Nyolcadik Fejezet 

Az Itélet Napja 

“Mert az Atya nem itél senkit, hanem a teljes itéletet a Fiunak adta.” (Csel. 17:31; I. Ján. 2:1; Ján. 5:22.)

     A leginkább fenntartott vélemény az, hogy Krisztus le fog jönni a földer, egy nagy fehér trónra ülve, maga elé fogja idézni egymásután a szenteket és bünösöket, hogy nagy természeti jelenségek—földrengés, siroknak megnyilása, szkiklák meghasadása és hegyeknek leomlása között, megitélje őket; s hogy a reszkető bünös elő fog hozatni az örök kin mélyéből az ő büneiknek isméti meghallására, és azután ismét visszatérnek egy örök és könyörtelen helyzetbe; a szentek pedig az égből le fognak hozatni, hogy szemtanui legyenek az elitéltek nyomoruságának s kétségbeesésének, s hogy a saját személyükre vonatkozó határozatot ismét meghallják és azután ismét visszatérnek a mennybe. 

     Ez elterjedt vélemény szerint mindenki elveszi a büntetést és jutalmat halálakor; és ezen  (149) itélet, mely megkülönböztetésül az általános itéletnek nevzetetik, az előbb emlitett itéletnek csupán egy ismétlése, de egy megfoghatatlan célra, mivel ők azt állitják, hogy a halálkor egy végső és megváltoztathatatlan határozat hozatott.

     Ezen szónoklat az itéletnapról és annak munkájáról egy a részletekre is kiterjedő értekezletet képezett, mely ugy tüntette fel a dolgot, hogy az egész dolog a szó teljes értelmében, egy nap alatt fog teljesen végbe menni.

A juhokról és kecskékről szoló példabeszéd

    Egy példa vagy hasonlat sohasem képezi a valódi előadást, az csak egy magyarázat és arra szolgál, hogy a gondolatot vagy eszmét, melyre vonatkozik, érthetővé és megfoghatóvá tegye. Ha ezen példabeszédet az itéletnek mikénti vezetéséről a szó teljes értelmében vesszük, akkor magában értetődik, hogy ugy a mint olvassuk, tényleg juhokra és kecskékre, de nem az emberiségre vonatkozik. 

    De nézzünk most egy a Bibliával és a józan ésszel jobban megegyező nézetet az Isten által rendelt nagy Itélet Napnak munkájáról és eredményéről, mely meglehetősen a Szentirati következmények, példabeszédek és képletekkel kell hogy, és meg is egyezik.

Egy “nap” jelképezhet egy időszakot.

     Továbbá olvasunk a “kisértésnek napjáról a pusztában”, mely 40 évig tartott (Zsid. 3:8-9.); aztán “az idvességnek napja”, mely az egész Evangyeliumi kor (2. Kor. 6:2); és a “nyomoruság napja”, a “bosszuállás napja”, a “harag napja” és a “háboruság napja”—ezek mind olyan kifejezések, a mely a Zsidó korszak végén beállt 40 évi időszakra és egy hozzá hasonló, az Evangyéliumi korszak végén bekövetkezendő időszakra vonatkozik. 

    Aztán még olvasunk a “Krisztus napjáról,” az “itélet napról” és az “ő napjáról”—ezek mind alkalmazhatók a Milleniumi korszakra, melyben a Messiás fog uralkodni kormányozni és itélni fogja a világot izazságban, adva annak próba időt, valamint kihirdeti az itéletet is. Ezen időről vagyon irva: 

    “Mivelhogy rendelt egy napot, melyen igazán megitéli e földnek kerekségét, . . . Kit az ő idejében megmutat ama boldog és egyedül Hatalmas, a Királyoknak Királya és az Uraknak Ura. (Csel. 17:31; I Tim. 6:15.) 

    Miért is, a ki azt gondolja, miszerint ez az itélet nap egy tizenkét vagy huszonnégy ‘orás nap lesz, mig hasonló esetekben ezen nap szónak bővebb értelmét elismeri, az minden felfogás, és helyes bizonyiték, vagy megvizsgálás nélkül a hagyományok befolyása által feltett véleményen alapszik.

    Az első nagy itélet (tárgyalás és itélet) kezdetben édenben volt, mikor is az egész emberiség ádámban képviselve állott Isten előtt próbán. Annak a próbának az eredményére a határozat volt—Bünös, engedetlen, az életre érdemtelen; és a kiszabott büntetés volt halál—“Haldokolva fogsz meghalni.” (1. Móz. 2:17.) 

    És igy ádámban mindnyájan meghalnak. Azon édenben történt próba idő volt a világ első itélet napja, és a Birónak (Jehovának) határozata azóta mindvégig végrehajtatik.

A halál olyan mint az alvás. A feltámadás mint az ébredés.

“Lázár, jőjj ki!”

     “Mert nyilván vagyon az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlenségek és hamisságok ellen.” 

    A mit minden temetési menetnél láthatunk, és a minek minden sirhely bizonysága. érezzük azt minden fájdalomnál és szenvedésnél, mely bennünket ér—mely mind az első próbának és itéletnek—Isten igazságos itéletének az eredménye, érezzük, hogy mi az életre és az áldásokra, melyek az embernek eredetileg feltétetett, hogy ha engedelmes és az Isteni hasonlatosságban meg marad, érdemetlenek vagyunk. 

    De az emberiség ezen első próbának az itéletétől az egy áldozat által, melyet a nagy Megváltó mindenkiért hozott, megvbáltatott. Mivel mindnyájan meg vannak váltva a sirból, és a halál itéletétől—megsemmisüléstől—igy ezzel a megváltással szemben tovább immár nem tekinthetők a szó teljes értelmében vett oly halálnak, mely örökké tart, hanem inkább csak mint egy ideiglenes álomnak; mert a Millennium reggelén mind fel fog ébresztetni az élet-adó (152) által, a ki mindnyáját megváltotta. 

    Még csak az Egyház, a Krisztusban hivők vannak némi értelemben felmentve vagy megszabadulva az eredeti itélet és büntetés alól; és ezeknek is a megszabadulások még nem tényleges csakis hit által van ugy számitva. “Mert reménység által tartattunk meg.” 

    A mi tényleges szabadulásunk ezen halál büntetéstől, (mely ádámban jött reánk, és a Krisztusban való bemenetel által megszabadultunk) teljesen nem lesz tapasztalható a feltámadás reggeleig, midőn a Megváltó hasonlatosságában felserkentve megelégittetnek. 

    Habár tény az, hogy mi, kik Isten kegyes tervének ismeretéhez jutván Krisztusban, “kimenekedvén a romlottságból, mely (még mindig) a világon vagyon,” távol áll tőlünk azt bizonyitani, hogy mások részére ne volna jövő remény arra, hogy megszabadulhatnak, mert a mi megszabadulásunk épen az ellenkezőjét bizonyitja ennek; mi Isten teremtményének első zsengéjek vagyunk. (Jak. 1:18.) Ádám halálából a Krisztusbani életre való szabadulásunk, csak egy elő-ize mindazok szabadulásának, kik a rothadandóság szolgaságából—a halálból szabadulni akarnak az élet ama szabadságára, mely mindazoknak valóbn meg lesz, kiket Isten, mint fiait elismer. 

    Mindnyájan, akik akarnak, megarra, hogy Isten milyen külömbségütermészetet készitett a fiai részére a különféle lény-fokozatokban. Az Evangyéliumi korszak csak azoknak életre és halálra való próbaidő, kik az Isteni termeészetre vannak meg hiva.

     Az első itéletben hozott határozatát Isten nem tekinti igazságtalannak, de hogy gondoskodott egy kiváltásról az első itéletnek büntetése alól ezt azért tette, hogy az egész emberiségnek egy kedvezőbb állapotok alatt, mikor a bünnel és annak következményeivel való tapasztalatot megszerezték, egy másik itéletet (próbát) adhasson. Isten eredeti szándékából, melyet e világ kezdete előtt elhatározott volt, egy jottát sem változtatott meg. 

     Sőt világosan azt mondja nekünk, hogy ő sohasem változik meg, és semmi esetre nem hagyja büntetlenül a vétkest. ő követlni fogja azt a teljes birságot, melyet ő igazságosan kihirdetett, és a teljes birság megfizettetett vagy helyettesittetett a Megváltó által, kiről az Isten maga gondoskodott—a Jézus Krisztusról, ki “Isten kegyelméből megkóstolta a halált minden emberekért.” 

     Miután a mi Urunk saját élete árán megvásárolta ádámot és az ő leszármazottjait, törvényesen és igazságosan adhat egy uj ajánlatot mindenkinek az életre. és ezen mindenkinek leendő ajánlat neveztetik az Uj-Szövetségnek, mely a Jézus Krisztus halálával lett megpecsételve, megerősitve, vagy hatályossá téve.—Róm. 14:9; Ján. 5:22; Zsid. 10:16,29; 13:20-21.

Jézus jelleme egy igazságos és kegyelmes vizsgálatot garantál.

     Mert az Isten a teljes itélet a Fiunak adta, és teljes hatalom adatott neki mennyen és a föld…on—Ján. 5:22. E szerint a világnak igért próba idejében felmagasztalt és megdicsőült Krisztus, ki ugy szerette a világot, hogy az ő életét adta azért váltságdijul, lesz (154) a Biró, és Jehova maga, a ki őt erre a hivatalra és bizonyos célra rendelte. Mivel theát ilyenek a Szentirás nyilatkozatai, nincs mitől félnünk, sőt ellenkezőleg, mindnyájunk részéről nagy okunk van örülve nézni ama nagy Itélet nap elibe. 

     A leendő Birónak jelleme elég biztositék arra, hogy az itélet igazságos és könyörületes, valamint mindnyájunk gyengeségeinek a tekintetbe vételével lesz, mindaddig, mig az akarók és engedelmesek vissza nem hozatnak az eredeti tökéletességre, mely az édenben elveszett.

Samson, az Izráel birája

Egyiptomi rabszolgaság

“Kiáltának pedig Izráel fiai az Urhoz, és támaszta az Ur megszabaditót… Othnielt… 

“Es mivelhogy ő rajta az Urnaki lelke vala, megitélé az Izráelt és bosszut álla érte… és megnyugovék a föld negyven esztendeig. (Birák. 3:9-11.) 

     S igy bár a világ hosszu ideje, hogy Sátánnak hatalma és elnyomása alatt van, mégis nemsokára az, ki az ő ártatlan vérével megfizetett a bünért magához fogja venni nagy hatalmát és uralkodni fog, és azokat, kiket annyira szeretett, hogy megváltott, kiszabaditja és igazságosan meg fogja itélni.

    És ezzel a végzettel az összes próféták nyilatkozatai megegyeznek. Mint irva vagyon: “Itéli e világot igazsággal és a népeket felette igazán.” Zsolt. 98:9.

Krisztus uralma az ember oktatása, nevelése és fegyelmezése végett lesz.

Engedetlensége által Ádám lejátszotta az életre való jógot.

     Az első megpróbáltatás eredményei alatt nyert tapasztalat folytán, a második (155) megpróbáltatás sokkal kedvezőbb lesz az emberre. Az elsőtől eltérőleg, a második, oly próba lesz, hol mindenki magáért fogja klállani a próbát és nem másért. Senki sem fog az ádám büne, vagy az átör..klött tökéletlenség miatt meghalni. 

     Azt senki sem fogja mondani, “Az atyák ették meg az egrest, és a fiaknak foguk vásik meg bele,” “hanem minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik meg bele.” A mely le’lek vétkezik, annak kell meghallnia.” (Ezék. 18:4; Jer. 31:29-30.) és a mint van jelenleg az Egyházzal, azonképen lesz akkor a világgal, hogy az ember nem fog megitéltetni ahoz képest a mivel ő nem bir, hanem ahoz képest, a mivel bir. (2. Kor. 8:12.) 

     A Krisztus uralkodása alatt az emberiség fokonként nevelve, tanitva és irányitva lesz mindaddig, mig el nem éri a tökéletességet. és mikor igy eléri a tökéletességet, akkor az Istennel való tökéletes összhang is megkivántatik, és a ki akkor nem felel meg a tökéletes engedelmességnek, kivágattatik, az életre érdemtelennek itéltetik. A bün, mely ádám által az emberiségre halált hozott, csak egy engedetlen cselekedet volt, de azon egy cselkedet által elesett a tökéletességtől.

      Istennek, mivel ádám tökéletesnek volt teremtve, joga volt tökéletes engedelmességet követelnie, és mikor a helyreállitás nagy munkája rajtok végbe megyen, ugyanaz fog megköveteltetni. Senkinek sem lesz megengedve akkor, hogy öroök élettel birjon, ha a tökéletességtől legkevésbbé esik is el, rövidnek lenni a tökéletességben akkor, a teljes világosság és a tökéletes képesség elleni készakarva elkövetett bün lesz.

     Mert ez vagyon irva ama napról: “mert a gyermek száz estendös korában hal meg, és a bünös pedig ha száz esztendős is, megátkoztatik.” (Ézsai. 65:20).*** E szerint legalább száz év kell mindenkinek próbáltatásul, és a ki nem lesz olyan makacs, hogy az előhaladást vissza utasitsa, azonknak próbáltatások folytatódni fog Krisztusnak egész (itélő) napján kereszül, és a tetőpont csakis annak végén lesz elérve.

      Amazok bemennek az örök életre, az utóbbiak pedig a halálba, a megsemmisülésbe (a második halálba), ugyanaz az itélet lesz, mint az első itéletkor, melytől megszabadultnak voltak számitva Krisztus által, ki az ő halálával megfizette a váltságdijat, és megnyerte a jogot, hogy őket megszabadithatta. 

     Ez nekik második haláluk lesz. ő érettek több váltságdij nem adatik, és az ő számukra több szabadulás vagy feltámadás nincsen, az ő vétkek készakarva elkövetett egyéni bün a teljes világosság és alkalmatosság ellen egy legkedvezőbb egyéni próbálás alatt.

A jelenlegi cselekedetek igazságos jutalmukat fogják megkapni.

A jó Samaritánus

     A jelenlegi jó és gonosz cselekedet igazságos jutalmának kárpótlását elnyerendik jelenleg (157) is, és aztán is. 

“Némely embereknek büneik elein kijelennek, előbb az ő büntetéseknél, némelyeket pedig az ő büneik hátul követnek.” (I. Tim. 5:24.) 

     Senki más, mint az Ur kedvelt “kicsiny serege” bir jelenleg annyi világossággal, hogy az utolsó büntetést, a második halált vonhatja magára. E tárgyat a világ jelenlegi felelősségét illetőleg itt csak megkezdjük, s a részleteket a következő megtekintés tárgyává hagyjuk.

És

Fiui Ház

     A két időszak mely alatt ezen két különböző sereg lett meghiva, kipróbálva és kiválasztva, két különböző, itéletnap volt; nem a világnak, hanem csak ezen két különös osztálynak. Azok, kik ezen két különös osztály bármelyikéhez tartozó próbáján sikeresen áthaladtak, nem fognak a világgal jönni az itéletre, hanem mikor a világ fog jönni az itéletre, ők jutalmoknak a birtokába jutnak. ők a világ megáldásában Istennek közegei lesznek, az embereknek az utolsó megpróbálás és itélethez való szükséges oktatás és nevelés megadásában. 

“Avagy nem tudjátok, hody a szenteg megitélik a világot?”—I. Kor. 6:2.

E két osztály megprobáltatása sokkal szigorubb mint a világ megprobáltatása.

     Ennek a két osztálynak a próbáltatása vagy itélete sokkal szigorubb volt, mint a világ próbáltatása lesz az ő itéletnapján: mert ezeknek a Sátánnak, e világ fejedelmének, az ő ámitásai és ravaszságai ellen is kellett állaniok, mig a világ itélet napján Krisztus uralkodni fog, és a Sátán meg lesz kötve, hogy a népet el ne csalhassa. (Jel. 20:3). 

     Ezek az igazságért üldözést szenvedtek, mig az emberek akkor az igazságért jutalmazva lesznek, és csakis a hamisságért lesznek büntetve. Ezeknek utjában botránkozás kövek és tőrök voltak, ellenben, mikor a villág próbára lesz téve, el lesz távolitva. De mivel ezen két különös sereg megpróbálása sokkal szigorubb volt, mint a világé lesz, a jutalom is ahoz megfelelőleg nagyobb és dicsőbb lesz.

     Amaz elámitási befolyások között, mit a Sátán kigondolt, hogy az embereket az igazság felől tudatlanságban tartsa, illetőleg az itéletnap felől, a legnagyobb azon tévedések, melyek a különböző felekezetek és felekezeti énekes könyveibe becsuszott, és a melyet többen felettébb és fontosabbnak tartanak, mint az Isten Igéjét.

Egy dicsőséges és kivánatós nap!

     Ján. 5:28,29, versben e drága igéret a világnak, mely a jövő itélet-próbakor az örök életért lesz, a helytelen forditás által sokakra borzalmas hatással van. A görög forditás szerint azok, kik gonoszt és az Isten ellen cselekedtek, előjönnek az itélet feltámadására (a fegyelem, a büntetés és a tanulás által tökéletességre), nem pedig kárhozatra juthatnak, ha engedelmesek lesznek.