IX. TANULMÁNY.

VÁltsÁgdij És helyreÁllitÁs

     Az apostolok és próféták által előre megmondott helyreállitás kell hogy kövesse a váltságdijat, mint annak igazságos és logikai következményét. Azon intézkedés szerint, melyet Isten a váltságdij készitésével tett, az egész emberiség, hacsak készakarva ellen nem áll a nagy Szabaditó mentő hatalmának, kiell hogy megszabaduljon a “rothadandóságnak rabságából,” a haláltól, mert máskülönben a váltságdij nem volna hasznára az egésznek.

“Mert azért holt meg, és azért támadott fel, elevenedett meg a Krisztus, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.” 

     Vagyis, a mi Urunk halálának és feltámadásár ak nem csupán az volt a célja, hogy az élő emberiséget megáldja, uralkodjon felette és helyreállitsa, hanem hogy adjon neki Isten teljes hatalmat ugy a halottak felett, mint az élők felett, hogy  (160) (161) az ‘ó váltságdijának jótéteményét ugy az egyik, mint a másik részére egyformán biztositsa.*) ‘ó “adta önmagát váltságul (egy megfelelő árt) minden emberekért,” hogy mindnyáját megáldhassa, és hogy minden embernek az életért egy egyéni próbát adhasson.

     Azt állitani, hogy ő mindenkiért adott váltságdijat, és mégis a megváltottaknak csak egy maroknyi részének volna belőle haszna, az észellenes, mert az ilyen állitás vagy azt engedi következtetni, hogy Isten elfogadta a váltságdijat, és akkor igazságtalanul megtagadja a megváltottaknak felmentését, vagy pedig azt, hogy miután az Ur mindenkit megváltott, képtelen volt, vagy nem akarta eredeti jóakaratu szándékát keresztül vinni. 

     Az Isteni tervnek megváltozhatatlansága, nem kev sesbbé az Isteni igazságnak tökéletessége és szeretete az ilyen eszmét teljesen visszautasitja, és bizodalmat nyujt nekünk, hogy az eredeti jóakaró terv, melynek alapja a mindenekért adott váltságdij volt, Istennek a kellő idejében teljesen kereszt ül vitetik, és a hithü hivőknek az ádámi büntetés alóli szabadulásának áldását, és alkalmatosságot fog hozni, hogy az Isten fiainak szabadságaiban és jogaiban, melyet a bün és annak átka előtt élvezett, vissza térjenek.

Előbbi tapasztalat a gonosszal egy nagy elönyt fog jelenteni az uj próbaidő alatt.

     Az embernek első próbálása, mely az először adott áldások elvesztését eredményezte, az engedelmes szivüknek a váltság által, melyet Isten készitett, a tapasztalatnak valóban egy áldásává változott át. De az a tény, hogy az ember meg váltatott az első büntetés alól, még nem biztositék arra, hogy mikor az örök életért egyéni próbára tétetik, nem mulaszthatja el az engedelmességet, mely nélkül senkinek nem engedtetik mg az örökké való élet.

Az Ádámi proba – „Mert amiképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megelevenittetnek.“ 1 Kor.15:22

     Az a büntetés a második halál lesz, melytől nem lesz megváltás, sem szabadulás, mert egy másik váltságdijnak vagy egy további próbának semmi célja többé nincs. A jót és gonoszt mindenki látta és megkóstolta, mindenki szemlélte és tapasztalta a Isten jóságát és szeretetét, mindenkinek meg volt egy teljes tiszta egyéni próba az életért, még pedig a legkedvezőbb állapotok alatt, többet nem lehet kivánni és több nem is adatik.

      Az a próba el fogja dönteni örökre, hogy akár ezer próbáltatás alatt is ki volna szent és igazságos; valamint azt is, hogy ki volna hamis, rossz erkölcsü és tisztátalan.

“A lélek, a mely vétkezik, annak kell meghalni”; 

és a mi akörüllevő helyzetet illeti, az ember állapota és körülményei nem lesz kedvezőbb, mint az első emberé volt édenben, de a nagy különbség a növekedő tudomány lesz. 

     A gonoszszal való tapasztalat ellentétben volt a jó felőli tapasztalattal, mely a jövő korszak próbáltatása alatt mindenkinek növekedni fog, és ez fogja képezni azt az előnyt, melyne’l fogva a második próba eredménye az elsőtől jóval különbözni fog, és az, hogy az Isteni bölcsesség és Szeretet gondoskodott a válotságdijról “mindenekért,” a mi által egy uj próba áldását biztositotta mindenki számára. Kedvezőbb próbát, sem kedvezőbb törvényt vagy állapotokat és körülm, ényeket nem lehet felfogni, sem egy másik váltságdijért vagy további próbáért senkinek nem fog meg engedtetni a Millenniumi korszakon tul.

     Sem azt ne tételezzük fel, mint azt sokan hajlandók feltenni, hogy mindazok, kik müvelt állapotban élnek és látnak, vagy birnak egy Bibliát, hogy ez által az életért egy teljes alkalom v agy próba van nekik. Azt gondoljuk meg, hogy az elesés ádámnak gyermekeit nem egyformán sértette meg.

      Némelyek oly gyengén és elromolva jönnek a világra, hogy e világ istene, a Sátán által igen könnyen elvakithatók és rabságba vezethetők az őket körülvevő bün által, és mindnyájan többé-kevésbbé ezen befolyás alatt vannak annyira, hogy még mikor jót akarnak is tenni, a gonosz jelen van és a körüllevő befolyás által hatalmasabb, és a jó, a mit akarnának tenni, majdnem (164) lehetetlen, mig a gonosz, a mit nem akarnának tenni, szinte elkerülhetetlen.

     Még csak ezen néhány, az Egyház, kik hivatva vannak és előre kipróbáltatnak azon különös célra, hogy a világ megáldásában Istennel együtt müködők legyenek, kik jelenleg tanubizonyságot tesznek, és a világ próbáltatási korszakában pedig kormányozni, itélni és megáldani fogja azokat, kik élvezik a váltságdij jkóléteit vagy vannak próbán az életért. 

     A helyreállitás mindamaz áldásai, melyek a világ részére ama jövő korszak alatt gondoskodva van, ezen néhánynak be van számitva (mit ők hit által vettek el). Ezek bár nem tökéletesek, az Ádám állapotjára nem állittattak vissza ténylegesen, mégis ugy tekintetnek, a mi a különbséget kiegyenliti. A Krisztusba vetett hit által ők tökéleteseknek vannak számitva, és igy visszaállitva a tökéletességre és az Isteni kegyelembe, tovább már nem mint bünösök.

      Tökéletlenségük és elkerülhetetlen gyengeségeik a váltságdij által ki van egyenlitve és nem számittatik nekik, mert a Megváltó tökéletessége által elfedeztetik. Ennélfogva az Egyház próbáltatása a Krisztusbani beszámitás által van olyan méltányos, mint a világé lesz az ő próbaidejében. 

     A világ minden népe az igazság teljes ismeretére lesz hozva, és mihelyt valaki elfogadja annak intézkedéseit és feltételeit, nem fog többé bünösnek tekintetni, hanem mint fiu, kinek a helyreállitás összes áldásai lettek szávna.

     Egy másik különbség ezen két próbáltatás közt még az, hogy a jövő korszakban a mostanihoz hasonlitva a körülmények sokkal kedvezőbbek lesznek, abban a korban a társadalom, közigazgatás stb az igazság iránt sokkal kedvezőbb lesz, a hit és engedelmesség megjutalmaztatik, a gonoszság pedig megbüntettetik; mig jelenleg a világ fejedelme (a Sátán) alatt az Egyház próbáltatása olyan körülmények alatt van, melyek a hit és igazság stb. iránt nagyon kedvezőtlenek. 

     De ez, mint látjuk, az Isteni természetre való megtisztelés és dicsőségnek jutalmában, mely az Egyháznak az örök élet adománya felett lett felajánlva, pótolva van.

     Azonban azt ne feledjük, hogy nem a haldoklásbani fájdalom és szenvedés, hanem a halál—az életnek eloltása—melyben a haldoklás betetőződik, a bünnek büntetése. A szenvedés csak esetleges, és a büntetés sokakra nehezedik kevés, vagy épen semmi szenvedés nélkül is, s továbbá ne feledjük, hogy mikor Ádám eljátszotta az ő életét, ő eljátszotta azt örökre; és az ő leszármazottjai közül egy sem volt képes az ő büneért eleget tenni, vagy az elveszett örökséget visszanyerni. 

     Az egész emberi faj vagy halott vagy haldoklik, és ha ők haláluk előtt nem tudtak eleget tenni az ő büneikért, akkor egész bizonynyal nem tehetik azt, mikor már holtak—és nincsenek létezésben. A bün büntetése nemcsak az volt, hogy meghalni, azzal az előjoggal, hogy azután ismét visszatérhet az életre, az elhangzott büntetésben nem volt semmi jelzés a szabadulásról. (I. Móz. 2:17). 

     A helyreállitás tehát Isten (166) részéről egy ingyen kegyelemnek a cselekedete. és mihelyt a büntetés fel lett véve, vagy csak hogy ki lett mondva, Istennek ingyen való kegyelme mindjárt volt jelezve, mely mikor el lesz ismerve, egész valójában fogja hirdetni Istennek szeretetét.

     Mikor Isten Ábrahámnak megesküdött arra, hogy az ő magvában a földnek minden nemzetségei meg fognak áldatni, ebből következtetni lehet egy feltámadást vagy az emberiségnek az eredeti állapotára való visszaállitás; mert sokan akkor már holtak voltak, és mások pedig azóta megáldás nélkül haltak el. Az igéret tehát még mindig biztos; mindnyájan meg fognak áldatni, mikor a helyreállitásnak vagy meghivesitésnek ideje eljön. (Csel. 3:19). 

     Továbbá, mivelhogy az áldás kegyelmet jelent, és miután Isten kegyelme a bün miatt elvonatott, s helyébe az átok lépett, igy a jövő áldásnak igérete magában foglalja az átoknak eltávolitását és következésképen az Isten kegyelmének viszszatéréset. 

     Ebből azt is következtethetjük, hogy Isten vagy meg fog engedni, vagy megváltoztatja az ő határozatát és az emberiséget a büntetés alól felmenti, vagy pedig, hogy volt valami terve, mely által az emberiség megváltható, büntetése egy másik által megfizethető.

Ábrahám és Izsák

      Abban a képletben Izsák jelképezte az igaz magot, Jézus Krisztust, ki azért halt meg, hogy az emberiséget megválthassa, és igy a megváltottak elnyerhessék az igért áldást. Gondolta volna csak Ábrahám, hogy az Ur megbocsát, vagy felmenti a bünöst, akkor ugy érezte volna, hogy az Isten változható, és azért nem lehet teljes bizalma a neki tett igéretben. ő gondolta volna, ha Isten megváltoztatta az ő szándékát egyszer, miért nem változtathatná azt meg ismét? 

     Ha az átokra nézve megbánást érzett, miért ne tehetné ugyanazt az igért kegyelem és áldással is? Csakhogy Isten nem hagyott bennünket olyan bizonytalanságban. ő kielégitő bizonyságot hagyott nekünk ugy igaz ságossága, mint változhatatlansága felől. Habár annyira szerette is a bünöst, hogy “az ő tulajdon Fiának sem kedvezett, hanem adta azt (halálra) mi érettünk mindnyájunkért,” a büntetés alól még sem menthette fel.

“Bizonyára azért miképen egy eset által, az itélet minden embereknek kárhozatjukra eláradott; azonképen az egynek igazsága által, a jótétemény eláradott minden emberekre, életnek igazulására. Mert miképen hogy egy embernek engedetlensége által sokan bünösökké lettek, azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róm. 5:18-19.)

     A feladat egyszerü és világos: Hogy ahányan az ádám büne miatt részesültek a halálban, mindnyájan alkalmat fognak (168) nyerni a mi Urunk Jézus által felajánlt élet elnyerésére, ki az ő büntetésüket a Birónak megfizette s igy ádámnak a megszegett törvény előtti helyettese lett, és e képen “adta önmagát váltáságul minden emberekért.” 

     Ki igaz lévén a hamisakért meghalt, hogy minket Istenhez vinne. (I. Pét. 3:18) Azonban azt soha ne feledjük, miszerint Istennek az emberiségért tett minden intézkedése mellett is az oly bőségesen gondoskodott Isteni kegyelemnek megszerzésére az emberi akarat, mint tényező elismertetik. Némelyek az előbb idézett Róm. 5:18-19. Megvizsgálásánál ezt a részt figyelmen kivül hagyják. 

     Az Apostol állitása azonban az, hogy valamint a kárhozatnak itélete ádámnak az öszszes magjára kihatott, azonképen a mi Urunk Jézus Krisztusnak az Isten tervéhez való engedelmessége, és az érettünk való feláldozása által egy ingyen ajándék—a megbocsátás ajándéka kiterjed mindenkire, mely ha elfogadtatik, egy megigazulást vagy alapot fog képezni az örök életre. 

“Mert miképen, hogy egy embernek engedetlensége által sokan bünösökké lettek, azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek (nem voltak).” 

     Ha a váltságdij egymagában, anélkül, hogy mi azt elfogadnánk, bennünket igazakká tenne, akkor annak igy kellene olvasódni; az egynek engedelmessége által sokan igazakká lettek. De bár a váltságdij a Megváltó által megadatott, és a Jehova által elfogadtatott, mégis az Evangyeliumi korszak alatt csak egy néhányan (bár a Millenniumi korszak alatt sokan lesznek) lettek igazakká—megigazultak— “az ő vérében való hit által.” S mivel, hogy Krisztus az egész világnak büneiért engesztelő áldozat, azért minden ember ő általa az Ádám bünének büntetése alól az Uj-Szövetség alatt feloldatik és, felmentetik.

„Ő feltámadott“.

     A hogy igazságtalan lett volna bennünket az elhangzott büntetés (169) alól szabadulni engedni, mielőtt teljes kielégités nem szolgáltatott, azonképen értésünkre adja, miszerint hasonlóképen igazságtalan volna ha a mi helyreállitásunkat megtiltaná, holott az ő tulajdon intézkedése által büntetésünk érettünk megfizettetett. 

     Ugyanaz a megdönthetetlen igazság, mely egyszer az embert halálra itélte, áll jelenleg is zálogul mindazok szabadulására, kik megvallják büneiket, és Krisztus által életért folyamodnak.

 “Az Isten az, a ki megigazit.—Kicsoda a ki kárhoztatna? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki feltámadott is, ki az Istennek jobbján is vagyon; ki esedezik is mi érettünk.”—Róm. 8:33-34.

     Istennek jelleme az igazságra és tiszteletre áll kötelezőleg erre, és minden igéret a mit tett magában foglalja ezt, valamint minden jelképi áldozat erre a nagy és kielégitő áldozatra, az Istennek Bárányára mutatott, ki elvészi e világnak büneit, és a ki a mi (az Egyház) büneiért engesztelő áldozat, nem csak a mi büneinkért, hanem az egész világnak büneiért is. (Ján 1:29; I. Ján. 2:2.)

    Mivelhogy halál a büntetése vagy zsoldja a bünnek, azért mikor a bün eltöröltetik a büntetés is kell, hogy megszünjön és minden más nézet észellenes és igazságtalan volna. 

     Az a tény, hogy habár két ezer év mult el mióta a mi Urunk meghalt, és az ádámi elvesztés visszanyerése még sem teljesedett be, nem több bizonyiték a helyreállitás ellen, mint az a tény, hogy Isten a megváltást a világ felvettetése előtt tervezte, mégis négyezer év mult el az ő halála előtt bizonyságul arra, ugy a két ezer esztendő azóta és a négyezer év Krisztus halála előtt egy rendelt időszakok voltak a munkának más részeire, előkészitő a mindenek megépitésének idejére.

Mindenkinek egy teljes alkalma lesz bebizonyitani a saját érdemességét vagy érdemetlenségét az örök életre engedelmesség vagy engedetlenség által.

     Ezen rész ezután lesz bővebben megmagyarázva, itt csak azt akarjuk megjegyezni, hogy idáig csak egy néhánynak volt annyi világossága, hogy teljes hitet, megbánást és átalakitást idézett elő. Némelyek részben, némelyek pedig teljesen meg vannak vakitva e világ istene (a Sátán) által, és igy, hogy őket a vakságtól, valamint a haláltól előbb meg kell szabadi tani, hogy mindegyiknek önmagának teljes alkalom lehessen engedelmessége vagy engedetlnség által be bizonyitani érdemességüket vagy érdemetlenségüket az örök életre. 

     Akkor azok, kik magukat érdemtelennek bizonyitják az életre, ismét meghalnak—a második halállal—honnan nincs többé megváltás, és természetesen sem feltámadás. Az a halál, mely az ádám büne miatt következett és minden tökéletlenségek, mely abból következett az abból való feltámadáskor a megváltás által, mely a Jézus Krisztusban vagyon, el lesz távolitva; de az a halál, mely az egyéni, készakarva lett hithagyás, eredményként fog következni, utolsó lesz. 

     Azon bünért soha sincs megbocsátás, és annak a büntetése a második halál lesz mind örökre, —nem örök haldoklás—kinzás, hanem örök halál—egy halál, melyből nincs feltámadás többé.

A megváltás Krisztus által ép oly messze menő lesz mint az Ádám büne.

     Azonban, senki nem foghatja fel a Szentirásnak ezt a bizonyitékát, a ki nem fogadja el a Szentirás állitását, hogy a halál—az életnek kioltása—a bünnek zsoldja. Azok, kik a halálról mint gyötrelembeli életet gondolnak, nem csak hogy nem veszik figyelembe a halál és élet szavak értelmét, melyek ellenkezők, hanem magukat két lehetetlenséggel fogják körül. észellenes feltételezni azt, hogy Isten (171) az Ádám létezését ha bármilyen bünt is, a milyet csak elkövethetett az örök gyötrelemben megörökitette volna, mennyivel kevésbbé azon csekély sértésért, hogy a megtiltott fának gyümölcséből evett. és ismét, ha a mi Urunk Jézus megváltotta az emberiséget, érettünk meghalt, váltságdijunk lett, a halálba ment, hogy bennünket abból megszabaditson, hát nem bizonyos-e, hogy a halál, melyet ő szenvedett a hamisakért épen olyan halál volt, melyre az emberiség volt itélve? 

     Vagy az örök kint szenvedte-e Jézus érettünk? Ha nem, akkor a milyen bizonyos, hogy ő a mi büneinkért meghalt, büneinkért a büntetés halál volt, és semmi értelemben vagy állapotban nem élet.

KIVIHETŐ-E A HELYREÁLLITÁS?

     Némelyek azt következtetik, hogy ha a halottak billiói feltámasztatnának, nem volna hely a földön számukra; és azt, hogy ha volna is elég hely a részükre, a föld nem volna képes azt a nagy népességet kitartani Némelyek mág azt is állitják, hogy miután a föld egy nagy terjedelmü temető, s igy az abban nyugvó halottak feltámadásuk esetén helyszüke miatt egymáson taposnának.

    Ez egy igen fontos pont. Milyen különös és szomoru dolog volna, ha csakugyan azt találnánk, hogy mig a Biblia minden ember részére hirdet egy feltámadást, és a föld tényleges felmérése után pedig megállapittatnék, (172) hogy nincsen még egy lábnyi hely sem nekik! 

     Ám de lássuk: számoljuk csak ki, és meg fogjuk találni, hogy az egy alaptalan félelem. és meg fogjuk találni a miről “Isten minden ő szent prófétáinak szájok által szólott,” hogy lesz elegendő hely mindnyájuk helyreállitására.

     Ezek előre bocsátása után most már nézzük: hatezer év hatvan évszászad; három emberkort számitva egy századra nyerünk ezernyolcszáz emberkort ádámtól fogva; ha pedig egy ember korra ezernégyszázmilliót veszünk, ugy az emberi faj a teremtéstől fogva mostanig (1886, mert ez a könyv angolban akkor jelent meg), ezen bő számitás szerint ki tenne kétszázötvenkét billiót, (252,000,000,000), mely lehetséges kétszer több, mint a tényleges létszám.

     Hagyjunk minden halott sirhelyére tiz négyszög lábat, ugy azt találjuk, hogy Texas temnetésül mint egy hatszázhatvan billió hétszáz tizennyolc millió nyolcvan ezer testet foglalhat (173) magában, vagyis majdnem háromszor annyit, mint a mennyit a mi tulzott számitásunk szerint az emberi faj tényleg kitesz.

A HELYREÁLLITÁS A TOVÁBBFEJLŐDÉSSEL SZEMBEN.

     Némelyek által talán óvás lesz téve, hogy a Szentirás bizonyitása az emberi helyreállitást illetőleg az eredeti állapotra a tudomány tanitásával és bölcsességével ellentétben áll, mely tudomány látszólagos okoskodással igyekezik mutatni nekünk a huszadik század magasabb értelmiségét, és azt állitják, hogy ez mint döntő bizonyiték arra, miszerint az ős ember a jelenlegihez hasonlitva az értelmiség fokán sokkal alacsonyabban állt, mely értelmiséget ők a továbbfejlődés eredményének tulajdonitanak. 

     Igy tekintve a dolgot, egy helyreállitás az eredeti állapotra sokkal távolabb áll, mintsem hogy az kivánatos volna, és természetesen az áldásnak, pedig épen az ellenkezője. (174)

     De azért ne hamarkodjuk el a dolgot, és ugy tüntessük fel, mintha ez a bölcsesség megdönthetlen volna; mert akkor kötelezve vagyunk az apostolok tanitásait az eredeti bün és halál valamint az eredeti tökéletességre való helyreállitásra vonatkozót elcsapni, és őszintén kötelvezve vagyunk az ő bizonyságaikat minden tárgyról, mint nem Istentől ihletettet s igy természetesen mint különös suly és tekintély nélkül valókat egészen megvetni. 

     Vizsgáljuk meg azért röviden ezen növekedő népszerü nézetet a tények igazi világánál, és lássuk milyen mély annak bölcsessége.

     Ezért tehát a jelenkor az ész korszakának tekinthető és nevezhető. A kor minden vállalatait az ész irányitja. Az ész tartja kezében a kormányzás gyeplőjét; és a (175) föld, levegő, valamint a viz összes elemei az ész uralma alá hajtatott.

    Az ember ráteszi a kezét a természet minden erejére-és lassan, de biztosan olyan hatalmat fog elérni a természet uralma fölött, hogy biztos a kilátás arra, miszerint végre is igy kiálthat fel a Selkrik Sándor szavával, “Uralkodó vagyok minden fölött, a mit csak szemeimmel áttekinthetek.”

     Habár tudományos kutatások is ajánlatosak és azoknak véleményei figyelembe veendők, mégis azoknak következtetései semmiesetre sem lehet csalhatatlan. és mit csodálkozhatunk azon, ha saját elméleteiket ezerszer is helytelennek biszonyitották, mikor ha meggondoljuk, hogy a valódi tudós is csak egy tanuló, a ki megkisérli sok kellemetlen  körülmények, alatt, és küzd majdnem áthághatlan nehézségek ellen, hogy megtanulja a Természet nagy könyvéből az embernek történetét, sorsát és hazáját.

Genfi Biblia

     Egy pontos ismeret mindkét könyv felől befogja bizonyitani, hogy azok egymással nem egyeznek; de a mig olyan ismerettel birunk, az Isten Nyilatkozata kell, hogy elsőbbséget foglaljon el, és kell, hogy Isten gyermekeinek szabályozója legyen, mely által embertársának a netáláni tévedését megitélhesse. (176)

     Mindezek után természetesen azt találjuk, hogy feltalálások, kényelmek, az általános nevelés és a tudománynak növekedése és szétterjedése nem egy nagyobb mennyiségü agyvelőnek tulajdonitható, hanem az ész használására a kedvezőbb körülményeknek. 

     Hogy az agyvelő mennyisége ma több volna, mint a mult korszakokban, azt tagadjuk; de azt szivesen megengedjük, hogy az előnyök és körülmények következtében használatára az emberi ész képessége ma által’nosabb, mint bármelyik előbbi korban volt, és ennéfogva szembetünőbb. ám de lássuk: Az ész korszakának tanulói avagy nem mennek-e vissza a mult korok nagy mestereihez a festészet és szobrászat tanulmányozásánál? 

     Nem elismerik-e ezzel amazok észbeli tehetségét, és a tervezet eredetiségét, valamint munkájuknak utánzásra méltó ügyességet? Nem veszi-e nagy mértékben az ész korszaka épitészeti rajzait az elmult korszakok eredeti terveiről? N

     em tanulják-e a jelen ész kornak szónokai és logikusai a mult kor Platók Aristotle, Demosthenes és mások tanmordorait és észleleteit? Avagy a mai népszónokok nem kivánják-e egy Demosthenes vagy egy Apolló szónoki képességét, és még sokkal inkább Pál apostolnak tiszta gondolkodó tehetségét?

     A törvények, mely általa adatott alapja az egész müvelt világ törvényeinek, és még mindig egy csodálatos bölcsesség megtestesülésének tekintetik. (177)

     A halottak bebalzsamozásának régi módja, a réz edzése és lágyitása, a hajlitható üveg és a Damaskusi acél készitése mind a régmult idők vivmányai közé tartozik, melyet a jelen észkor minden előnyei decára sem tudja, sem felfogni, sem utánozni.

A bámulatos Nagy Piramis

     Az határozottan tanit igazságokat, mely csakis a mai eszközök által lehet megközelithető. Oly meglepő és tiszta ezen Pyramis tanitásai, hogy a világ legelső csillagászai közül némelyek egyszeribe Isteni eredetünek lenni nyilvánitották. és ha épen a mai ész-kori továbbfejlődés tant hirdetőink is elismernék, hogy az Isteni intézkedés folytán ép ült, és hogy bölcsessége ember fölötti, azt is el kell ismerniök, hogy az mégis emberi épités. 

     És az a tény, hogy azon messzemenő napokban bármely embernek is volt az az észbeli képessége, hogy egy olyan Isteni intézkedést, mit ma mintával előtte és a mai tudomány minden készülékeivel is csak igen kevés ember volna képes megtenni,--véghez tudta vinni, azt bizonyitja, hogy a mi ész-korunk több önhittséget fejt ki, mint a mennyi körülmények és tények feljogositják.

  Piramis folyosói 

 Piramis tudományos vonásai.

     Bizunk, hogy képesek leszünk ezt méltányosan, és a Szentirással öszhangzóan kimutatni. A találmányok és felfedezések, melyek jelenleg oly értékeseknek (178) bizonyulnak, és mely bizonyitéknak tekintetik arra, hogy ez az ész-korszaka, tényleg igen ujak—majd nem mind ebben a században, és a mely közöttük a legfontosabb, az utolsó hatvan évben keletkeztek; például, a gőz és villany alkalmazása, a távirda, vasut és gőzhajók épitésénél, valamint a gépészetnél, és annak különféle munkálatainál.&nb