Kr. uralmának a felálli tását :” “Adom neked a pogányokat örökségül és a földnek határát neked birodalmul”. (Zsolt. 2:8). “Azon királyoknak idejében támaszt a mennyei Isten birodalmat” (Dan. 2:44.)  

     “A régi idejü (az örökkévaló) leüle, egy embernek fia jő vlaa, és eleibe vivék őtet és adta néki hatalmat és dicsőséget és országot és minden népek és nemzetek és nyelvek neki szolgálnak”. (Dan.7:9, 13, 14, 22, 27). 

     Ehhez jön még Pálnak a kijelentése, hogy mikor Krisztus elérte uralkodásának a célját — “akkor maga a Fiu és annak alávettetik (az Atya alá), a ki neki mindeneket birodalma alá adott”.  (I. Kor. 15:28.)

Isten bizonyos törvényeket létesitett amelyekkel Ő öszhangba dolgozik.

     Istennek jóakaró tanácsát az emberiség, kevés kivétellel, álhatatosan elvetette, ő viszont a maga részéről megengedte, hogy az emberiség a saját utján haladjon, megengedte, hogy az ő szivükből kivessék az ő tanácsát. Róm. 1:28 Ezek után Isten Ábrohámot s magvát vette különös gondozásba, kik hittek benne s vágyakoztak őt szolgálni. 

     Mint nép szivbeli keménységük s Isten iránti kétszinüségük nemcsak természetszerüleg tartották őket vissza Messiás elfogadásától, hanem ép oly természetszerüleg belesodorták őket nagy viszályokba, mely nemzeti létük elvesztését hozta magával.

A „nyomorúság ideje“ az igazságtalan-
ságnak természetes fejleménye lesz.

     Ha az emberek figyelembe vették volna Urunk tanitásait, akkor ezen tanitások messze menő befolyást gyakoroltak volna reájuk.  De mint mindig akaratos, a Szentirás tanitásaiból csak kevés hasznot huztak, azért ezen hanyagságuk következtében következik majd az Ur napjának nyomorusága reájuk.  Tehát ujra is talán csak azt mondhatnók, hogy az Isten haragja idézi fel e nyomoruságok napját, a mennyiben ezen nyomoruság Isten tanácsainak semmibe vevése következtében száll az emberekre. 

     Mindazonáltal ezen háboruságok más szempontból tekintve, csak a bünnek természetes következményei, melyeket Isten előre látott és melyekről az ő tanácsát, amennyiben azt megfogadták volna, őket meg is mentette volna.

A világ figyelmen kivül hagyta Isten tanácsát.

A „fösvénység szava“ --- Szerezz annyit amennyit csak tudsz ...

      Csak kevesen figyelték meg akár az egyik, akár a másik üzenetet.  Csak egy kicsiny sereg áldozta fel magát, és a mi a világot illeti, ugy ez kérkedik ugyan ama jelszóval, hogy “becsületesség a legjobb irányelv”, de általában ezt az elvet sohasem követi.  Inkább a fösvenység szavára hallgat : szerezz annyi vagyont tiszteletet és hatalmat, a mennyit csak tudsz.  Hogy mily módon szerzed, az nem határoz, és az sem aggasszon téged, hogy a te nyereséged által ki veszit. 

     Egy szóval az Ur ezen napjának a háboruságai nem jönnének és nem jöhetnének, ha az emberiség Isten törvényeinek az alaptételeit csak kevés is betartotta volna, mely törvény röviden összefoglalva igy hangzik : Szeresd a te Uradat [329] Istenedet teljes szivedből, szeresd felebarátodat, mint ten magadat.”  (Máté 22: 37-39).

     És mert az elromlott testi elme ellenkezik Isten eme törvényeivel és ennek természetes következményeképpen a nyomoruság fog jönni reájuk, a mint az aratás a vetés után.

Az ember önző, kő-szive egy hús szivvé fog változni.

     Ez volt a dolgok folyása a világ minden korszakában és igy is fog az maradni mindaddig, mig a Messiásnak vas uralmának ereje által, nem hatalom, sem kapzsiság, hanem a szeretet fogja eldönteni mi a helyes, és az fogja azt végre hajtani mindaddig, mig mindenkinek meg lesz adva az alkalom, hogy az igazság és szeretet uralmának az előnyeit az önzéssel szemben megismerje, mig az embernek önző és megkövesült szive az igazság napfényének a sugarai alatt ismét azzá lesz, a minek Isten valaha elnevezte : “nagyon jóvá” egy hus szivvé  (Ezék. 36:26).

Hogyan változott át az Istenhez hasonló szeretet önzésre?

A fenntartás az élet fő céljává és érdekévé lett.

     Mikor elitélt szüleink a paradicsomból kivonultak és megkezdték az élet harcát, és arra törekedtek, hogy életük határát lehetőleg meghosszabbitsák, akkor mindjárt találkoztak tövisekkel, bogáncsokal és terméketlen földdel és az ezekkel való küzdelem idézte elé a fáradtságot és verejtéket, a hogy azt az Ur előre megjövendőlte volt. 

     Fokonkint a szellemi és erkölcsi tulajdonságok is a gyakorlat hiján el [330] korcsosultak, mig az alacsony tulajdonságok azoknak folytonos gyakorlata következtében teljesen kifejlődésükre jutottak.  Az önfentartás volt az életnek főcélja, és az ennek érdekében elhasznált munkaerő lett azon mérték, mely szerint a többi érdekeket is megbecsülték és eképen a gazdagság lett az embernek ura.

      Csodálkozhatunk-e azon, hogy az emberek ily körülmények között önzők, irigyek és kapzsiak lettek és hogy mindenki a legtöbb után törekedett ?  Először arra, a mi az életre és élvezetekre, mely mind a gazdagság által érhető el ? Csak a természetes hajlam az, melyet a Sátán saját javára használt ki.

A tudatlanság és babonaság fátyola most felemelve van.

Gazdagság sok gonoszt hoz és kevés áldást.

     De a mint közeledik azon idő, melyben a Jehova eltökélte magát, hogy a világot a Messiás által megáldja, mindinkább fellebbent a tudatlanság és a babona fátyola az ujonnan feltalált segédeszközök és találmányok révén, mivel kapcsolatban a földi uralkodók hatalma mindinkáb gyengült, mig a nép fokról-fokra emelkedett, a világ gazdagsága már nincs kizárólag a királyok kezében, hanem főképpen a nép között.

Ahogy az emberek az oktató lehetőségekkel élnek és ezeket felhasználják, gondolkodni kezdenek saját magukért.

     Kétségkivül—igen sokan őszintén azt hiszik, hogy a gazdagságimádók ellentmondó érdekei (az egyik oldalon ők, a másikon a gazdagok) egész könnyen és igazságosan kiegyenlithetők, azt hiszik, hogy ha ők gazdagok volnának, akkor jóltevők és örömest készek volnának arra, hogy embertársaikat, mint önmagukat szeressék.  

     De ők is csak saját magukat ámitják, mert a jelenlegi álapotukban csak igen kevesen vannak eltelve ezen érzelemtől, és a ki a kis dolgokban nem hü (ezen világi javak használátában) azok nagy dolgoknál—ha gazdagok volnának, sem volnának hüek.  Mit valóban a körülmények is bizonyitanak, mert hisz a gazdagok közül azok a legkeményebb szivüek, azok a legönzőbbek, kik az élet alacsony sorából hirtelen jutottak gazdagságukhoz.

Korházak

Könyvtár

     Ezen intézmények rendesen csak a gazdagok könyörületességének köszönik létüket és oly intézmények, melyet sikeresen müködésbe hozni a szegény osztálynak sem ideje, sem kellő képessége, sem pedig érdeklődése nincs.

Egy növekedő ellenkezés létezett a gazdagság és a munka között.

Tőke Munka ellenébe

A tudás és szabadság nővekedése elégedetlenséget hoz.

     Igy a gazdagok mindinkább a hatóságok köré gyülekeznek, mig a napibérükért dolgozó munkásosztály agyában megfogamzik azon gondolat, hogy a hatóságok és törvények csakis a gazdagok segitésére és a szegények elnyomására szolgálnak, ami őket egyenesen a communizmus (vagyonközösség) és anarkizmus karjaiba vetik, mert ettől várják érdekeiknek megvédését.  De ők elfelejtik azt, hogy a legrosszabb hatóság is, bármily költséggel járjon is az, még mindig jobb, mint semilyen.

     A Szentirás sok helyen mutatja, hogy ez lesz jelleme ama nyomoruságnak, melyek alatt a jelenlegi állami és társadalmi és vallási rendszerek el fognak pusztulni, hogy az emberiséget szellemi, erkölcsi és testi tökéletlensége miatt erre fogja vezetni a növekedő tudomány és a nagyob szabadság.  Megfelelő alkalommal hivatkozni is fogunk a Szentirás ezen helyeire, most azonban csak egy kis töredékére fordithatjuk figyelmünket. Egyenlőre ez is elég lesz.

      A Jelenések könyve oly jövendőléseket is tartalmaz, a melyek akkor lettek beirva, a mikor a betüszerinti Babylon már rég romokban hevert és igy természetesen csakis e képleges Babylonra értendők.  És ha mégis a próféták szavainak nagy hasonlatossága mutatja, hogy azon szavak kétségkivül a betüszerinti Babylonhoz voltak cimezve, de ekképpen mégis egy különös értelemben [333] csakis a képleges Babylont illetik. 

     Ezen szélesebb értelmü beteljesedésnél Egyiptom jelképezi a világot ; Babylon a névleges egyházakat, az ugynevezett “keresatyénséget” ; mig, a mint azt már kimutattuk, Izrael képezte az egész világot megigazult állapotában, a milyen csak lesz, “királyi papsága szent Levitai, hivő és istenimádó népével, kik mind az engesztelő áldozat révén igazultak meg és hozattak az Istennel való megbékülés állapotába. 

     Izraelnek lettek igérve ez áldások, Egyiptomnak a csapások, az erős Babylonnak pedig egy csodálatos, teljes és örökkétartó bukás”, valamint egy malomkő a tengerbe vetetik”, (Jel. 18:21) hogy soha többé fel ne emelkedjék, hanem fogva tartatik az  örök gyülöletében.

     Kincseket gyüjtöttök magatoknak az utolsó napra.  Ime a munkásoknak bérek, kik a ti tartományaitokat megaratták, melyet csalárdsággal megtartottak, kiált ; és azoknak kiáltások, a kik arattak, a seregek urának fülébe bément”. (Jak. 5:1-4). 

     Még hozzá teszi, hogy ezen osztály hozzá volt szokva a fényüzéshez, mely fényüzést javarészt mások rovásán nyerték el, kik közül voltak igazak is és ezekből, mert nem fejtettek ki ellentállást, még az életet is kipréselték.  Majd arra inti az apostol az ő testvéreit, hogy bármi is történjék velük, ők csak türjenek és várják meg szabaditásukat az Ur által.

     A dolgok éppen ez a helyzete fejlődik ki most óriási léptekkel, és a világon azok, a kik ébredeznek, “az embereknek szivök elámulnak a félelem és azoknak várások [334] miatt, melyek a föld kerekségére következnek”.

       Mindenki tudja, hogy a mi időnk irányzata csakis alacsony bérre van terelve, kivéve, ha az árak munkásegyesülések vagy bérharc által mesterségesen fölemeltetnek ; és a tömegek jelenlegi hangulata után itélve, mindenki láthatja, hogy csakis rövid időnek a kérdése lesz az, hogy mikor lesz elérve a türhetésnek legalsóbb pontja, mely után biztosan bekövetkezik a lázadás, a zendülés.  

    Ez ismét bukást és pénzügyi zavarokat fog okozni, mert manapság minden nagyobb üzlet főképpen hitel által van vezetve.  Mindezeknek természetes következménye az lesz, hogy százezrek, kik mindennapi kenyerükért béreikre vannak utalva, elesnek a munkától és betöltik a világot kóborlókkal és oly emberekkel, kiknek insége kigunyolja a törvényt. 

     És olyan lesz a világ sorsa, mint azt a próféta leirta, (Ezek. 7:10—19)  hogy a vevő nem fog örülni, sem az eladó szomorkodni, mert a harag jött  minden ő sokaságira és birtokuk biztonságban nem lesz.  Akkor minden kéz gyenge és tehetetlen lesz arra, hogy a nyomoruságot megszüntessék.  Az utcára fogják dobni az ezüstöt és aranyat.  Sem ezüstök, sem aranyuk nem lesz képes megmenteni őket az Isten haragjának napján.

Jeruzsálem pusztitása – Kr.u. 70. Egy kép a keresztyénségre bekövetkezendő nyomorúságról

     Ekkor majd mindenki tisztán fogja látni, hogy miért kellett és voltak az Ur boszuállásának napjára vonatkozó jövendőlések többé-kevésbbé közvetlen Izraelnek vagy Jeruzsálemnek szánva, bár az összefüggés nyiltan  kimutatja, hogy a teljes beteljesülés alkalmával az egész emberiség benn lesz foglalva.

A baj minden osztályt belekever.

1917 Márciusában Oroszország Cárja 2. Nicolai lemond tronusáról.

1917 Novemberben a bolsévik forradalom

1989, November 10-én, a Berlini Fal, a kommunista elnyomás szimboluma, leesett.

1989, December 25-én, a kommunista diktátor Nicolae Ceausescu kivégzése.

Minden Osztály Meg Lesz Büntetve

     Vegyünk egy másik prófétai bizonyitványt  (Sof. 1:7-9, 14-18) .  “Az Ur elkészitette az áldozatot, és elrendelte az ő hivatalos vendégit.  (Hasonlitsd össze Jelenések 19:17) és lészen az Ur áldozatjának napján, meglátogatom a fejedelmeket és a király fiait és mind azokat, kik idegen öltözetben öltöztek. 

     És meglátogatom mindazokat is, a ki tombol a más ember házának küszöbén az napon, és a kik megtöltik az ő uraiknak házukat erővel és csalárdsággal gyüjtött gazságokkal.  

     (Ez mutatja, hogy ezen háboruságok idejében nemcsak a gazdagság és hatalom fog megszünni, hanem, hogy még azok is, kik ez időben, mint mennyei dolgok eszközei szerepeltek, a jelenlegi rendszerek összetörésénél bőségesen lesznek megbüntetve hasonlóan igazságtalan cselekményeikért, mert a jövendő háboruságok erőt vesznek minden osztályokon, és nyomort hoznak az egész emberiségre.)

“Közel vagyon az Urnak nagy napja, közel vagyon, mondom és igen siet. Az Ur napjának szava keserves, kiált azon a napon az erős férfiu. 

“Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomoruságnak a napja, háboruságnak és pusztulásnak a napja, sötétségnek és homályosságnak a napja (bizonytalanság ugy a jelen, mint a jövendőbeli viszontagságokat illetőleg) ködnek és felhőnek a napja.

“Trombitáknak és kiáltásoknak a napja, az erős városok ellen és magas tornyok ellen. (A 7-ik képleges trombita harsogni fog a viszontagságok egész napján, ezt különben Isten trombitájának is nevezik, mert szoros összefüggésben áll Jehova ezen napjának fejleményeivel), a magas tornyok itt az elbizakodott hatóságok nagyszájaskodásai és ellentmondásait [336] jelképezik). 

“És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, csoportokban verődve össze és nem tudják mily iránt vegyenek, mert az Ur ellen vétkeztek.  És kiömöl az ő vérük, mint a por és az ő testük lészen, mint ganéj. 

“Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadithatja mge őket az Ur haragjának napján, (bár azelőtt a gazdagság minden kényelmet és fényüzést szerezhetett) mert az ő busulásának tüze emérszti meg az egész földet és hirtelenséggel való véget vet e földnek minden lakosaiban (a gazdagokban)”. 

     Ezen megsemmisülés igen sok gazdagot kétségkivül csak ugy fog érni, hogy megszünnek gazdagok lenni, bár mindegyik osztály közül igen sok élet is veszendőbe fog menni.

     Ugyanez a próféta vonatkozik ismét ezen tüzre, mikor ezt mondja : “annak okáért várjatok engem mind a napig, ezt mondja az Ur, melyen felkelek a prédálásra :  Mert az én végzésem ez, hogy egybegyüjtsem a népeket, hogy egybegyüjtsem az országokat, hogy kiöntsem azokra az én haragomat, az én haragomnak teljes busulását.  

     (A nemzetközi népmozgalom, a néptömegek egyesülése közös célok érdekében és a jelen hatalommal való közös ellentállás érdekében mindinkább nagyobbodik, ennek mintájára a birodalmak is saját biztonságuk céljából egyesülni fognak, ugy, hogy a háboruságok egyszerre fogják elérni az összes birodalmakat és ezek mind egyszerre fognak elbukni.)  

Isten buzgalmának tüze jelképes, és nem egy betűszerinti tüz.

     “Mert az én haragomnak tüze miatt emésztetik meg az egész fold”. 

     “Mindazonáltal akkor (t. i. e birodalmak bukása után a mostani szocialis intézkedések megszüntekor) változtatom a népeknek ajakokat tisztává, hogy mindenek segitségül hivják az Urnak nevét, hogy szolgáljanak neki egyenlő akarattal”. (Sof. 3:8, 9).

     Hogy ez nem betüszerinti tüz, mint azt némelyek hiszik, az kiviláglik abból, hogy még e “tüz” után is maradnak meg emeberek, “népek”, kik meg lesznek áldva. 

     Hogy ezen felmaradó emberek nem szentek, (a hogy azt némelyek gondolják) bizonysága az, hogy azoknak ajakukat át kell változtatni, hogy az urnak szolgálhassanak, holott a szentek ajkai már most meg vannak változtatva és már most is szolgálják az Urat. *

Más jelképek a Szent Irásban.

*  Ezt csak azért emlitjük fel, hogy bebizonyitsuk azon tanok helytelenségét miszerint ez a tüz, tényleges betüszerinti tüz volna, és hogy ezért a föld tényleg elolvadna.   A kik tényleges tüzet hirdetnek, azt is állitják, hogy itt az emlitett “népek” (az emberek) azok a szentek, kik miután a föld már elolvadt és ismét lehült, vissza fognak térni a földre, házakat épitenek, szőlőket müvelnek s élvezik azok gyümölcsit stb.  Ők a mostani létet csak tanulásnak, csak örökségre való előkészületnek képzelik, elfelejtik azonban azt, hogy ez az örökség, az ezer vagy több évig tartó levegő-tapasztalat után teljesen elveszne —a saját tanaik szerint.  Ez nehéz egy tévedés, mely csak onnan származik, hogy Jézus az apostolok és a próféták homályos beszédeit, példabeszédeit, képleeit és képeit szószerint akarták értelmezni.  Ugyanezen a tévedésben tovább haladva, ők még azt is állitják, hogy  ezen tüz után nem lesz se hegy, se tenger, mert nem látják, hogy ezek is, valamint a tüz is csak képlet.

Hegyek = Országok

     És ha a tüz jelképéhez még a ként gondoljuk, akkor ez csak megerősiti a pusztulás fogalmát, mert semmi sem öldöklőbb minden életre egyformán, mint a kéngőz.  Ezzel a gondolattal elménkben, [338] ha Péter apostol jelképi jövendőlésére forditunk ezen haragnapot, illetőleg azt találjuk, hogy teljes összhangban van a próféták előbbi bizonyitásaikkal.

Péter jelképes proféciája.

     Az a tény, hogy a vizözönnél a viz tényleges viz volt, igen sokat arra a föltevésre kényszeritett, hogy a jövendőbeli tüz is tényleges tüz kell, hogy legyen, de ez semmiesetre sem helyes következtetés.  Istnnek háza egyszer tényleges kövekből volt felépitve, de ez még nem akadályoza meg azt a tényt, hogy az Egyház, mely az igaz templom egy szellemi  (lelki épület, egy szent templom épül fel), nem pedig földi anyagból. 

     Noé bárkája is szintén tényleges volt és mégis Krisztust jelképezte és a benne rejlő erőt, melylyel az emberi társadalmat vissza fogja helyezni és rendezni.

A jelképes mennyek és a föld a nagy nyomorúságban elmúlni fognak.

“… a föld pedig mindörökké megmarad.” Prédikátor 1:4

Malakiás Próféta jelképei

“Eljön pedig, mint a lopó éjszakán  (észrevétlenül) az Urnak ama napja, melyen az egek nagy csikorgással elmulnak  (a levegőégnek jelenlegi hatalmasságai, kiknek vezére vagy fejedelme a Sátán) az éltető állatok pedig hévség miatt megolvadnak, e föld is (társadalmi rend)  és rajta való alkotványok  (gőg, rangkülömbség, főnemesség, királyi méltóságok) megégnek. 

“Az egek megégvén, elolvadnak és az éltető állatok is hévség miatt megolvadnak, uj eget pedig  (uj szellemi hatalmat—Krisztus királyságát) és uj földet várunk az ő igérete szerint—(egy uj társadalmat uj alapon—a szeretet és igazságosság alapján és nem pedig az elnyomatás hatalmának alapján).  (2. Pet. 3:6, 7, 10-13.)

    Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az apostolok közül némelyek próféták is voltak, mindenek előtt Péter, János és Pál.  És mig ők, mint apostolok Isten eszközei voltak korábbi próféták jövendőléseinek a [339] megmagyarázásában, ők Isten által mint próféták is alkalmaztattak, hogy jövendőbeli dolgokat jövendőljenek, melyek teljesülésük idejében, a hitház népének eledelül fog szolgálni, mely eledel kiosztására Isten a neki tetsző időben alkalmatos szolgát vagy magyarázót küld.  (Hasonlitsd össze Máté 24:45, 46). 

    Mint próféták az apostolok oly dolgokat jegyeztek fel, melyek előttük még nem voltak teljesen érthető, ép ugy, mint volt az O-Testamentum prófétáival  (1. Pét. 1:12, 13),  bár mintkettőjük szavai különös gonddal vezettettek és ezáltal oly gondolat mélzséget nyertek el, a melyről a profétáknak fogalmuk sem volt akkor. 

    Igy az Egyházat a hit háznépét tényleg mindig csak maga az Isten vezette és táplálta bárkilett légyen is az ő szócsöve.  Ennek megismerése csak mindig nagyobbodó bizalomra fog vezetni Isten igéje iránt, bármily tökéletlenek legyenek is némely szóvivői.  

    Malakiás próféta is (4:1) az Ur napjáról hasonló értelemben nyilatkozik.  Ezeket mondja:  “Mert ime eljő a nap, mint az égő kemence és megemésztetnek minden kevély és minden álnokságok cselekvői, mint pozdorja, és megégeti őket a jövendő nap annyira, hogy sem gyökerek, sem ágak ne amradjon.”  

    A gőg és mindama okozatok, melyekből ujra is nagyravágyás vagy elnyomatás származhatna, teljesen fel lesznek emésztve az Ur napjának nyomoruságaiban és az ezt követő febyelem a Millenniuim korban, mely fegyelemnek utolsója a Jelenések 20. 9. versében le van irva.

Gőg és elnyomatás teljesen fel lesznek emésztve.

     De mig a büszkeség vagy dölyf teljesen ki lesz gyomlálva és az istentelenek vagy gőgösek teljesen meg lesznek semmisitve, ebből még mindig nem köevtkezik az, hogy ezeknek javulására ne lenne remény. 

    Hála Istennek nem, mert mig égni fog Isten haragjának jogos tüze, a biró alkalmat fog adni arra, hogy nemelyek ki lesznek szabaditva a megemésztő tüzből (Jud. 23.) és csakis azok fognak gőgjükkel együtt tönkre menni, kik e segélyt nem fogadják el, mert náluk e gőg már jellemük kifolyása és ők vonakodnak megjavulni.

    És kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napjat ?  És kicsoda maradhat meg (állja meg a próbát)  az ő megjelenésekor ? 

    Mert ő olyan, mint a tisztitótüz . . . Miképpen ül az ezüstnek tisztitója, ugy megtisztitja a Lévi fiait  (a hivőknek jelképe, kik közül a kriályi papság a legfőbb) és megfrisseli őket, mint az aranyat és ezüstöt és az urnak áldoznak, igazságnak áldozatával”.

Jelképes tüz minden tévedést teljesen megsemmisitteni fog.

Arany, Ezüst és értékes Kövek az isteni Igazságot jelképezik és a megfelelő jellemet.

    Azután ő kijelenti, hogy csakis azokra vonatkozik, kik hitüket az egyedüli elfogadható alapra, Jézus Krisztusra épitették.  

    Ezeket mondja :  “Hogy ha valaki épit e fundamentumra aranyat, ezüstöt, drágaköveket  (Isteni igazságok és azon értékü jellemek)  fát, szénát, pozdorját  (átvett tévtanok és azon értékü jellem) mindeneknek munkája nyilván lészen, mert a nap megmutatja, mert a tüz által megjelentetik s mindeneknek munkája minémü légyen tüz megpróbálja  (2. Pet. 1:5-11) “még a legelfogultabb is el fogja ismerni, hogy azon tüz, mely kipróbálja a lelki dolgokat, nem lehet tényleges tüz, ellenben, hogy a tüz nagyon is találós jelkép arra, hogy az állapotok teljes elpusztitását jelezze, mely állapotok itt mint fa, pozdorja és széna szerepel. 

    Ez a tüz képtelen arra, hogy a hitnek és jelemnek igaz épületét megsemmisitse, mely arany, ezüst és drágaköveken épül fel, mely Krisztus váltságdij áldozatának szikláján alapszik.

     [341] Az apostol ezt is megmagyarázza, mondván :  “Ha megmarad valakinek a munkája, a mit erre  (Krisztusra) épitett, akkor el is fogja nyerni a jutalmat”.  (Jutalma azonos arányban lesz az épités alkalmával tanusitott hüségével, ha az igaz jellem kifejlődéséhez használja az igazságot—ha magára veszi Istennek teljes fegyverét.) 

    “De a kinek munkája megég, kárt vall”  (hütlensége miatt el fogja vesziteni a jutalmat), de maga megtartatik, de ugy mint tüz által—megperzseltetik.  A ki Krisztus váltságdijának sziklaalapjára épitett, az biztos, mert senki, a ki az ő igazságában bizakodik, nem lesz elvetve. 

    Csakis azok, kik őt és munkáját tudva és akarva vetik meg, már annak bár teljes és tiszta tudatára ébredtek azok, a második halál veszélyében vannak  (Zsid. 6:4-8, 10:26-31.)

A vihar a nyomorúságot jelképezi az Úr Napjának ideje alatt.

    Azt mondja, hogy Isten, kinek szava akkor megrázkódtatta a szószerinti földet, most pedig hirdeti, azt mondván :  Még egyszer utoljára én megmozditom nemcsak a földet, hanem az eget is. 

    Ezt megmagyarázva az apostol, még hozzá teszi :  “Hogy pedig ezt mondja : Még egyszer  (végleg, azaz utoljára) jelenti az álhatatlan dolognak, tudnillik a teremtetteknek  (hamisaknak, nem az igazságon épült dolgok) elvételeket, hogy megmaradjanak, amelyek állhatatosak  (csakis igazságos dolgok).

    Annakokáért a mozdithatatlan országot felvévén, tartsuk meg a kegyelmet, melynek általa ugy szolgáljunk Istennek, hogy neki kedvesek is legyünk, félelemmel és tisztelettel.  Mert (mint irva vagyon) a mi Istenünk megemésztő tüz.”

     A mint l